Kőrösi Csoma Sándor szülőhelyén

Csomakörös elhivatott ápolója az egész világon számon tartott fia emlékének

Kalkuttáig kígyózik a hosszú vonal. Nem áll meg a Fekete tengerhez érve, hanem Egyiptomot és Ciprust érintve, keresztül Arábián, Perzsián, és Indián, a Bengáli öbölhöz ér. Elemista koromban még nem láttam ilyen lenyűgöző térképen Kőrösi Csoma Sándor vándorlásának útvonalát, de anélkül is magával ragadta annak idején kamasz fantáziámat. Hamarabb gyulladt fel képzeletemben a messze földek, az ismeretlen tájak megismerésének a vágya Jules Verne művei olvastán, pedig még csak kötelezőek sem voltak. Azok egyikében láttam egy ilyen térképes útvonalrajzot. Végig a tengeren persze, és csak a kikötőknél egy-egy csipkével rajta. 

Aztán megérkeztünk a tanmenetben Kőrösi Csoma Sándorhoz. A térképatlaszban megtaláltam a szülőhelyét. Ha lehet egy település a történelmi Magyarországon mindentől nagyon távol, akkor ez a székely falu az. Ha pedig nagyon közel olyan vidékekhez, amelyekre szinte nem is irányul figyelem, akkor ugyanott vagyunk. Én például most a róla elnevezett emlékmúzeumban méregetem ezt a hatalmas térképet. Profilból készült portréja fedi el a kilátást. Ha nem volna az ablakra ragasztva, akkor mellszobrát és emlékművét látnám a Csomakőrös főtéren. Átellenben a református templomot, kertjében a Millennium évében ültetett de kiváló egészségnek örvendő tölgyet. Errefelé hosszú életűek a tölgyek. A szomszéd faluban, Zágonban, Mikes kelemen apja hármat ültetett belőlük fia születése alkalmából, kettő ma is él, kis jóindulattal azt mondhatnám, virul. A csomakörösinek az árnyékában – ahogyan az errefelé természetes – székelykapu, mögötte a lelkészi hivatal és a paplak. Bende Tamás nagytiszteletű úr a község egész világon számon tartott szülötte emlékének elhivatott ápolója. Ő az, aki megmutatta a templomban a Csomák ágas-bogas családfáját, azt követően pedig átsétált velem a múzeumba. Ifjú koromból megmaradt nagyon hézagos emlékeimet színes és magával ragadó előadásával úgy egészíti ki, hogy közben bemutatja a gyűjteményt, és a 21. századi technikát, ami további lehetőség befogadni mindazon ismereteket, amelyeket minden magyarnak tudnia kellene. 

Kiváltságos lehetőség, hogy magamra hagy, és egyedül vehetek szemügyre egy-egy darabot a kiállított tárgyakból. 

A nagyméretű poszter alig enged el, lépten-nyomon visszatérek hozzá. A nagyenyedi kollégium a szülőföld utáni vándorút első állomása. Az apa, és fia Sándor gyalogszerrel  jutott el a már akkor is messze földön nevezetes iskolába. Nem kis teljesítmény. Göttingen következik, ahol nemzetünk ifjai közül nagy számban megfordultak. A fiatalember ezzel a hitvallással tért vissza: 

„Elhatároztam, hogy elhagyom hazámat, s Keletre jövök, s ahogy csak lehet, biztosítván mindennapi kenyeremet, egész életemet oly tudományoknak szentelem, melyek a jövőben hasznára lehetnek az európai tudós világnak általában, és különös világot vethetnek bizonyos, még homályban lévő adatokra nemzetem történetében.”  A Vöröstorony szorosnál ezzel a fogadalommal hagyta el a Kárpát hazát. Annak idején Julianus barát is így indult el, és ráakadt az őshazában (Magna Hungaria) maradt magyarokra. Az elválás óta eltelt több száz év ellenére megértette nyelvüket. Itt olyan híreket szerzett, hogy a keleten lakó mongolok megtámadni készülnek Európát. Hazatérve beszámolt tapasztalatairól IV. Béla királynak.

Kőrösi Csoma Sándor kalandos és viszontagságos vándorlásának további állomásait napjainkban végigjárta néhány lelkes követője. Itt most Kalkuttához lépnék tovább, nem azért mert a legkeletibb pont az úton, hanem azért, mert itt “összefutott” Schöfft József Ágoston magyar festővel és világutazóval, aki az egyetlen hiteles portrét készítette róla. Nagyon jól tette, mert másolata itt van előttem, és olyan embert idéz, akinek akkor is így kellene kinézni, ha nem látta volna soha a művész. Festő és világutazó… Már akkor se indulhatott el a világ másik végére egy magyar, hogy egy másik magyart ne sodorjon útjába a sors.

Az “európai tudós világnak”, sőt ma már nyugodtan mondhatjuk a világnak hasznára lett Alexander Csoma de Kőrös, ahogyan szerte a planétán ismerik. Szülőföldje előtt tisztelegve felvette annak nevét, és így olvashatjuk az egyik vitrinben alkotása, páratlan műve, a Tibeti nyelv grammatikája címlapján.

Emberfeletti energiát fektetett ebbe a munkába, ám nem feledte azt az ideát, amellyel útnak indult. Élt benne, mint annakidején Mikes lelkében a Rodostói száműzetésben Zágon. Olvasott a mesés Shambala országáról, a buddhisták Jeruzsáleméről, amely a jugarok (ujgurok) országában van. Ez a hely a keleti felfogás szerint a bölcsesség tárháza. Így ír róla: „Tökéletesen meg vagyok győződve, hogy a mi eleink ezen vidékekről szállottak le mint kultusznemzetek a Krisztus előtt több századokkal.”

Sem a távolságok, sem a mostoha körülmények nem jelentettek számára soha akadályt. Ám amikor Lhasszába indult, talán éppen Shambalát, és eleink nyomát keresve, legyőzte a malária. Dardzsilingben nyugszik, utazásainak a nagy poszter által jelölt utolsó állomásán. Sírján Széchenyi szavai: “Egy szegény árva magyar, pénz és taps nélkül, de elszánt kitartó hazafiságtól lelkesítve – Kőrösi Csoma Sándor – bölcsőjét kereste a magyarnak, és végre összeroskadt fáradalmai alatt. Távol a hazától alussza itt örök álmát, de él minden jobb magyarnak lelkében.” 

Végigutaztam tekintetemmel vándorlásainak útvonalát, körbelépkedtem a szobán, ahol a szülőhelye ápolja emlékét. Ne képzeljen maga elé senki hatalmas, visszhangzó termet, vagy termeket. Egy szép nagy szoba ez, elegendő ahhoz, hogy egy Vernén, vagy más világutazó írásain nevelkedett diák figyelmét felkeltse, és a nyomába eredjen.

Egy szép nagy szoba… Nagyjából kétszer akkora, mint Kanam városában a kolostor cellája, ahol három és fél év alatt, jórészt jakvajas teán és valami kis zabpelyhen élve elkészült  a Grammar of tibetan language  by Alexander Csoma de Koros.

Írta:
Ésik Sándor

Hasonló

Égi áldás az özvegyasszony házasságára

Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése