Tüttő József alkotása 50x30cm, olaj/MDF. “Lisztománia, üzenet a Liszt érzékenyeknek!!” Rossz vicc, kicsit megengedtem magamnak az áthallás mókáját. Tüttő József jó humorral sajátos komponálással terítette elénk nagy zeneköltőnk jellemzőit: az... Tartalom megtekintése
Kőrösi Csoma Sándor szülőhelyén
Csomakörös elhivatott ápolója az egész világon számon tartott fia emlékének
Kalkuttáig kígyózik a hosszú vonal. Nem áll meg a Fekete tengerhez érve, hanem Egyiptomot és Ciprust érintve, keresztül Arábián, Perzsián, és Indián, a Bengáli öbölhöz ér. Elemista koromban még nem láttam ilyen lenyűgöző térképen Kőrösi Csoma Sándor vándorlásának útvonalát, de anélkül is magával ragadta annak idején kamasz fantáziámat. Hamarabb gyulladt fel képzeletemben a messze földek, az ismeretlen tájak megismerésének a vágya Jules Verne művei olvastán, pedig még csak kötelezőek sem voltak. Azok egyikében láttam egy ilyen térképes útvonalrajzot. Végig a tengeren persze, és csak a kikötőknél egy-egy csipkével rajta.
Aztán megérkeztünk a tanmenetben Kőrösi Csoma Sándorhoz. A térképatlaszban megtaláltam a szülőhelyét. Ha lehet egy település a történelmi Magyarországon mindentől nagyon távol, akkor ez a székely falu az. Ha pedig nagyon közel olyan vidékekhez, amelyekre szinte nem is irányul figyelem, akkor ugyanott vagyunk. Én például most a róla elnevezett emlékmúzeumban méregetem ezt a hatalmas térképet. Profilból készült portréja fedi el a kilátást. Ha nem volna az ablakra ragasztva, akkor mellszobrát és emlékművét látnám a Csomakőrös főtéren. Átellenben a református templomot, kertjében a Millennium évében ültetett de kiváló egészségnek örvendő tölgyet. Errefelé hosszú életűek a tölgyek. A szomszéd faluban, Zágonban, Mikes kelemen apja hármat ültetett belőlük fia születése alkalmából, kettő ma is él, kis jóindulattal azt mondhatnám, virul.
A csomakörösinek az árnyékában – ahogyan az errefelé természetes – székelykapu, mögötte a lelkészi hivatal és a paplak. Bende Tamás nagytiszteletű úr a község egész világon számon tartott szülötte emlékének elhivatott ápolója. Ő az, aki megmutatta a templomban a Csomák ágas-bogas családfáját, azt követően pedig átsétált velem a múzeumba. Ifjú koromból megmaradt nagyon hézagos emlékeimet színes és magával ragadó előadásával úgy egészíti ki, hogy közben bemutatja a gyűjteményt, és a 21. századi technikát, ami további lehetőség befogadni mindazon ismereteket, amelyeket minden magyarnak tudnia kellene.
Kiváltságos lehetőség, hogy magamra hagy, és egyedül vehetek szemügyre egy-egy darabot a kiállított tárgyakból.
A nagyméretű poszter alig enged el, lépten-nyomon visszatérek hozzá. A nagyenyedi kollégium a szülőföld utáni vándorút első állomása. Az apa, és fia Sándor gyalogszerrel jutott el a már akkor is messze földön nevezetes iskolába. Nem kis teljesítmény. Göttingen következik, ahol nemzetünk ifjai közül nagy számban megfordultak. A fiatalember ezzel a hitvallással tért vissza:
„Elhatároztam, hogy elhagyom hazámat, s Keletre jövök, s ahogy csak lehet, biztosítván mindennapi kenyeremet, egész életemet oly tudományoknak szentelem, melyek a jövőben hasznára lehetnek az európai tudós világnak általában, és különös világot vethetnek bizonyos, még homályban lévő adatokra nemzetem történetében.” A Vöröstorony szorosnál ezzel a fogadalommal hagyta el a Kárpát hazát. Annak idején Julianus barát is így indult el, és ráakadt az őshazában (Magna Hungaria) maradt magyarokra. Az elválás óta eltelt több száz év ellenére megértette nyelvüket. Itt olyan híreket szerzett, hogy a keleten lakó mongolok megtámadni készülnek Európát. Hazatérve beszámolt tapasztalatairól IV. Béla királynak.
Kőrösi Csoma Sándor kalandos és viszontagságos vándorlásának további állomásait napjainkban végigjárta néhány lelkes követője. Itt most Kalkuttához lépnék tovább, nem azért mert a legkeletibb pont az úton, hanem azért, mert itt “összefutott” Schöfft József Ágoston magyar festővel és világutazóval, aki az egyetlen hiteles portrét készítette róla. Nagyon jól tette, mert másolata itt van előttem, és olyan embert idéz, akinek akkor is így kellene kinézni, ha nem látta volna soha a művész. Festő és világutazó… Már akkor se indulhatott el a világ másik végére egy magyar, hogy egy másik magyart ne sodorjon útjába a sors.
Az “európai tudós világnak”, sőt ma már nyugodtan mondhatjuk a világnak hasznára lett Alexander Csoma de Kőrös, ahogyan szerte a planétán ismerik. Szülőföldje előtt tisztelegve felvette annak nevét, és így olvashatjuk az egyik vitrinben alkotása, páratlan műve, a Tibeti nyelv grammatikája címlapján.
Emberfeletti energiát fektetett ebbe a munkába, ám nem feledte azt az ideát, amellyel útnak indult. Élt benne, mint annakidején Mikes lelkében a Rodostói száműzetésben Zágon. Olvasott a mesés Shambala országáról, a buddhisták Jeruzsáleméről, amely a jugarok (ujgurok) országában van. Ez a hely a keleti felfogás szerint a bölcsesség tárháza. Így ír róla: „Tökéletesen meg vagyok győződve, hogy a mi eleink ezen vidékekről szállottak le mint kultusznemzetek a Krisztus előtt több századokkal.”
Sem a távolságok, sem a mostoha körülmények nem jelentettek számára soha akadályt. Ám amikor Lhasszába indult, talán éppen Shambalát, és eleink nyomát keresve, legyőzte a malária. Dardzsilingben nyugszik, utazásainak a nagy poszter által jelölt utolsó állomásán. Sírján Széchenyi szavai: “Egy szegény árva magyar, pénz és taps nélkül, de elszánt kitartó hazafiságtól lelkesítve – Kőrösi Csoma Sándor – bölcsőjét kereste a magyarnak, és végre összeroskadt fáradalmai alatt. Távol a hazától alussza itt örök álmát, de él minden jobb magyarnak lelkében.”
Végigutaztam tekintetemmel vándorlásainak útvonalát, körbelépkedtem a szobán, ahol a szülőhelye ápolja emlékét. Ne képzeljen maga elé senki hatalmas, visszhangzó termet, vagy termeket. Egy szép nagy szoba ez, elegendő ahhoz, hogy egy Vernén, vagy más világutazó írásain nevelkedett diák figyelmét felkeltse, és a nyomába eredjen.
Egy szép nagy szoba… Nagyjából kétszer akkora, mint Kanam városában a kolostor cellája, ahol három és fél év alatt, jórészt jakvajas teán és valami kis zabpelyhen élve elkészült a Grammar of tibetan language by Alexander Csoma de Koros.
Hasonló
A gyergyószentmiklósi örmén...
Októberi séta Benedek Elekn...
Time travel in the Kálnoky ...
Időutazás a Kálnokyak mikló...
Áldott a te földednek termé...
Római katolikus plébániatem...
Hol terem a furfangos széke...
Rubens oltárkép a szamosújv...
Rhédey Klaudia grófnő, Káro...
A Csorgókő Székelyvarság cs...
Vad nárciszok tengere
Fenn a Hargitán, a székelye...
Húsvéti kakaslövés Apácán...
Szent László megmenti az el...
Acél Jézus szobor a Gordon ...
Formák, színek, vonalak, fo...
Arany erényöv Drakula kasté...
Angyalokat faragott Mikes h...
Medvegomba és vörös áfonya ...
Csuklósbusszal a sóbányába
Lisztománia

Az a lapály valamikor igen nagy lábon élt

A Patakhát (vagy Patak-hát) az Ecceri fiú falujának egyik jelentős területe A szekeresi útról le kell térni és az onnan kiinduló földút elvisz akár Kisnaményba, akár Darnóra. Attól függ, hogy... Tartalom megtekintése
Pengefogú hódok, félszarvú óriások

Rövidgatyában a csinárok földjén nyár elején a kömörei határban Szeretem a május végét, a júniust. Az egyre hosszabbodó nappalok időszaka, még este kilenckor is világos van. Megyünk a fény felé.... Tartalom megtekintése
Toronyóra a templom mennyezetén

Sankt Wolfgang, Salzkammergut gyöngyszeme IMG_0707 IMG_0722 IMG_0713 IMG_0712 IMG_0715 IMG_0716 IMG_0726 IMG_0731 IMG_0735
A magyar jakobinusok a kuffsteini vár börtönében

IMG_0669 IMG_0631 IMG_0628 IMG_0635 IMG_0639 IMG_0649 IMG_0646 IMG_0638 IMG_0665 IMG_0663 IMG_0653 IMG_0691
Rózsa Sándor talpig nehéz vasban

Egy magyar rablóvezér a császár kuffsteini várbörtönében IMG_0627 IMG_0633 IMG_0634 IMG_0694
A császár kaiserschmarrnija Bad Ischlben

Ferenc József királyunk kedvenc fürdővárosa ma is az ínyencek zarándokhelye Az osztrák sógoroknak persze császár, így aztán nem is király-, hanem császármorzsa a magyar neve a képen látható ételkölteménynek. A... Tartalom megtekintése
Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése
Mert fontos a pihenés, a csend, a természet

Néha jól esik csak úgy leülni a kerítés elé a régi padkára, elcsevegni semmiségekről Ülni, nem gondolkodni, és csak bámulni a semmibe. Talán a szemben lévő domboldalt figyelni, melyet színes vadvirágok... Tartalom megtekintése
Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése