Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég”

A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból álló Megéneklünk, Románia,  lehetőséget adott a kisebb falvakban tevékenykedő műkedvelő csoportoknak, az ismeretlenségből kilépni akaró egyszerűbb embereknek, az addig is népszerűségnek örvendő énekesek, táncosok, versmondók mellett. Kaptak hát az alkalmon, akik valamiben tehetségesek voltak, s vetélkedtek, ha már tehették. Egyfajta romániai Ki mit tud? volt, csak éppenséggel nem a magyar televízió szervezte, hanem a szociális nevelés és kultúra tanácsa. Éppen ezért magától értetődik, hogy valamiféle pártunk és államunk, vagy hőn szeretet hazánk, netán a szocializmus nagyszerűsége kifejezéseknek szerepelniük kellett az előadásban, ha már nyerni is akart az ember. S azt azért mindenki akart.Első alkalommal a gitártanárom biztatására vettem részt a községi szakaszon, méghozzá román népdalok éneklésével. Bukur Domokos, aki kicsit magyar, kicsit román volt, mellesleg a székelyvajai fúvószenekar karvezetője is, úgy gondolta, hogy nagyon jól tudom énekelni a román népdalokat, szerzett egy szép, román népviseletet, s még kísért is a  harmonikájával. Meghajlítgattam alaposan a marosmenti román dalokat, bőkezűen megtapsoltak, csak akkor ért kicsit csalódás, amikor Nagy Lőrinc tanár-igazgató, akit akkor még nem igazán ismertem, odajött mellém, s azt mondta:

– Szépen énekeltél. De tudod mit? Maradjunk meg a magunkénál.

Megköszöntem, de egy ideig csak néztem rá, s boncolgattam a szavait, hogy mit is akart mondani? Beletelt néhány év, amíg igazán megértettem.

Aztán megénekeltem Romániát kórussal, meg is táncoltam  tánccsoporttal, a liciben meg már magyar népdalokkal, békedallal (Egy kis nyugalmat kívánok én – három nyelv kombinációjában)   illegtem-billegtem a színpadon. Nos, csak a békedal volt a nyerő, annak egy megyei harmadik díjjal kedveskedtek, a többi jó kis tapasztalat volt. 

Kajcsa Jenő magyartanárom ellenben nagyon jól tudta, hogy mitől döglik a légy. Ő volt az, aki a műkedvelőknek színdarabokat, jeleneteket tanított be, de szereplőként is remekelt, a művészbrigádok vicces jeleneteit ő találta ki, meséket dramatizált, kitalált, átírt, nem beszélve a bármilyen alkalomkor hirtelen megírt vidám verseiről. Szóval, ő is úgy gondolta, hogy ezt a lehetőséget ki kell használni, s csak amúgy alkotta az irodalmi összeállításokat, egy kis rafinériával. Mert úgy gondolta, az a tuti, hogy a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon. Mindig volt  az összeállításaiban vers vagy ének a hazaszeretetről, de ez a hazaszeretet általában  a nyárádmentére korlátozódott. A Bekecs alatt Nyárádtere népdalunkat a következőképpen hosszabbította meg:     

Szeretem a Nyárád mentét,
Gazdag a föld, szelíd az ég.
Ez a táj a szülőföldem,
Soha, soha nem felejtem ihaja, de csuhaja.

Hát nem jó kis befejezés? A kommunista elvtársak is értékelték, hogy a szülőföld ilyen szépen a mondanivaló középpontjába került, s hála a jó hangú asszonyoknak, a szépen szavaló kislánynak, az ügyes versmondó társaságnak, egészen a megyeközi szakaszig jutottak a ,,vajáiak”, amit Gyulafehérváron  tartottak akkor. Kicsit nézelődtek is megszeppenve, amikor csupa románokkal lettek körülvéve, s olyan is akadt közöttük, aki egy kukkot sem értett ezen a nyelven, hát mosolyogtak nagyokat, s nem álltak szóba idegenekkel. Csak Kajcsa jegyezte meg bánatosan:

– Hegyet ér a bocskor orra…

Egyébként Ő volt az az ember, aki a kommunizmus idején is el merte szavalni akárhol a Talpra, magyart. Akár az autóbuszon is.

Írta:
László-Fábián Júlia

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése