A kis Timike elvarázsolta az öreg boszorkányt

Azt beszélték Ágnisról, hogy szellemidéző, a kürtőcsövön keresztül beszélget

Úgy élt a faluszéli kis házikóban, hogy létezését teljes  titokzatosság övezte. Az emberek  hébe-hóba látták  őt a mezőn felbukkanni, némi vadvirággal, gizzel-gazzal a kezében, de senki sem tudott semmit róla, csupán néhányan az idősebbek közül. 

– A boszorkány – suttogták.

Egyáltalán nem értették hogyan és miből él, ugyanis sosem járt bevásárolni, az udvarára benézni pedig lehetetlen volt. A ház mögött  akácfák és sűrű  labdarózsabokrok  zárták el a ki- és belátást, a ház előtt a kerítést meg magasra nőtt burusnyánbokrok alkották, csupán egy vékonyka, régi ösvény jelezte a valamikori járást. Ágnis a kerten keresztül közlekedett, amely gyümölcsfákkal volt tele, és sohasem a falu irányába indult. Az udvart sem lehetett a hagyományos értelemben vett udvarnak nevezni, terebélyes diófák és körtefák terpeszkedtek rajta, s bokor mellett bokor.  Csak a kémény  meg a kútágas teteje jelezte, hogy  ott elrejtve talán egy házikó van. Félelmetesnek tartották a helyet, még a mindent felfedezni akaró gyerekek sem merészkedtek arra. Igaz, a faluban azt beszélték Ágnisról, hogy boszorka, meg szellemidéző, akikkel a kürtőcsövön keresztül beszélget.

– Écce én is vótam nála – mesélte az öreg Mózsi bá, mert nem mertem elaludni, állandóan a halatt feleségemmel álmodtam. Hát elmentem Ágnishaz, aki meggyújtatt égy pár gyertyát, össze-vissza mondikált, szenes vizet itatatt velem, s azt mondta, mennyek bátron haza, mert többet nem fog zavarni. Úgy is lett, soha többet nem álmodtam vele.

– Igazából boszi! – mondták ezután még inkább az emberek. 

Olyan is volt, aki gyógyítónak tartotta.

– Azt mondta az édesanyám, hogy őt kigyógyította egy nyavalyából, amikor már az orvos is lemondott róla – állította Manyi.

Szóval beszéltek az emberek mindenfélét, de Ágnist ez nem nagyon zavarta. Sőt, nem is tudott róla. Ő elvolt a saját  kis külön világában, rá sem hederített másokra. Tehenet, kecskét, tyúkokat tartott, mindent elkészített magának, amire szüksége volt, s ezek az állatok az udvarát meg a kertjét is rendben tartották, hiszen szépen, egyenletesen lelegelték a füvet. Jól ismerte a gyógynövényeket, szárítva, főzetként, kenőcsnek használta. Sosem volt orvosnál, csak egyszer, gyerekkorában. A szülei is hozzá hasonlóak voltak valamikor, tőlük tanulta meg az önellátást, öngyógyítást.

Egy akácillatú délelőtt eltűnt az egyik kecskéje. Fiatal állat volt, bizonyára átugrott egy kisebb bokrot, s aztán elkóborolt. Ágnis, mihelyt észrevette, rögtön a keresésére indult. Átbújt a bokrok közt, s elindult felfelé a domboldalon, miközben a kecskét szólongatta:

– Filike! Filike, hol vagy?

Filike nem jelentkezett, de egy copfos kislány viszont igen.

– Engem hívtál? – állt szembe Ágnissal.

– Dehogyis, tán Filikének hívnak?

– Timikének. Nem azt kiabáltad?

– Nem. S eredj szépen dógodra.

– Nincs dolgom – válaszolta mosolyogva a kislány, s a nyomába szegődött.

Végre megkerült Filike. Belegabalyodott egy tövises bokorba, alig tudta Ágnis kiszabadítani. Timike segíteni próbált.

– Menj haza, léánko, biztos keresnek már a szüleid.

– Biztos nem, mert  kint vannak a kertfődbe kapálni. Inkább maradok még veled.

Az öregasszony vállat vont, s elindult a kecskével hazafelé. Bebújt a bokrok között a kertbe, Timike meg utána. 

– Itt laksz? – lepődött meg a kislány. Te vagy a boszorkány?

– Hogy mi?! – kacagta el magát Ágnis.

– A boszorkány. Ezt mondják rólad.

– Hát, kedves, én boszorkány nem vagyok, sajnálom. Csak egy öregasszony.

Timike egész délelőtt Ágnisnál maradt. Eljátszott az állatokkal, megevett egy nagy darab sajtot, ivott málnaszörpöt, s rettenetesen jól érezte magát. Ebédidőben aztán szedelőzködni kezdett.

– Még eljöhetek hozzád?- kérdezte búcsúzkodás helyett a kislány mosolyogva.

– Felőlem…

– Akkor jó, holnap jövök! – kiáltotta kacagva Timike, s a bokrok között bújócskázva elviharzott.

Így kezdődött az Ágnis és Timike barátsága, s az öregasszony pedig így vált lassan a falu szemében egy idős, okos asszonyá. Miután csudajó kenőcsöket adott Timikének az anyja fájós lábára, az emberek elkezdték keresni, egyre gyakrabban, neki pedig mindenre volt valami kencéje, főzete, teafüve. Timikét is megtanította minden tudományára.

És ugyanolyan boldogan élt, mint azelőtt, csak sokkal mosolygósabb volt a boldogsága.

Írta:
László-Fábián Júlia

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése