A falusi portáknak megvolt a szépségük

Ám Székelyvajára néhány évtizede megérkezett Botond és az ő innovatív kulipintyója

Mindig jobban vonzottak az egyszerű, kis házak, mint a hatalmas paloták. Főleg, ha tornácuk is volt. A  fából készült kis- és nagykapuk általában egy tágas udvarra nyitottak, ahol állatok szaladgáltak, fák nyújtottak árnyékot, virágoskert mosolygott. A kút mellett mindig akadt egy vályú, ahol mostak, állatokat itattak. A nyárikonyha legtöbbször egy lombos fa alatt talált helyet magának, itt mindent el lehetett intézni: főzni, ebédelni, mosogatni. Senki sem kapott napszúrást, kint voltak a friss levegőn, térültek-fordultak, bent a szoba meg tiszta maradt. Heverőket is felállítottak helyenként, a délutáni pihenőre való tekintettel – már ha éppen nem akadt egyéb munka. De falun a nap gyorsan eltelik, még szerencse, hogy nyáron hosszabbra nyúlik egy kicsit. De ne feledjük a pajta melletti csűrt sem, ami szintén fontos szerepet kapott nyáron. A család fiatalabb tagjai általában ilyenkor itt aludtak, a friss, illatos szénában. Akár csürdöngölőt is lehetett szervezni benne, hogy  nagyobb esőzésekkor ne kelljen majd  a sárban tapicskolni. Mindenki jól érezte magát, a legények, a leányok, de leginkább a gazda, mert jókora munkától szabadult meg emódon.

Szóval, a falusi portáknak megvolt a maguk szépségük, hasznosságuk, meg nem utolsósorban a melegségük. Talán ez hiányzik leginkább a palotákból – büszkék, kevélyek és ridegek. És egy kicsit élettelenek. Hatalmas parkjaikban rend van, csend és mozdulatlanság. Ellenben ha egy falusi udvarba tévedsz be, máris kotkodácsolást, csipogást, hápogást, gágogást hallasz. Mert itt élet van.

Ilyen volt a mi falunk is néhány évtizede – tele volt élettel. Ekkor költözött ide, valahonnan a Küküllőmentéről, Botond. Igazából nem is Botond volt a neve, hanem Péter, de az iskolázott, olvasott falusiak elnevezték Botondnak. Természetesen a név a Botond legendájából került elő, na nem azért, mert Péter legyőzte az óriási termetű görög vitézt, hanem mert alacsony, tagbaszakadt és köpcös volt. 

Nos, ez a Botond, mert így utólag már mindenki csak ezen a néven ismerte, merész és modern gondolkodású volt. A bikák mellett dolgozott egy istállóban, de bárkinek szívesen segített, csak haladás nem volt a munkájában. Mikor Jóska bácsi arra kérte, hogy kaszálja le a rétet, ő szívesen elvállalta. Feltarisznyált Jóska, vitte kilenc óra körül a früstüköt, de igencsak meglepődött, mert a fűből még alig hiányzott valami.

– Há mi történt, ejisze csak most érkeztél, fiam? – adott hangot döbbenetének Jóska bácsi.

– Jüttem idejibe, jüttem, de, de ez a fű… összevissza pallangérazatt – motyogta Botond, megette a reggelit, s aztán aludt egyet rá. Mire felébredt, dél volt, hát nem is folytatta tovább a munkát, mert dög meleg lett. 

Szóval, ez a Botond szert tett egy darab földre, s hogy újkeletű szóval éljek, innovatív módon szeretett volna ezen házat építeni magának meg a családjának. Egyszoba összkomfortot. Bizonyára töprengett egy ideig, hogy miképpen valósítsa meg a tervét, és rá is jött, mert olyan kulipintyót emelt, hogy az emberek csodájára jártak. 

A házikó leginkább sárból és vályogból készült, alacsony volt – minek magasabb, ők is alacsonyak voltak -, közepében egy kút ékeskedett, a hátsó felében meg az illemhely. Körben ágyak helyezkedtek el – némely beleásva a földbe -, s egy nyílt tűzhely, ahol főzni, sütögetni lehetett. Hát, volt miről beszélni a faluban. Viszont Botondot egyáltalán nem zavarta, hogy be-bekukkantanak hozzá, s aztán kacarásznak. Neki minden megvolt, minden bent volt. Szerencsére egy gyerek sem esett bele a kútba, a szagokkal meg nem törődött. 

Csak azt nem értette, miért nem próbálják ki mások is az effajta lakásépítést, hiszen annyira egyszerű és nagyszerű.

Írta:
László-Fábián Júlia

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése