Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Pócspetri, jog, igazság
Írta: Marik Sándor
Levelet kaptam a napokban Pócspetri Község Önkormányzatától: „Tisztelettel meghívjuk az 1948 legnagyobb politikai perében, a »pócspetri ügyben« halálra ítélt és kivégzett (a Budapesti Rákoskeresztúri Újköztemető 298. számú parcellájában jeltelen sírban elföldelt) Királyfalvi Miklós mártír 2017. július 8-án tartandó ünnepélyes újratemetésére.”
A levél nemcsak a magyar történelem dicstelen részévé vált koncepciós pert juttatta eszembe, amely az egyházi iskolák államosításának egyik talpkövéül szolgált, hanem személyes történéseket is. 1989-ben „beleástam magam” a közelmúltba, mi is történhetett valójában 1948. június 3-án este Pócspetriben, amelynek messze mutató következményei lettek. Négy évtizedig mély csend övezte a történteket, aki személyében érintett volt, nem mert beszélni róla, a politikának pedig jó oka, hogy ne hozza elő.
Ember Judit dokumentumfilmes próbálta áttörni a hallgatás falát, ez 1983 táján még nem sikerült, nem engedték bemutatni a filmjét. Öt év múlva, a „második kiadást” már zárt körben itt-ott levetítették, amikor dr. Helmeczy László akkori ellenzéki ügyvéd, aki kézbe vette az 1948-ban elítéltek perújítási ügyét, azt ajánlotta: „Meg kellene szellőztetni, még szinte semmit nem írt erről a sajtó. Fel tudnád vállalni a Kelet-ben?” Hozzátette: „Vigyázz, mit írsz le, mert ez még most is forró politikai téma.”
Helmeczy minden fontos dokumentum másolatát átadta, de egyébként is szerencsém volt. Dr. Nyiri Sándort, a legfőbb ügyész helyettesét régről ismertem, ő sokat segített, dr. Vathy Ákos akkoriban került fel a megyéből a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettesének, kétszer is megnyitotta az utat a perújítást tárgyaló tanácsvezető bírákhoz.
Tehát több kilónyi iratmásolattal, újságkivágással állítottam be főszerkesztőmhöz, a mindig jól értesült, mellesleg történész végzettségű Kopka Jánoshoz: van annyi alapanyagom, hogy hozzákezdjek a pócspetri ügy feldolgozásárhoz, és bemutassam a Kelet-Magyarországban a perújítás rögös útját. Támogatott: „Itt az ideje, hogy tágítsunk mi is a nyilvánosság határain… ” 1989. tavasza volt.
De mi is történt 1948. június 3-án Pócspetriben? Ez ma már széles körben ismert, ám sokáig tabu volt. Az emberek tudták, hogy az elöljáróság késő este dönt az iskola jövőjéről, s nem akarták az államosítást. Az esti litániáról is sokan vonultak a községházához tiltakozni. Az épület előtt rendőrök vigyáztak a rendre. A háborgó tömeg dulakodni kezdett (velük is), lövés dördült, az egyik rendőr halálosan megsebesült. Máig nem lehet tudni biztosan, hogy pontosan mi és hogyan történt, hiszen sötét volt, senki nem láthatta, hogy a rendőr fegyvere véletlenül sült-e el, vagy kiütötték a kezéből, netán elvették tőle, s meglőtték, esetleg magát sebesítette meg.
Órákon belül elszabadult a pokol. Százával érkeztek rendőrök, nyomozók, ávósok, megjelent Péter Gábor, az államvédelmi osztály főnöke, Kádár János, az MKP főtitkárhelyettese is. A tét nagy volt: a pártvezetés néhány nap múlva akarta elfogadtatni a parlamentben az egyházi iskolák államosításáról szóló törvényt. Előtte éppen kapóra jött Pócspetri. Már aznap éjszaka elkészült „a koncepció”: a litánián a plébános (Asztalos János) felbujtotta az embereket, a községi írnok (Királyfalvi Miklós, a perben egykori katonaként nevezve, aki értett a fegyverekhez) lelőtte a rend őrét, a tanító (Som István) elvágatta a telefonvezetéket. A rögtönítélő bíróság pedig nem foglalkozott a koncepcióba nem illő részletekkel; az akkori hasonló perek minden jellemzőjét felmutatva Asztalos Jánost és Királyfalvi Miklóst már június 11-én (!) halállal sújtották, Som Istvánt életfogytig tartó fegyházra ítélték. Királyfalvi Miklós másnap már nem volt az élők sorában. A tények nem számítottak. Az iskolák államosításáról szóló törvényt a parlament elfogadta.
Az előző összefoglaló nagyon leegyszerűsített, a részletekről a Kelet-Magyarország cikksorozatban számolt be 1989. szeptember 19–30 között. Erre és új dokumentumokra épült az 1994-ben megjelent „Elégtétel Pócspetrinek” című kötet (létrejöttét dr. Helmeczy László és Ésik Sándor, az In-Forma Kiadó tulajdonosa segítette).
A koncepciós per egy év híján hetven esztendeje történt. Öt elszenvedője közül ketten élték meg a perújítás lezárását, Som István és Vitéz Gábor. A bíróság 1990-ben és 1993-ban jogerősen kimondta: ők sem követtek el bűncselekményt. Ma Királyfalvi Miklóst – akinek életét harminc évesen vették el – díszsírhelyen helyezik örök nyugalomra szülőfalujában, amelynek temetője ezzel a Nemzeti Sírkert részévé válik.
Formailag tehát rendben lesz jog, igazság. De emberélet, emberöltők…
(A szerző írása a Keletmagyarországban, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye napilapjában jelent meg 2017. július nyolcadikán)
Értesüljön az elsők között további írásaink megjelenéséről, iratkozzon fel hírlevelünkre!
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése