Pócspetri, jog, igazság

Írta: Marik Sándor

Levelet kaptam a napokban Pócspetri Község Önkormányzatától: „Tisztelettel meghívjuk az 1948 legnagyobb politikai perében, a »pócspetri ügyben« halálra ítélt és kivégzett (a Budapesti Rákoskeresztúri Újköztemető 298. számú parcellájában jeltelen sírban elföldelt) Királyfalvi Miklós mártír 2017. július 8-án tartandó ünnepélyes újratemetésére.”

A levél nemcsak a magyar történelem dicstelen részévé vált koncepciós pert juttatta eszembe, amely az egyházi iskolák államosításának egyik talpkövéül szolgált, hanem személyes történéseket is. 1989-ben „beleástam magam” a közelmúltba, mi is történhetett valójában 1948. június 3-án este Pócspetriben, amelynek messze mutató következményei lettek. Négy évtizedig mély csend övezte a történteket, aki személyében érintett volt, nem mert beszélni róla, a politikának pedig jó oka, hogy ne hozza elő.

Ember Judit dokumentumfilmes próbálta áttörni a hallgatás falát, ez 1983 táján még nem sikerült, nem engedték bemutatni a filmjét. Öt év múlva, a „második kiadást” már zárt körben itt-ott levetítették, amikor dr. Helmeczy László akkori ellenzéki ügyvéd, aki kézbe vette az 1948-ban elítéltek perújítási ügyét, azt ajánlotta: „Meg kellene szellőztetni, még szinte semmit nem írt erről a sajtó. Fel tudnád vállalni a Kelet-ben?” Hozzátette: „Vigyázz, mit írsz le, mert ez még most is forró politikai téma.”

Helmeczy minden fontos dokumentum másolatát átadta, de egyébként is szerencsém volt. Dr. Nyiri Sándort, a legfőbb ügyész helyettesét régről ismertem, ő sokat segített, dr. Vathy Ákos akkoriban került fel a megyéből a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettesének, kétszer is megnyitotta az utat a perújítást tárgyaló tanácsvezető bírákhoz.

Tehát több kilónyi iratmásolattal, újságkivágással állítottam be főszerkesztőmhöz, a mindig jól értesült, mellesleg történész végzettségű Kopka Jánoshoz: van annyi alapanyagom, hogy hozzákezdjek a pócspetri ügy feldolgozásárhoz, és bemutassam a Kelet-Magyarországban a perújítás rögös útját. Támogatott: „Itt az ideje, hogy tágítsunk mi is a nyilvánosság határain… ” 1989. tavasza volt.

De mi is történt 1948. június 3-án Pócspetriben? Ez ma már széles körben ismert, ám sokáig tabu volt. Az emberek tudták, hogy az elöljáróság késő este dönt az iskola jövőjéről, s nem akarták az államosítást. Az esti litániáról is sokan vonultak a községházához tiltakozni. Az épület előtt rendőrök vigyáztak a rendre. A háborgó tömeg dulakodni kezdett (velük is), lövés dördült, az egyik rendőr halálosan megsebesült. Máig nem lehet tudni biztosan, hogy pontosan mi és hogyan történt, hiszen sötét volt, senki nem láthatta, hogy a rendőr fegyvere véletlenül sült-e el, vagy kiütötték a kezéből, netán elvették tőle, s meglőtték, esetleg magát sebesítette meg.

Órákon belül elszabadult a pokol. Százával érkeztek rendőrök, nyomozók, ávósok, megjelent Péter Gábor, az államvédelmi osztály főnöke, Kádár János, az MKP főtitkárhelyettese is.  A tét nagy volt: a pártvezetés néhány nap múlva akarta elfogadtatni a parlamentben az egyházi iskolák államosításáról szóló törvényt. Előtte éppen kapóra jött Pócspetri. Már aznap éjszaka elkészült „a koncepció”: a litánián a plébános (Asztalos János) felbujtotta az embereket, a községi írnok (Királyfalvi Miklós, a perben egykori katonaként nevezve, aki értett a fegyverekhez) lelőtte a rend őrét, a tanító (Som István) elvágatta a telefonvezetéket. A rögtönítélő bíróság pedig nem foglalkozott a koncepcióba nem illő részletekkel; az akkori hasonló perek minden jellemzőjét felmutatva Asztalos Jánost és Királyfalvi Miklóst már június 11-én (!) halállal sújtották, Som Istvánt életfogytig tartó fegyházra ítélték. Királyfalvi Miklós másnap már nem volt az élők sorában. A tények nem számítottak. Az iskolák államosításáról szóló törvényt a parlament elfogadta.

Az előző összefoglaló nagyon leegyszerűsített, a részletekről a Kelet-Magyarország cikksorozatban számolt be 1989. szeptember 19–30 között. Erre és új dokumentumokra épült az 1994-ben megjelent „Elégtétel Pócspetrinek” című kötet (létrejöttét dr. Helmeczy László és Ésik Sándor, az In-Forma Kiadó tulajdonosa segítette).

A koncepciós per egy év híján hetven esztendeje történt. Öt elszenvedője közül ketten élték meg a perújítás lezárását, Som István és Vitéz Gábor. A bíróság 1990-ben és 1993-ban jogerősen kimondta: ők sem követtek el bűncselekményt. Ma Királyfalvi Miklóst – akinek életét harminc évesen vették el – díszsírhelyen helyezik örök nyugalomra szülőfalujában, amelynek temetője ezzel a Nemzeti Sírkert részévé válik.

Formailag tehát rendben lesz jog, igazság. De emberélet, emberöltők…

(A szerző írása a Keletmagyarországban, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye napilapjában jelent meg 2017. július nyolcadikán)

Értesüljön az elsők között további írásaink megjelenéséről, iratkozzon fel hírlevelünkre!

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése