Nem Danikáné lányát, hanem a római pápát szállította
A római katolikus egyház éppen hivatalban lévő feje már nagyon régen nem kocsizik ki vele. Haladnak a korral. Modern közlekedési eszközzel, autóval közlekednek, ha a szükség úgy hozza. A “pápa-mobil” évszázada velünk van, annak előtte azonban a Grand Gala Berlin névre hallgató pompás hintó indult el – igaz nem gyakran, csak nevezetes egyházi ünnepek alkalmával. A Szent Péter katedrális mögött, a vatikáni palota kertjéből lift is, lépcső is visz a tágas alagsorba. Eszembe se jut pincének nevezni, hiszen fényárban úszik. A lovak patái márványpadlón állnak és annyi led-lámpa világít, mint égen a csillag. A múzeumok, a Sixtus kápolna zsufultsága és zaja után felüdülés a csend, ami fogad. Fárasztó volt végig gyalogolni odafenn a paloták termein, folyosóin, a rengeteg műkincs és nevezetesség között, ide már csak kevesen jönnek el. Nem tudják, mit hagynak ki… A teremszolga meglepődik érkeztemen, mostmár ketten vagyunk. Senki nem áll az utamban, hogy mindent, minden oldaláról szemügyre vegyek, és senki nem lép bele az utolsó pillanatban egy jó fényképfelvételbe. 
A hat ló valamelyike akár fel is nyeríthetne, annyira élethűek a szobrok. Ilyen szép fehér paripákat utoljára lipicai ménesben láttam. Hozzáértő szem bizonyára meg tudná állapítani, hogy felfedezhetők-e rajtuk a fajta jellegzetességei. A bal első és a bal hátsó állat nyerget visel. Valószínüleg a hajtásban segédkező lovasok ültek rajtuk. Lószerszámban, cifra szíjakban láttam már ékesebbeket is.
Magyar szíjgyártók szakértelmét is igénybe vehették volna. Persze a pápa címere a szemellenzőn és másutt elegendő ahhoz, hogy a lovak viselete mindenképpen méltó legyen a fő attrakcióhoz, a hintóhoz, amiről már a fogat elejétől nézve is sugárzik, kivételes mestermunka.
Nem spóroltak az aranyozással hintót készítő mesterek, és lelkiismeretes munkát végeztek az egyházhoz, és magához a pápához kötődő szimbólumok összeválogatói. Az összhatás méltóságteljes és elkerüli a hivalkodás csapdáját. Ne merüljünk el a részletekben, mert könyvtári irodalma van, hogy milyen figura mit jelent és miért van itt. Két technikai apróság mellett azonban semmiképpen sem mehetünk el anélkül, hogy ráirányítanánk a figyelmet. Az egyik a két hatalmas kötegelt falemezekből készült laprugó. Olyan mértékű kényelemben kocsizott a pápa, amilyen… ha valakinek, hát neki aztán kijárt. A másik a kocsikeréknek a képen látható kis ívén se nem arany, se nem ékes az acél kerékabroncs. Ha egy itt-ott még fellelhető parasztszekér “ráfját” mellé tennénk, nem sok különbséget látnánk. Nem rontja az összbenyomást, sőt hitelesíti. 
A csillogó-villogó külső után a kocsiszekrény belsejének látványa következett – volna, ám az egész fogatot szigorú szalagkorlát veszi körül, és az őr még szigorúbb pillantása. Így be kell érnem annyival, ami az ismertető táblán olvasható. Trónteremnek van berendezve, a bíbor bársony ezüstszállal van varrva és hímezve. A Grand Gala Berlinen kívül további fogatok is szolgálták a pápákat, de mind közül ez a leghíresebb és a legszebb. 
Tovább lépegetve a ragyogó márványpadlón, az autókhoz érkezek. A képen látható példányt találtam leginkább olyannak, amely felérhetett a nagy lóvontatta elődhöz. A gyönyörű oldtimer – a kocsi orrán látható szerény kis embléma tanúsítja – egy Citroen. Ez a széria még a nagy autórajongó III. Rainier monacói nagyherceg gyüjteményében sincs meg. A francia márka dizájnerei mindig is szép autókat terveztek, de erre a példányra különösen büszkék lehetnek. És ismét egy kis technika: pillantsunk a hűtőrács aljára egyvonalban a márkajelzéssel, na vajon mit rejt az a kis kupak? 
Fentebb már gondolkozhattunk rajta mi is az a “ráf”, a “kurbliról” talán többen tudják, azzal is be lehet indítani egy autót. Járnak még az úton OT Ladák, amelyekhez tartozékként adták annak idején. Ennek a Citroennek kora ellenére nem “Old Timer” a rendszáma, hanem S.C.V., a Status Civitatis Vaticanae rövidítése. Manapság az S.C.V. 1-es autót használja a katolikus egyházfő. Hangsúlyozza ellenérzését a kivagyisággal, és “mindössze” egy Fiat 500 a szolgálati járműve. Nem lesz nehéz elhelyezni itt, az alagsori gyűjteményben. Most is kimérhetnék annyi szabad helyet, ahová beparkolhatnák. Látogatásom a pápai járművek termében lényegesen hosszabb ideig tartott, mint odafenn akár a Sixtus kápolnában, ahol egymás lábát tapossa a világ legszebb mennyezeti freskóját csodáló tömeg, de itt legalább kedvére csaponghattak gondolataim. Mert volt bizony eszemben a mi Danikánénk, aki – mint azt velem dúdolhatják – nem adja a lányát aranyhintó nélkül, abban pedig hat ló legyen… Végezetül nézzük meg ezt a festményt a terem falán. Ilyen volt az, amikor a hat ló, az aranyhintó, és a népes kíséret vonult. 
Ésik Sándor
