Vegyen cipőt, nagysága!

A Balavásár környéki falvakban élő embereknél magától értetődik: ha péntek, akkor irány a balavásári piac.

Nem akármilyen piac ám ez, hiszen nagyon  régóta működik. Valamikor a múlt század elején (még azelőtt is)  árultak már itt állatokat, zöldséget, gyümölcsöt, mézet, tejtermékeket, füstölt szalonnát és húst, ruhaneműt, lábbelit, csecsebecséket, tükrös mézeskalácsot. Meg aztán itt értékesítették a kendi csuhészatyrokat, lábtörlőket, használati tárgyakat  meg a kőrispataki szalmakalapokat.

A jelenlegi piacon mindez, kicsit másképpen, de megtalálható. Minden van, mint egy jó boltban, régi és új, minden, amit csak el tudsz képzelni. Sőt, még annál is több. És még van valami, ami nagyot dob rajta: igazi vásári hangulat.

Szeretek idejárni, amikor csak az időm engedi. Szeretem a vásári nyüzsgést, a vidám embereket, a mindenfelé kipakolt portékákat, a kürtőskalács meg a miccs illatát, amely rételepszik a kis térre, mint egy átlátszó felhő, a hangosan kiabáló cigányasszonyokat és a szerényebb, mosolygó árusokat.

– Jöjjenek a Rupi mollba! – reklámozza áruit  egy megtermett cigányné. Három darab ruhanemű tíz lej! Csak most, és csak itt! Mind modellesek!

Néhányan felkapják a fejüket, s a hosszú asztalsorhoz sietnek, ruhahalmokat gyűjtve. Nem biztos, hogy szükségük van rá, de hát ennyi pénzért mért ne vennék meg?

– Vegyen cipőt, nagysága! – ugrik elém egy nagybajúszos férfi, s mutatja a portékáját:

– Itt vannak a papucsok, a szandálok, a félcipők meg a platformák! Válasszon, olcsón adom!

Intek, hogy nem kell, de ránéz a lábamra, s mindjárt kiválaszt két pár cipőt.

– Ezek magának valók, próbálja csak fel! Úgy fog benne járni, mint a grófnék!

Megrázom a fejem, s elillanok, mielőtt még rámtukmálná. Egyenesen a miccset, kolbászt, üdítőket árusító  bódéhoz megyek. Hosszú sor kígyózik előttem, hát feladom. Majd otthon kávézom. A seprűket forgalmazó bácsihoz sietek, s rövid alku után két kisseprűvel gazdagodom.

– Valuta, forint! – állnak ismét elém.

– Zoknit vegyenek! Öt pár tíz lej! Pamutas!

– Kanapé, fotel, szőnyeg! Használt, de jobb, mint az új!

Vásárolok néhány apróságot s egy jókora kürtőskalácsot, aztán lassan kiballagok a piac területéről. Még mindig hallom a bekiabált reklámokat, s elmosolyodom. Az illatok elkísérnek egy darabig, de nem tudnak visszafordítani. Majd a következő pénteken.

Szerző: 2019. 08. 31.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló