Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Vegyen cipőt, nagysága!
A Balavásár környéki falvakban élő embereknél magától értetődik: ha péntek, akkor irány a balavásári piac.
Nem akármilyen piac ám ez, hiszen nagyon régóta működik. Valamikor a múlt század elején (még azelőtt is) árultak már itt állatokat, zöldséget, gyümölcsöt, mézet, tejtermékeket, füstölt szalonnát és húst, ruhaneműt, lábbelit, csecsebecséket, tükrös mézeskalácsot. Meg aztán itt értékesítették a kendi csuhészatyrokat, lábtörlőket, használati tárgyakat meg a kőrispataki szalmakalapokat.
A jelenlegi piacon mindez, kicsit másképpen, de megtalálható. Minden van, mint egy jó boltban, régi és új, minden, amit csak el tudsz képzelni. Sőt, még annál is több. És még van valami, ami nagyot dob rajta: igazi vásári hangulat.
Szeretek idejárni, amikor csak az időm engedi. Szeretem a vásári nyüzsgést, a vidám embereket, a mindenfelé kipakolt portékákat, a kürtőskalács meg a miccs illatát, amely rételepszik a kis térre, mint egy átlátszó felhő, a hangosan kiabáló cigányasszonyokat és a szerényebb, mosolygó árusokat.
– Jöjjenek a Rupi mollba! – reklámozza áruit egy megtermett cigányné. Három darab ruhanemű tíz lej! Csak most, és csak itt! Mind modellesek!
Néhányan felkapják a fejüket, s a hosszú asztalsorhoz sietnek, ruhahalmokat gyűjtve. Nem biztos, hogy szükségük van rá, de hát ennyi pénzért mért ne vennék meg?
– Vegyen cipőt, nagysága! – ugrik elém egy nagybajúszos férfi, s mutatja a portékáját:
– Itt vannak a papucsok, a szandálok, a félcipők meg a platformák! Válasszon, olcsón adom!
Intek, hogy nem kell, de ránéz a lábamra, s mindjárt kiválaszt két pár cipőt.
– Ezek magának valók, próbálja csak fel! Úgy fog benne járni, mint a grófnék!
Megrázom a fejem, s elillanok, mielőtt még rámtukmálná. Egyenesen a miccset, kolbászt, üdítőket árusító bódéhoz megyek. Hosszú sor kígyózik előttem, hát feladom. Majd otthon kávézom. A seprűket forgalmazó bácsihoz sietek, s rövid alku után két kisseprűvel gazdagodom.
– Valuta, forint! – állnak ismét elém.
– Zoknit vegyenek! Öt pár tíz lej! Pamutas!
– Kanapé, fotel, szőnyeg! Használt, de jobb, mint az új!
Vásárolok néhány apróságot s egy jókora kürtőskalácsot, aztán lassan kiballagok a piac területéről. Még mindig hallom a bekiabált reklámokat, s elmosolyodom. Az illatok elkísérnek egy darabig, de nem tudnak visszafordítani. Majd a következő pénteken.
Hasonló
Történetek a füstölődő szal...
Szilveszter Székelyföldön 1...
Nótával veszekedtek, nótáva...
Fény derült az árnyékszéken...
Hol vagy, gazdám? Hol vagy,...
A szomszéd néni bécsi szele...
A torta esete a hirtelen me...
A falusi portáknak megvolt ...
Randevú a Nagyhídnál, aztán...
Farsangtemetés Alsósófalván...
A szőlőst kiszántják, a föl...
Székelyvaja aranycsapata
Kormi macskánk megnyitotta ...
A komlós, amit firmának nev...
Harmincezer nap és egy mar...
Virágok a mennyezeten, a ka...
Mert fontos a pihenés, a cs...
Anyóka az autóbuszon
Nagylegények, nagyleányok
Halk csipogás kezdett halla...
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése