Vegyen cipőt, nagysága!

A Balavásár környéki falvakban élő embereknél magától értetődik: ha péntek, akkor irány a balavásári piac.

Nem akármilyen piac ám ez, hiszen nagyon  régóta működik. Valamikor a múlt század elején (még azelőtt is)  árultak már itt állatokat, zöldséget, gyümölcsöt, mézet, tejtermékeket, füstölt szalonnát és húst, ruhaneműt, lábbelit, csecsebecséket, tükrös mézeskalácsot. Meg aztán itt értékesítették a kendi csuhészatyrokat, lábtörlőket, használati tárgyakat  meg a kőrispataki szalmakalapokat.

A jelenlegi piacon mindez, kicsit másképpen, de megtalálható. Minden van, mint egy jó boltban, régi és új, minden, amit csak el tudsz képzelni. Sőt, még annál is több. És még van valami, ami nagyot dob rajta: igazi vásári hangulat.

Szeretek idejárni, amikor csak az időm engedi. Szeretem a vásári nyüzsgést, a vidám embereket, a mindenfelé kipakolt portékákat, a kürtőskalács meg a miccs illatát, amely rételepszik a kis térre, mint egy átlátszó felhő, a hangosan kiabáló cigányasszonyokat és a szerényebb, mosolygó árusokat.

– Jöjjenek a Rupi mollba! – reklámozza áruit  egy megtermett cigányné. Három darab ruhanemű tíz lej! Csak most, és csak itt! Mind modellesek!

Néhányan felkapják a fejüket, s a hosszú asztalsorhoz sietnek, ruhahalmokat gyűjtve. Nem biztos, hogy szükségük van rá, de hát ennyi pénzért mért ne vennék meg?

– Vegyen cipőt, nagysága! – ugrik elém egy nagybajúszos férfi, s mutatja a portékáját:

– Itt vannak a papucsok, a szandálok, a félcipők meg a platformák! Válasszon, olcsón adom!

Intek, hogy nem kell, de ránéz a lábamra, s mindjárt kiválaszt két pár cipőt.

– Ezek magának valók, próbálja csak fel! Úgy fog benne járni, mint a grófnék!

Megrázom a fejem, s elillanok, mielőtt még rámtukmálná. Egyenesen a miccset, kolbászt, üdítőket árusító  bódéhoz megyek. Hosszú sor kígyózik előttem, hát feladom. Majd otthon kávézom. A seprűket forgalmazó bácsihoz sietek, s rövid alku után két kisseprűvel gazdagodom.

– Valuta, forint! – állnak ismét elém.

– Zoknit vegyenek! Öt pár tíz lej! Pamutas!

– Kanapé, fotel, szőnyeg! Használt, de jobb, mint az új!

Vásárolok néhány apróságot s egy jókora kürtőskalácsot, aztán lassan kiballagok a piac területéről. Még mindig hallom a bekiabált reklámokat, s elmosolyodom. Az illatok elkísérnek egy darabig, de nem tudnak visszafordítani. Majd a következő pénteken.

Írta:
László Fábián Júlia

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése