Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára

Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a madeirai Szent Lőrinc félsziget. A túraösvény elején ez a kilátópont. A sárkány farka “becenév” is használatos, mivel a térképre nézve nem nehéz beleképzelni az Atlanti óceán közepén fekvő portugál külbirtok formájába, hogy ez a keleti “farkinca” a mesebeli hüllő hátulsó fertálya. Légvonalban tehát szűk három kilométer, de a hegyfokig és vissza a kanyarokkal, emelkedőkkel, lejtőkkel együtt, no és a látnivalóknál való tartósabb álmélkodásokat is beleszámítva – egésznapos program. Azok, akik itt éppen a hasadék alján megtörő hullámokat csodálják, a reggeli busszal érkeztek Funchalból, a fővárosból, velem együtt. A távoli kis zöld oázis vendéglőjébe kora délután megyünk be majd felfrissülni. Percek telnek még el, mielőtt rászánnám magam az első léptekre, nagyon alaposan bejárom a tekintetemmel a mogorván rám ásító sziklafalat, a hídnyi keskeny átjárót, a hívogatóan sima felföldi zöld réteket. Hegyet hágék és lőtőt lépék, ha elérem azt a távoli kilátópontot.  Meg vagyok lepődve magamtól, hogy itt és most a csángó magyarjaink imájának ez a sora suhan be az emlékeimből. Amikor először olvastam, bizony csak az elejét értettem, de aztán utána néztem: a lőtő az lejtő. Csángóföldön járva meggyőződhettem róla, hogy ott bizony csak hegy és “lőtő” létezik. A kettő együtt adja szülőhelyük szépségét. Talán elcsodálkoznak, ha soraimat olvassa közülük valaki. Méghogy ez a vad vidék, ez a szakadozott part, az érthetetlen formák… Hogy jön ez a Keleti-Kárpátok hegyeihez, völgyeihez, gazdagon zöldellő havasi legelőihez?

Nincs idő elmélkedni, annál is kevésbé, mivel a Nap ütemesen halad az égen és már két érkező repülő is elhúzott felettem a közeli Christiano Ronaldo repülőtér irányába. A messze földön híres focista a sziget szülötte. Maga a túraút hétköznapi kondíciójú kirándulóknak ajánlott. Az első völgybe vezető enyhe lejtő tényleg alig több egy kellemes sétánál. Erdőség és egyáltalán fák hiányában továbbra sem állja útját semmi a tekintetnek. Jól kivehető, hogy kisebb csoportok, családok, baráti társaságok, vagy szóló utazók róják a poros ösvényt. Erre mondják, hogy a távolság miatt hangyának tűnnek, olyan kicsinyek. A könnyed promenád mellett azonban hirtelen előtör az óceán hűvös, párás lehelete. Mint egy befejezetlen mondat, egy érthetetlenné vált félbeszakadt szó, olyan meghökkentő a látvány. Hiányzik a sárkány farkának oldalából egy jókora darab. Geológusok kedvenc kilátója lehet ez a pont. Az egykor volt vulkán rétegrendje nekik sok mindent elárul az akkori kataklizmáról, a laikusnak elég a vulkáncsöveket látni a beleszilárdult lávával, hogy elképzelje a hajdani tűzijátékot. Úgy kapott tehát új formát a korábban nyílván egyenes és egyáltalán nem ilyen drámai látványt nyújtó partvonal, hogy tenger magába rombolta és mosta az ösvény mellett véget érő sima hegyoldalt.

A “lőtő” után a hegy hágása következik. Mint egy ki nem törölhető, vissza-visszatérő dallam a fejben, úgy hangzik fel a fejemben ismét ez a “lőtő”. Majd a hegytetőn megnézem a neten a teljes szöveget, itt nincs térerő. Lábakat látok magam előtt, jó bakancsokban lépkednek előttem a túrázók. Minden útmutató lelkére köti az útnak indulóknak, terepminta legyen a talpon, mert a por éppúgy csúszik, mint esőben a sár. A nyomokat látva úgy látom, senki sem kockáztatott. Én sem. 

Lihegtető emelkedőn haladunk. Senkit nem fenyeget a veszély, hogy nem tud lépést tartani a saját magának előre elképzelt tempóval, mert az egyszerűség kedvéért lépcsővé építették, faragták a hegyoldalt. Ezzel együtt érezhetően lelassult és kissé összesűrűsödött a sor. Senki nem vezényel, mint mondjuk egy gályán a dobos az evezősöknek, de ütemre megy a lépés és a hangos fújtatás. Már majdnem az egyik útközbeni kilátóteraszhoz érek, amikor könnyed és ruganyos szökkenésekkel egy kis csapat fut el mellettem. Lazán beszélgetnek, semmi lihegés… Hát igen, ezek nem fotelturisták. Focisták, állapíthatom meg a hátukra pillantva. Ráadásul mindegyik Ronaldo és hetes szám díszeleg a mezükön. Megkérnek, fotózzam le őket. Nézzetek a reptér felé, fiuk, nagy nevetés, megértik a célzást. Látom, Madeirán minden Ronaldo körül forog, próbálok egy kicsit bennfentesnek tűnni. Mi Norvégiából jöttünk edzőtáborozni – teszi helyére saját magát, és a csapatát a leghosszabbik szőke, és elporzanak, mint a hétmérföldes gyalogkakukk az arizonai sivatagban. Irigylem a lábaikat, az enyémek már lépcsőn lefelé is meg-megbicsaklanak. Ismét lankásabb szakasz következik, és az előretolt helyőrség, azaz a délelőtt már látott oázis sincs távol már. Lankásnak ugyan lankás a terep, de a sárkány farka, a félsziget partja, továbbra is szakadékszerűen érintkezik a tengerrel. Egy nagyon meredek lépcsőn lemehetnék a vízig, odalent élénk strandélet mutatkozik, sőt motorcsónakkal vissza lehet hajózni tíz perc alatt a kiindulási pontig. Á nem, döntök. Irány az oázis. 

Az árnyas pálmák alatt, egy jól megérdemelt szendvics és egy kóla mellől visszapillantok a sárkány farkának hegyéről a tövére, ahonnan elindultam. Nincs is messze. Légvonalban… Ezt bizony már mondtam, de nem reszkető inakkal. Mellettem egy lengyel család – apa, anya, két kisgyerek – értékeli a túrát, aminek éppen a felénél vagyunk, hiszen vissza is kell menni. Do góry, na dole – hallom ki a szavakat. Hegyre fel, völgybe le… Miért “do” a hegyre és miért “na” a völgybe? Mindegy is… Elő a telefont, megnézem a ezt a “hegyet hágék” dolgot. 1970-ben a Tolna megyei Szárászon, az oda áttelepült csángóktól gyűjtötte Erdélyi Zsuzsanna azt az archaikus (másként apokrif) népi imádságot, amelynek kezdősorait gyűjteményes kötetének címéül is választotta: Hegyet hágék, Lőtőt lépék. Nagyon szép fohász. Mondanám, hogy szinte le kell fordítani, de nem… Összeáll széppé, egésszé, fájdalmassá, siralmassá. Szavait megtépte, mondatait megszaggatta az idő, amit véreiktől a magyar anyanemzettől távol töltöttek. Hasonlít a Szent Lőrinc félszigetre. Ha egy mesebeli óriás visszarakná a földnyelv oldalára a megtépett sziklákat, a leszakadt hegyormokat, egészen kisimulna, barátságosabbá válna. Akkor viszont nem látnánk bele az évmilliók földtani emlékeibe, kevesebbet tudnánk róla, nem érne meg egy ilyen túrát. 

Nincs tehát mit lefordítani, átírni, modernizálni ezeken a sorokon, sem a többin:

“Szent Világ Úrjézus Krisztus benne lakik vala.
Aran(y) hajával leeresztvel,
Aran könyveivel kicsordulval,
És aran szekállával kitépvel.”

Mert akkor nem látnánk bele a csángók történelmébe, kevesebbet tudnánk róluk, és nem zenélne a fülemben egész nap egy szép mondat a Szent Lőrinc félszigeten tett túrám alatt.

Írta és fényképezte:
Ésik Sándor

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése