Ősz Zoltán alkotása Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése
Gyuri bácsi nem csak állít, gurít is
A kuglipályák valamikor szerves részei voltak a falusi szórakoztatásnak
A képen egy nagy, tömött bajszú bácsi, hatalmas ősz szemöldökökkel, amolyan három bajusszal a fején, pipával a szája sarkában éppen gurít. Löki a golyót a kuglipályán. Kalap a fején, ing, lajbi, bőrcsizma (igazi bűr) a lábán. Az öreget látásból én is ismertem, de sajnos csak látásból. Ezt a jellegzetes fizimiskát el nem feledhette senki, aki egyszer is látta, ő viszont szerintem jobban ismerte az általa őrzött juhnyáj egyedeit, mint a környék emberkölykeit. Meg persze biztosan megvoltak neki a cimborái, akikkel szóba elegyedett. Én személyesen sajnos nem ismertem Kanyó Gyuri bácsit Kölcsében és nem is tudok róla szinte semmit. Nem is kezdtem el utána kutatni, nem vagyok avatott. Mindazonáltal mégsem tudok elmenni csak úgy e fénykép mellett. Sok minden van benne, még az is, ami nem.
A kuglipályák valamikor szerves részei voltak a falusi szórakoztatásnak. Ezek a kuglipályák szabadidős sporttevékenység helyszínei voltak egyrészt. A társadalmi kapcsolattartás csatornái voltak másrészt. Szerencsejáték és sportfogadási helyszín volt harmadrészt. A kuglipályán tekintélyt lehetett szerezni, illetve volt olyan, aki kiröhögtette magát.
Szülőfalumban gyermekkoromban a kultúrház udvarán működött a kuglipálya. Kugli és nem teke, vagy bowling. Ezeket nem is értették volna, de úgy nem is gurított volna senki olyan lazán, ha a kugli helyett tekegolyót kellett volna gurítani, vagy bowling golyót. A dologtól edzett kéz ezen a ponton megremegne és nem is venne részt egy olyan versenyben, ami nem hagyományos. Nagyon sok vasárnap délutánt látok lelki szemeim előtt Vámosorosziban, a kultúrház udvarán.
Hajnalban ébredtek többnyire szereplőink, a vámosoroszi férfiak, az Ecceri fiú korosztálya, plusz mínusz 30 év. Nekem gyerekként körülbelül ennyire van rálátásom. A plusz mínusz harminc év, ami valójában hatvan évet jelent felöleli a XX. század majd kétharmadát. Én akkoriban még csak parányi életutat tudhattam magam mögött, években kifejezve elhanyagolható voltam. Gyűjtöttem hozzá pár évet azóta, lassan már osztanék visszafelé is. Ahogy megyek bele az időbe, annyival válik értéktelenebbé minden egyes újabb év. Ameddig fizetnének érte, addig eladó. Amikor már nem kell senkinek, akkor majd elajándékozom. De nem ez a mai írás témája.
A kuglipálya olyan közösségi helyszín volt a vámosoroszi férfiaknak, ahol szinte mindenki megfordult. Az első kép Zoli bátyám. Nagyapám öccse, Erdélyi Zoltán. Magas, szikár ember, karakteres vonásokkal. Ő úgy gurított, hogy a golyó előrehaladta közbe szinte táncolt. Nagyon beleélte magát, pénzre történt a kugli. Én, mint állító párszor beálltam, bár soha nem szerettem. A győzelemből néha részesedtem, amit az aktuális győztes gurított nekem. Volt, hogy öt forint, volt, hogy tíz. Többre nem emlékszem. Nem is mentem én oda túl sokszor golyót szedni.
Játszani ma is elmennék. Nem is hívnak, de szerintem nincs is hova. Ahogy lassan megszűnik minden a mi tündérvilágunkból, eltűnnek a korcsmák is, meg a kuglipályák is. Nincsenek már ott azok a régi öregek, akik engem férfivá támogattak folyamatos kritikáikkal és beszólásaikkal, nincsenek azok, akik nagy bajszúkkal, állig begombolt ingben, lajbiban, szájukban pipával megmondanák, hogy mi merre, hány méter.
Hasonló
Az a lapály valamikor igen ...
Pengefogú hódok, félszarvú ...
Az oroszi kis híd becsülett...
Hol bót, hol nem vót
Sétálok tovább, a Nap éppen...
Rudit húsz éve, Öcsit ma te...
El nem olvasott könyv, el n...
Bárányfelhős ég alatt terel...
Két családfenntartó harcolt...
A jószág volt az aranya a n...
Faragjuk a magunk képzeletb...
Füstkarikák emlékezetem füs...
Szedd bele a kasitába a csű...
Rákóczi tölgyfája, Napóleon...
Csicsó és nyullángás
A libanyáj szépen végigtipe...
Szilvás étel
Hőhullámon hajózunk
Kiesett egy kis fióka a fés...
Hogyan szabdaljunk ész és t...
Téli alkony
Buckavidék Fülöpszállás
Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta vidéken, ahol mindig változik a terep, ahol a cipő, és zokni kérgessé válnak az éles homoktól, nem egy sétatér. Magasan a bucka tetején kapaszkodnak... Tartalom megtekintése
Charles Bukowski
Biszák László alkotása Ne szépítsünk, nem kívánja meg tőlünk senki sem, ha valami, valaki nyers, nem bűn!!! Legyen egyenes, őszinte, és férfias! Saját maga is kegyetlen őszinteséggel írta meg saját ... Tartalom megtekintése
Sceptrum
Tüttő József alkotása A fordítás szerint: Ősi hatalmi jelvény, ami alá tartozik az ítélkezés, igazságosság a jogszolgáltatás!! Jogar!! Életünket mindig beszorítani látszik rendszabályok közé, mivel bőven akadnak, akik ... Tartalom megtekintése
Santa Maria della Salute
Huszár Boglárka alkotása Mit kívánunk egy festménytől? Mi keltette fel a figyelmünket? Ki festette? Ki Ő? ….és még lehetne tovább is faggatnunk magunkat, de nem... Tartalom megtekintése
Büszke lázadók
Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése
Amikor még megénekeltük Romániát
„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A több szakaszból... Tartalom megtekintése
Az ínyencek piaca Tiranában
Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég
Szent István Bazilika, Budapest
Huszár Boglárka alkotása Kis túlzással: világjáró Boglárkám mindig boldogan fogadja be egy egy idegen ország szépségeit, áradozik a helyszínen, és a hazamentett látnivalók fotón rögzített emlékek, még nagyobb ... Tartalom megtekintése