Ősz Zoltán alkotása Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése
Rudit húsz éve, Öcsit ma temettük
Nekünk ez a két fiú a mi fiunk volt. Ha rosszalkodtak, akkor is jók voltak. Ráadásul a véreim
Zsuzsánna nap, ahogy régebben hívták e napot. Vagyis inkább híjták, de semmiképpen sem nevezték. A kiskönyvem is mondja, de talán nem is „belőle olvastam” először azt a réges-régi történetet, ami egy csodaszép erdőháti kis faluban esett meg eképp: lakadalom volt a faluban. Miklós akkor már udvarolt Juliskának, de jegyben még nem jártak. Juliskáék hivatalosak voltak a lagziba, de Miklós nem. Miklós a testvéreivel kint dolgozott a mezőn egész nap, estefelé aztán már túl volt talán két pájinkán is. Úgy gondolta, hogy az azért mégsem járja, hogy az ő szíve választottja ott van abban a bizonyos lagziban, ő meg nem. Nosza meg is jelent, a banda éppen hallgatót játszott, a násznép pihent. Miklós odalépett a zenekar elé és kezdte húzatni a nótáját, innentől kezdve természetesen ő lett a főszereplő, mint hívatlan vendég.
„Leszanyósa”, akit leánykori nevén Kiss Zsuzsánnának hívtak odapattant eléje.
-Teilyenteolyan nem szégyelled magad!?
Próbálta kitessékelni a nemkívánt vendéget. Miklós akkor már nem csak egy magyar nábob volt, hanem bátor is, mint Zrínyi Miklós. Így reagált:
-Zsuzsííííí! Ne dirigálj Zsuzsííííí! Ne parancsolgassál Zsuzsíííííí!
Aztán csak meggyőzték, hazaballagott. Egy évig tartotta fegyelmi tárgyalás nélkül meghozott ítélet. Addig nem járhatott udvarolni az én későbbi nagymamámhoz az én nagyapám.
A Zsuzsánna napról alapesetben ez jutna eszembe, ma is jártam azon a portán, ahova Miklós nem tehette sokáig a gamóját. Az a porta, meg az az utca is ma már inkább csak a múltjában él. A Kisvégen az első négy porta lakatlan, hiába van mindegyiknek gazdája, nincs bennük élet. Eltűnt a kanyarból a tejcsarnok is, én még emlékezem az előtte ott álló tornácos házra is. Már csak emlék.
Jártam ma ebben a már említett kis erdőháti faluban a Szikszó kertje alatt is. Ez volt valamikor a községi strand, minden puja ide járt, a Tapolnok eme öblösebb része szolgált természetes fürdőhelyül több generáción keresztül. Valószínűleg az én korosztályom volt az utolsó, aki a nagy mérgezések (permetezőszer ürítése) előtt még élvezhette a Vájás önzetlen szeretetét. Iható forrásai voltak, volt első kis szorosa, meg második is. Jóska bátyám még hurokkal is tudott benne halat fogni. Lehetett itt villantózni is. Mára maradt, ami maradt. A fürdőhelyen levő kiöblösödő rész szépen mutatja, hogy egykor bíz itt tényleg volt valami. Élet. Mindig eszembe jut erre járva Heka, alias Szaniszló Jóska, aki ide tekert le a slágerbiciklijével (ha jól emlékszem, azért volt slágerbicikli, mert egy Szokol rádió volt erősítve a kormányra), miközben mi a vízben játszottunk, élvezve a nyár örömeit.
Eszembe jut Rudi, meg Öcsi is, két unokatestvérem, akik ettől a helytől nem messze nőttek fel. Rudit húsz éve, Öcsit ma temettük. Nem ők voltak a legjobb és legszebb, legbátrabb, leg… satöbbi emberek a Földön, nem alkottak olyan találmányt, ami könnyebbé teszi az emberiség sorsát, nem alkottak a tudományok terén maradandót. De nekünk mégis ők voltak Rudi és Öcsi. Nekünk ez a két fiú a mi fiunk volt. Ha rosszalkodtak, akkor is jók voltak. Ráadásul a véreim.
Ma este amikor kimentem ennek a csodaszép erdőháti falunak a határába, rájuk emlékeztem. Láttam magam előtt Öcsit, ahogy megérkezik. Várja Kökény, az édesapja. Várják testvérén, Rudin kívül nagybátyjáék: Béla, Elemér, Endre és Géza.
Meg még sokan mások. Valamikor az 1990-es évek elején történt. Öcsivel többször gyalogoltunk haza innen-onnan az éjszaka kellős közepén. Gyarmatról is jöttünk haza olykor. A Szalavényen járunk, hajnali két óra, Öcsi és én ketten gyalogolunk hazafelé. Mámorosan. Amikor a „Megmondtam én, enyém leszel…” című számot danoltuk, akkor meg kellett állni a refrénnél. Azt csak úgy lehet szépen nyújtani a Hold fényénél, ha megálltunk.
Remélem, hogy Öcsit fogadta a rokonság és ma este már együtt ülnek annál az asztalnál, ahol reményeim szerint nekem is jut egy hely.
Ja igen. Öcsit látom mindenütt.
Hasonló
Az a lapály valamikor igen ...
Pengefogú hódok, félszarvú ...
Az oroszi kis híd becsülett...
Hol bót, hol nem vót
Sétálok tovább, a Nap éppen...
El nem olvasott könyv, el n...
Bárányfelhős ég alatt terel...
Két családfenntartó harcolt...
A jószág volt az aranya a n...
Faragjuk a magunk képzeletb...
Füstkarikák emlékezetem füs...
Szedd bele a kasitába a csű...
Rákóczi tölgyfája, Napóleon...
Csicsó és nyullángás
A libanyáj szépen végigtipe...
Szilvás étel
Hőhullámon hajózunk
Kiesett egy kis fióka a fés...
Hogyan szabdaljunk ész és t...
A két oroszi kőrisfa
Téli alkony
Buckavidék Fülöpszállás
Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta vidéken, ahol mindig változik a terep, ahol a cipő, és zokni kérgessé válnak az éles homoktól, nem egy sétatér. Magasan a bucka tetején kapaszkodnak... Tartalom megtekintése
Charles Bukowski
Biszák László alkotása Ne szépítsünk, nem kívánja meg tőlünk senki sem, ha valami, valaki nyers, nem bűn!!! Legyen egyenes, őszinte, és férfias! Saját maga is kegyetlen őszinteséggel írta meg saját ... Tartalom megtekintése
Sceptrum
Tüttő József alkotása A fordítás szerint: Ősi hatalmi jelvény, ami alá tartozik az ítélkezés, igazságosság a jogszolgáltatás!! Jogar!! Életünket mindig beszorítani látszik rendszabályok közé, mivel bőven akadnak, akik ... Tartalom megtekintése
Santa Maria della Salute
Huszár Boglárka alkotása Mit kívánunk egy festménytől? Mi keltette fel a figyelmünket? Ki festette? Ki Ő? ….és még lehetne tovább is faggatnunk magunkat, de nem... Tartalom megtekintése
Büszke lázadók
Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése
Amikor még megénekeltük Romániát
„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A több szakaszból... Tartalom megtekintése
Az ínyencek piaca Tiranában
Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég
Szent István Bazilika, Budapest
Huszár Boglárka alkotása Kis túlzással: világjáró Boglárkám mindig boldogan fogadja be egy egy idegen ország szépségeit, áradozik a helyszínen, és a hazamentett látnivalók fotón rögzített emlékek, még nagyobb ... Tartalom megtekintése