Rudit húsz éve, Öcsit ma temettük

Nekünk ez a két fiú a mi fiunk volt. Ha rosszalkodtak, akkor is jók voltak. Ráadásul a véreim

Zsuzsánna nap, ahogy régebben hívták e napot. Vagyis inkább híjták, de semmiképpen sem nevezték. A kiskönyvem is mondja, de talán nem is „belőle olvastam” először azt a réges-régi történetet, ami egy csodaszép erdőháti kis faluban esett meg eképp: lakadalom volt a faluban. Miklós akkor már udvarolt Juliskának, de jegyben még nem jártak. Juliskáék hivatalosak voltak a lagziba, de Miklós nem. Miklós a testvéreivel kint dolgozott a mezőn egész nap, estefelé aztán már túl volt talán két pájinkán is. Úgy gondolta, hogy az azért mégsem járja, hogy az ő szíve választottja ott van abban a bizonyos lagziban, ő meg nem. Nosza meg is jelent, a banda éppen hallgatót játszott, a násznép pihent. Miklós odalépett a zenekar elé és kezdte húzatni a nótáját, innentől kezdve természetesen ő lett a főszereplő, mint hívatlan vendég.

 

„Leszanyósa”, akit leánykori nevén Kiss Zsuzsánnának hívtak odapattant eléje.

-Teilyenteolyan nem szégyelled magad!?

Próbálta kitessékelni a nemkívánt vendéget. Miklós akkor már nem csak egy magyar nábob volt, hanem bátor is, mint Zrínyi Miklós. Így reagált:

-Zsuzsííííí! Ne dirigálj Zsuzsííííí! Ne parancsolgassál Zsuzsíííííí!

Aztán csak meggyőzték, hazaballagott. Egy évig tartotta fegyelmi tárgyalás nélkül meghozott ítélet. Addig nem járhatott udvarolni az én későbbi nagymamámhoz az én nagyapám.

A Zsuzsánna napról alapesetben ez jutna eszembe, ma is jártam azon a portán, ahova Miklós nem tehette sokáig a gamóját. Az a porta, meg az az utca is ma már inkább csak a múltjában él. A Kisvégen az első négy porta lakatlan, hiába van mindegyiknek gazdája, nincs bennük élet. Eltűnt a kanyarból a tejcsarnok is, én még emlékezem az előtte ott álló tornácos házra is. Már csak emlék.

Jártam ma ebben a már említett kis erdőháti faluban a Szikszó kertje alatt is. Ez volt valamikor a községi strand, minden puja ide járt, a Tapolnok eme öblösebb része szolgált természetes fürdőhelyül több generáción keresztül. Valószínűleg az én korosztályom volt az utolsó, aki a nagy mérgezések (permetezőszer ürítése) előtt még élvezhette a Vájás önzetlen szeretetét. Iható forrásai voltak, volt első kis szorosa, meg második is. Jóska bátyám még hurokkal is tudott benne halat fogni. Lehetett itt villantózni is. Mára maradt, ami maradt. A fürdőhelyen levő kiöblösödő rész szépen mutatja, hogy egykor bíz itt tényleg volt valami. Élet. Mindig eszembe jut erre járva Heka, alias Szaniszló Jóska, aki ide tekert le a slágerbiciklijével (ha jól emlékszem, azért volt slágerbicikli, mert egy Szokol rádió volt erősítve a kormányra), miközben mi a vízben játszottunk, élvezve a nyár örömeit.

Eszembe jut Rudi, meg Öcsi is, két unokatestvérem, akik ettől a helytől nem messze nőttek fel. Rudit húsz éve, Öcsit ma temettük. Nem ők voltak a legjobb és legszebb, legbátrabb, leg… satöbbi emberek a Földön, nem alkottak olyan találmányt, ami könnyebbé teszi az emberiség sorsát, nem alkottak a tudományok terén maradandót. De nekünk mégis ők voltak Rudi és Öcsi. Nekünk ez a két fiú a mi fiunk volt. Ha rosszalkodtak, akkor is jók voltak. Ráadásul a véreim.

Ma este amikor kimentem ennek a csodaszép erdőháti falunak a határába, rájuk emlékeztem. Láttam magam előtt Öcsit, ahogy megérkezik. Várja Kökény, az édesapja. Várják testvérén, Rudin kívül nagybátyjáék: Béla, Elemér, Endre és Géza.

Meg még sokan mások. Valamikor az 1990-es évek elején történt. Öcsivel többször gyalogoltunk haza innen-onnan az éjszaka kellős közepén. Gyarmatról is jöttünk haza olykor. A Szalavényen járunk, hajnali két óra, Öcsi és én ketten gyalogolunk hazafelé. Mámorosan. Amikor a „Megmondtam én, enyém leszel…” című számot danoltuk, akkor meg kellett állni a refrénnél. Azt csak úgy lehet szépen nyújtani a Hold fényénél, ha megálltunk.

Remélem, hogy Öcsit fogadta a rokonság és ma este már együtt ülnek annál az asztalnál, ahol reményeim szerint nekem is jut egy hely.

Ja igen. Öcsit látom mindenütt.

Share on Facebook
Facebook
Ossza meg ismerőseivel!
Írta:
Borbély Balázs
Written by
Szerző: 2022. 02. 20.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Tavasz a gyimesi szorosban

Ősz Zoltán alkotása Pasztell 2011. Hol is maradtak ezek a káprázatos hegyek Ősz Zoltán sóhajából az évek alatt?? Ki tudja, hányszor feslettek fel ezek a finom szálak a lélek képzelt anyagán,... Tartalom megtekintése

A füzérradványi Károlyi-kastély

IMG_4516 IMG_4517 IMG_4519 IMG_4523 IMG_4521 IMG_4559 IMG_4556 IMG_4550 IMG_4551 IMG_4553 IMG_4525 IMG_4534 IMG_4529 IMG_4530 IMG_4532 IMG_4535 IMG_4538 IMG_4539 IMG_4546 IMG_4540   XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX  2022.05.02.   XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX IMG_4512 IMG_4510 IMG_4507 IMG_4506 IMG_4504 IMG_4501... Tartalom megtekintése

Anyóka az autóbuszon

Hogy ki volt ő? Egy egyszerű asszony, aki értett a beszéd nyelvén Mindig szeretek autóbuszon utazni. Ott általában  izgalmas beszélgetések hangzanak el, vagy éppen történik valami. Lehet, ezek másoknak lényegtelen... Tartalom megtekintése

Halk sóhaj

Hargitai Beáta alkotása Sóhaj voltál, mint tavasszal a szellő ha virágokat látogat, hogy kinyíljanak, egy gondolat voltál, amit rejtegetve ringattalak, zengő  madárdal,  mit  messzire  hord a csiklandó  napsugár,  tréfa voltál ... Tartalom megtekintése

Nagylegények, nagyleányok

Életünkben vannak olyan események, amelyek nemcsak nekünk, hanem egész közösségünknek fontosak. Ilyenek a születés, keresztelő, konfirmálás vagy elsőáldozás, ballagás, házasságkötés, aztán mindezek elölről kezdve a saját gyerekünkkel. Majd az unokánkkal.... Tartalom megtekintése

Hol bót, hol nem vót

Gyermekkorom egyik legendás helye volt a vámosoroszi vegyesbolt Hajdanában-danában a boltot még bótnak hívták és nem ABC-nek, vagy „tudomisén” minek. A bót egyet jelentett valamikor „Bótos Feri bácsival”. Feri bácsi... Tartalom megtekintése