Rudit húsz éve, Öcsit ma temettük

Nekünk ez a két fiú a mi fiunk volt. Ha rosszalkodtak, akkor is jók voltak. Ráadásul a véreim

Zsuzsánna nap, ahogy régebben hívták e napot. Vagyis inkább híjták, de semmiképpen sem nevezték. A kiskönyvem is mondja, de talán nem is „belőle olvastam” először azt a réges-régi történetet, ami egy csodaszép erdőháti kis faluban esett meg eképp: lakadalom volt a faluban. Miklós akkor már udvarolt Juliskának, de jegyben még nem jártak. Juliskáék hivatalosak voltak a lagziba, de Miklós nem. Miklós a testvéreivel kint dolgozott a mezőn egész nap, estefelé aztán már túl volt talán két pájinkán is. Úgy gondolta, hogy az azért mégsem járja, hogy az ő szíve választottja ott van abban a bizonyos lagziban, ő meg nem. Nosza meg is jelent, a banda éppen hallgatót játszott, a násznép pihent. Miklós odalépett a zenekar elé és kezdte húzatni a nótáját, innentől kezdve természetesen ő lett a főszereplő, mint hívatlan vendég.

 

„Leszanyósa”, akit leánykori nevén Kiss Zsuzsánnának hívtak odapattant eléje.

-Teilyenteolyan nem szégyelled magad!?

Próbálta kitessékelni a nemkívánt vendéget. Miklós akkor már nem csak egy magyar nábob volt, hanem bátor is, mint Zrínyi Miklós. Így reagált:

-Zsuzsííííí! Ne dirigálj Zsuzsííííí! Ne parancsolgassál Zsuzsíííííí!

Aztán csak meggyőzték, hazaballagott. Egy évig tartotta fegyelmi tárgyalás nélkül meghozott ítélet. Addig nem járhatott udvarolni az én későbbi nagymamámhoz az én nagyapám.

A Zsuzsánna napról alapesetben ez jutna eszembe, ma is jártam azon a portán, ahova Miklós nem tehette sokáig a gamóját. Az a porta, meg az az utca is ma már inkább csak a múltjában él. A Kisvégen az első négy porta lakatlan, hiába van mindegyiknek gazdája, nincs bennük élet. Eltűnt a kanyarból a tejcsarnok is, én még emlékezem az előtte ott álló tornácos házra is. Már csak emlék.

Jártam ma ebben a már említett kis erdőháti faluban a Szikszó kertje alatt is. Ez volt valamikor a községi strand, minden puja ide járt, a Tapolnok eme öblösebb része szolgált természetes fürdőhelyül több generáción keresztül. Valószínűleg az én korosztályom volt az utolsó, aki a nagy mérgezések (permetezőszer ürítése) előtt még élvezhette a Vájás önzetlen szeretetét. Iható forrásai voltak, volt első kis szorosa, meg második is. Jóska bátyám még hurokkal is tudott benne halat fogni. Lehetett itt villantózni is. Mára maradt, ami maradt. A fürdőhelyen levő kiöblösödő rész szépen mutatja, hogy egykor bíz itt tényleg volt valami. Élet. Mindig eszembe jut erre járva Heka, alias Szaniszló Jóska, aki ide tekert le a slágerbiciklijével (ha jól emlékszem, azért volt slágerbicikli, mert egy Szokol rádió volt erősítve a kormányra), miközben mi a vízben játszottunk, élvezve a nyár örömeit.

Eszembe jut Rudi, meg Öcsi is, két unokatestvérem, akik ettől a helytől nem messze nőttek fel. Rudit húsz éve, Öcsit ma temettük. Nem ők voltak a legjobb és legszebb, legbátrabb, leg… satöbbi emberek a Földön, nem alkottak olyan találmányt, ami könnyebbé teszi az emberiség sorsát, nem alkottak a tudományok terén maradandót. De nekünk mégis ők voltak Rudi és Öcsi. Nekünk ez a két fiú a mi fiunk volt. Ha rosszalkodtak, akkor is jók voltak. Ráadásul a véreim.

Ma este amikor kimentem ennek a csodaszép erdőháti falunak a határába, rájuk emlékeztem. Láttam magam előtt Öcsit, ahogy megérkezik. Várja Kökény, az édesapja. Várják testvérén, Rudin kívül nagybátyjáék: Béla, Elemér, Endre és Géza.

Meg még sokan mások. Valamikor az 1990-es évek elején történt. Öcsivel többször gyalogoltunk haza innen-onnan az éjszaka kellős közepén. Gyarmatról is jöttünk haza olykor. A Szalavényen járunk, hajnali két óra, Öcsi és én ketten gyalogolunk hazafelé. Mámorosan. Amikor a „Megmondtam én, enyém leszel…” című számot danoltuk, akkor meg kellett állni a refrénnél. Azt csak úgy lehet szépen nyújtani a Hold fényénél, ha megálltunk.

Remélem, hogy Öcsit fogadta a rokonság és ma este már együtt ülnek annál az asztalnál, ahol reményeim szerint nekem is jut egy hely.

Ja igen. Öcsit látom mindenütt.

Írta:
Borbély Balázs
Written by
Szerző: 2022. 02. 20.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése