Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése
Rudit húsz éve, Öcsit ma temettük
Nekünk ez a két fiú a mi fiunk volt. Ha rosszalkodtak, akkor is jók voltak. Ráadásul a véreim
Zsuzsánna nap, ahogy régebben hívták e napot. Vagyis inkább híjták, de semmiképpen sem nevezték. A kiskönyvem is mondja, de talán nem is „belőle olvastam” először azt a réges-régi történetet, ami egy csodaszép erdőháti kis faluban esett meg eképp: lakadalom volt a faluban. Miklós akkor már udvarolt Juliskának, de jegyben még nem jártak. Juliskáék hivatalosak voltak a lagziba, de Miklós nem. Miklós a testvéreivel kint dolgozott a mezőn egész nap, estefelé aztán már túl volt talán két pájinkán is. Úgy gondolta, hogy az azért mégsem járja, hogy az ő szíve választottja ott van abban a bizonyos lagziban, ő meg nem. Nosza meg is jelent, a banda éppen hallgatót játszott, a násznép pihent. Miklós odalépett a zenekar elé és kezdte húzatni a nótáját, innentől kezdve természetesen ő lett a főszereplő, mint hívatlan vendég.
„Leszanyósa”, akit leánykori nevén Kiss Zsuzsánnának hívtak odapattant eléje.
-Teilyenteolyan nem szégyelled magad!?
Próbálta kitessékelni a nemkívánt vendéget. Miklós akkor már nem csak egy magyar nábob volt, hanem bátor is, mint Zrínyi Miklós. Így reagált:
-Zsuzsííííí! Ne dirigálj Zsuzsííííí! Ne parancsolgassál Zsuzsíííííí!
Aztán csak meggyőzték, hazaballagott. Egy évig tartotta fegyelmi tárgyalás nélkül meghozott ítélet. Addig nem járhatott udvarolni az én későbbi nagymamámhoz az én nagyapám.
A Zsuzsánna napról alapesetben ez jutna eszembe, ma is jártam azon a portán, ahova Miklós nem tehette sokáig a gamóját. Az a porta, meg az az utca is ma már inkább csak a múltjában él. A Kisvégen az első négy porta lakatlan, hiába van mindegyiknek gazdája, nincs bennük élet. Eltűnt a kanyarból a tejcsarnok is, én még emlékezem az előtte ott álló tornácos házra is. Már csak emlék.
Jártam ma ebben a már említett kis erdőháti faluban a Szikszó kertje alatt is. Ez volt valamikor a községi strand, minden puja ide járt, a Tapolnok eme öblösebb része szolgált természetes fürdőhelyül több generáción keresztül. Valószínűleg az én korosztályom volt az utolsó, aki a nagy mérgezések (permetezőszer ürítése) előtt még élvezhette a Vájás önzetlen szeretetét. Iható forrásai voltak, volt első kis szorosa, meg második is. Jóska bátyám még hurokkal is tudott benne halat fogni. Lehetett itt villantózni is. Mára maradt, ami maradt. A fürdőhelyen levő kiöblösödő rész szépen mutatja, hogy egykor bíz itt tényleg volt valami. Élet. Mindig eszembe jut erre járva Heka, alias Szaniszló Jóska, aki ide tekert le a slágerbiciklijével (ha jól emlékszem, azért volt slágerbicikli, mert egy Szokol rádió volt erősítve a kormányra), miközben mi a vízben játszottunk, élvezve a nyár örömeit.
Eszembe jut Rudi, meg Öcsi is, két unokatestvérem, akik ettől a helytől nem messze nőttek fel. Rudit húsz éve, Öcsit ma temettük. Nem ők voltak a legjobb és legszebb, legbátrabb, leg… satöbbi emberek a Földön, nem alkottak olyan találmányt, ami könnyebbé teszi az emberiség sorsát, nem alkottak a tudományok terén maradandót. De nekünk mégis ők voltak Rudi és Öcsi. Nekünk ez a két fiú a mi fiunk volt. Ha rosszalkodtak, akkor is jók voltak. Ráadásul a véreim.
Ma este amikor kimentem ennek a csodaszép erdőháti falunak a határába, rájuk emlékeztem. Láttam magam előtt Öcsit, ahogy megérkezik. Várja Kökény, az édesapja. Várják testvérén, Rudin kívül nagybátyjáék: Béla, Elemér, Endre és Géza.
Meg még sokan mások. Valamikor az 1990-es évek elején történt. Öcsivel többször gyalogoltunk haza innen-onnan az éjszaka kellős közepén. Gyarmatról is jöttünk haza olykor. A Szalavényen járunk, hajnali két óra, Öcsi és én ketten gyalogolunk hazafelé. Mámorosan. Amikor a „Megmondtam én, enyém leszel…” című számot danoltuk, akkor meg kellett állni a refrénnél. Azt csak úgy lehet szépen nyújtani a Hold fényénél, ha megálltunk.
Remélem, hogy Öcsit fogadta a rokonság és ma este már együtt ülnek annál az asztalnál, ahol reményeim szerint nekem is jut egy hely.
Ja igen. Öcsit látom mindenütt.
Hasonló
Az a lapály valamikor igen ...
Pengefogú hódok, félszarvú ...
Az oroszi kis híd becsülett...
Hol bót, hol nem vót
Sétálok tovább, a Nap éppen...
El nem olvasott könyv, el n...
Bárányfelhős ég alatt terel...
Két családfenntartó harcolt...
A jószág volt az aranya a n...
Faragjuk a magunk képzeletb...
Füstkarikák emlékezetem füs...
Szedd bele a kasitába a csű...
Rákóczi tölgyfája, Napóleon...
Csicsó és nyullángás
A libanyáj szépen végigtipe...
Szilvás étel
Hőhullámon hajózunk
Kiesett egy kis fióka a fés...
Hogyan szabdaljunk ész és t...
A két oroszi kőrisfa
Égi áldás az özvegyasszony házasságára
Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren
Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése
Varázslat
Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta áll ez a nagyon régi épület, kicsit elvarázsolt szépségével kastély, kicsit bástya szerű repkénnyel befutott oldalával. Az idő ... Tartalom megtekintése
Az út
Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése