Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Rudit húsz éve, Öcsit ma temettük
Nekünk ez a két fiú a mi fiunk volt. Ha rosszalkodtak, akkor is jók voltak. Ráadásul a véreim
Zsuzsánna nap, ahogy régebben hívták e napot. Vagyis inkább híjták, de semmiképpen sem nevezték. A kiskönyvem is mondja, de talán nem is „belőle olvastam” először azt a réges-régi történetet, ami egy csodaszép erdőháti kis faluban esett meg eképp: lakadalom volt a faluban. Miklós akkor már udvarolt Juliskának, de jegyben még nem jártak. Juliskáék hivatalosak voltak a lagziba, de Miklós nem. Miklós a testvéreivel kint dolgozott a mezőn egész nap, estefelé aztán már túl volt talán két pájinkán is. Úgy gondolta, hogy az azért mégsem járja, hogy az ő szíve választottja ott van abban a bizonyos lagziban, ő meg nem. Nosza meg is jelent, a banda éppen hallgatót játszott, a násznép pihent. Miklós odalépett a zenekar elé és kezdte húzatni a nótáját, innentől kezdve természetesen ő lett a főszereplő, mint hívatlan vendég.
„Leszanyósa”, akit leánykori nevén Kiss Zsuzsánnának hívtak odapattant eléje.
-Teilyenteolyan nem szégyelled magad!?
Próbálta kitessékelni a nemkívánt vendéget. Miklós akkor már nem csak egy magyar nábob volt, hanem bátor is, mint Zrínyi Miklós. Így reagált:
-Zsuzsííííí! Ne dirigálj Zsuzsííííí! Ne parancsolgassál Zsuzsíííííí!
Aztán csak meggyőzték, hazaballagott. Egy évig tartotta fegyelmi tárgyalás nélkül meghozott ítélet. Addig nem járhatott udvarolni az én későbbi nagymamámhoz az én nagyapám.
A Zsuzsánna napról alapesetben ez jutna eszembe, ma is jártam azon a portán, ahova Miklós nem tehette sokáig a gamóját. Az a porta, meg az az utca is ma már inkább csak a múltjában él. A Kisvégen az első négy porta lakatlan, hiába van mindegyiknek gazdája, nincs bennük élet. Eltűnt a kanyarból a tejcsarnok is, én még emlékezem az előtte ott álló tornácos házra is. Már csak emlék.
Jártam ma ebben a már említett kis erdőháti faluban a Szikszó kertje alatt is. Ez volt valamikor a községi strand, minden puja ide járt, a Tapolnok eme öblösebb része szolgált természetes fürdőhelyül több generáción keresztül. Valószínűleg az én korosztályom volt az utolsó, aki a nagy mérgezések (permetezőszer ürítése) előtt még élvezhette a Vájás önzetlen szeretetét. Iható forrásai voltak, volt első kis szorosa, meg második is. Jóska bátyám még hurokkal is tudott benne halat fogni. Lehetett itt villantózni is. Mára maradt, ami maradt. A fürdőhelyen levő kiöblösödő rész szépen mutatja, hogy egykor bíz itt tényleg volt valami. Élet. Mindig eszembe jut erre járva Heka, alias Szaniszló Jóska, aki ide tekert le a slágerbiciklijével (ha jól emlékszem, azért volt slágerbicikli, mert egy Szokol rádió volt erősítve a kormányra), miközben mi a vízben játszottunk, élvezve a nyár örömeit.
Eszembe jut Rudi, meg Öcsi is, két unokatestvérem, akik ettől a helytől nem messze nőttek fel. Rudit húsz éve, Öcsit ma temettük. Nem ők voltak a legjobb és legszebb, legbátrabb, leg… satöbbi emberek a Földön, nem alkottak olyan találmányt, ami könnyebbé teszi az emberiség sorsát, nem alkottak a tudományok terén maradandót. De nekünk mégis ők voltak Rudi és Öcsi. Nekünk ez a két fiú a mi fiunk volt. Ha rosszalkodtak, akkor is jók voltak. Ráadásul a véreim.
Ma este amikor kimentem ennek a csodaszép erdőháti falunak a határába, rájuk emlékeztem. Láttam magam előtt Öcsit, ahogy megérkezik. Várja Kökény, az édesapja. Várják testvérén, Rudin kívül nagybátyjáék: Béla, Elemér, Endre és Géza.
Meg még sokan mások. Valamikor az 1990-es évek elején történt. Öcsivel többször gyalogoltunk haza innen-onnan az éjszaka kellős közepén. Gyarmatról is jöttünk haza olykor. A Szalavényen járunk, hajnali két óra, Öcsi és én ketten gyalogolunk hazafelé. Mámorosan. Amikor a „Megmondtam én, enyém leszel…” című számot danoltuk, akkor meg kellett állni a refrénnél. Azt csak úgy lehet szépen nyújtani a Hold fényénél, ha megálltunk.
Remélem, hogy Öcsit fogadta a rokonság és ma este már együtt ülnek annál az asztalnál, ahol reményeim szerint nekem is jut egy hely.
Ja igen. Öcsit látom mindenütt.
Hasonló
Az a lapály valamikor igen ...
Pengefogú hódok, félszarvú ...
Az oroszi kis híd becsülett...
Hol bót, hol nem vót
Sétálok tovább, a Nap éppen...
El nem olvasott könyv, el n...
Bárányfelhős ég alatt terel...
Két családfenntartó harcolt...
A jószág volt az aranya a n...
Faragjuk a magunk képzeletb...
Füstkarikák emlékezetem füs...
Szedd bele a kasitába a csű...
Rákóczi tölgyfája, Napóleon...
Csicsó és nyullángás
A libanyáj szépen végigtipe...
Szilvás étel
Hőhullámon hajózunk
Kiesett egy kis fióka a fés...
Hogyan szabdaljunk ész és t...
A két oroszi kőrisfa
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése