A családi fészek melegéből. Kétségbeesetten szólt az Ecceri fiú Ecceri fia, hátha meg lehet menteni a kis madárfiókát

Évek óta ott fészkelnek a tornácon. A kiskönyvem csak „Csattogóként” emlegeti lakóinkat, akik már hosszú évek óta ott fészkelnek, évről évre lakásfelújításban vannak, a fészekrakó programot minden évben kiaknázzák, ezt a lehullott építőanyagok bizonyítják. Noha már az első időktől fa deszkák lettek felszegelve a fészek alá, azért a felesleges szalmaszálak, szénaszálak mégis a tornácon landolnak. A Madár Tüzép meg biztos nem kevés kedvezményt ad a „Csattogónak” az építkezéshez. Érdekes módon a helyi macskapopuláció sem rettentette el a piciny madarakat az életvitelszerű életviteltől. Én nagyon sajnáltam a Halálnak ezt a bagatell megnyilvánulását. Egy madár szörnyethal, mert lezuhan. Annyira hülyén hangzik, de mégis a Halál győzött. Nagyon rossz érzés volt. Tavaly nyáron sikerült egy kis bagolyfiókát megmenteni, azt jobban szerettem megélni. Mennyi minden lehetett volna belőle. Aranytorkú csicsergő énekes, főkakas, vagy főtojó, fajtájának büszkesége, esetleg maga a fajta királya, királynője.

Főleg azok után, hogy a „Kiskönyvem” arról számolt be nemrég, hogy a részéről csak Szaricsókának aposztrofált dolmányos varjú a héten rabolt fiókát a vadgerléktől. Arra lett figyelmes, hogy az égi madarak patvarkodnak a ház körül. A vadgerlék próbálták űzni-üldözni a hetek óta visszajáró égi vándorokat, de nem sikerült megmenteniük azt a kis gerle fiókát, akit elrabolt a vérszomjas vadorzó. A „Kiskönyvem” azt is látta, hogy a szomszéd ház tetején aztán elfogyasztotta a szerencsétlen zsákmányt. A szerencsétlen család meg végignézhette a tragédiát. Az élet ilyen, az erősebbek legyőzik a gyengéket. Az élővilág kegyetlen törvényei az idők kezdete óta működnek. Az ember némileg másképp értelmezi ezeket a törvényeket.

Vadászismerőseim rendre posztolják az elejtett vaddisznós képeket, vagy az őzikéket.

Tisztelet a vadnak, zúgjon az erdő!

Ennek a mondatnak nem látom értelmét, én mindig a vadnak szurkolok, de mindegy. Nekem is okozott már őz is, nyúl is rengeteg kárt és bosszúságot, de mégis mondom, hogy zúgjon nekik az erdő! Még ha elküldöm is olyankor ezeket e kedves állatokat is, meg az egyenes ági felmenőiket is oda, de én nem kívánom senkinek sem a halálát. Egyre szentimentálisabb vagyok, úgy érzem. Már akkor is sírásra áll a szám, ha az imádkozó sáska felfalja a hímet reggelire.

A kishalakat is sajnálom, akiket ugye a nagyhalak…

Olyan videót is láttam nemrég, ahogy egy egy róka kölyök a szájában egy nyúllal szalad a réten, aztán hirtelen egy sas felkapja őket. A rókafi ijedten rúgkapál, elejti a nyulat, majd a sas is elejti őt. Tépett füllel szalad el aztán, túlélve a majdnem halálos kalandot.

Ma, ahogy épp visszafelé tartottam Nyíregyházára, Rozsályban, egy nem mindennapi kép fogadott. Egy szarvasmarha (valószínűleg bikabornyú) ügetett velem szemben a falu főutcáján, a nyakában levő kötel eltépve, mögötte 5-6 rémült arcú ember szalad és integet. Nem tudtam mit akarnak, de azt éreztem, hogy baj van. Félrehúzódtam, a jószág kétségbeesetten elszaladt mellettem, utána a szintén kétségbeesett emberek. Kiszóltam az autóból egyiknek, válaszolt is, hogy a jószág megvadult, majd széttépte. Továbbhaladtam. Ott állt a szarvasmarha szállító kamion, fejemben így összeállt a kép. Eszembe jutott a jószág véres feje. Sajnos nem látok előtte pozitív jövőt, pedig csak az életéért küzdött szerintem.

Két héttel ezelőtt az Ecceri fiú három fia éppen a legújabb macskapopulációban gyönyörködött. Főleg a legidősebb. Négy gyönyörű kis jószág, két veres, két iromba. Barátságos, aranyos kis kölykök. A középső fiú véletlenül rálépett a legbarátságosabbra. Vétlen volt, de attól a baleset még baleset. Mindannyian azt hittük, hogy a kis jószágnak ez lesz a nóta vége. Szeme kidülledt, nyelve kilógott. Nem tudni, hogy a fiúk közül ki érezte a legrosszabbul magát. Valószínűleg mindhárman, más-más miatt. Aztán a legidősebb addig dörzsölgette, masszírozta, pátyolgatta, hogy hála neki, meg a Mindenhatónak ma is hálásan dorombolt, miközben a gerincét simogattam. Tisztelet az életnek!