- MagazinPár perc prózaArany Piroska

A példaképem

Írta: Arany Piroska Azt mondta a tanító néni, hogy az legyen a házi, hogy írjuk le, kihez szeretnék hasonlítani. Azt úgy kell mondani, hogy ki legyen az én példaképem. Mert... Tartalom megtekintése

A kedvencem

Írta: Arany Piroska Azt mondta a tanító néni, hogy írjuk le háziba, hogy van-e nekünk kedvencünk. Mert az a jó, ha valakinek van kedvence, akiről gondoskodik, meg annyira szereti, hogy... Tartalom megtekintése

Az illatos mentalevél

Írta: Arany Piroska           Anyám egyre sürget, üzenget: – Kisfiam, az idén nem bírom már az ásót, gyere, ássál legalább borsónak, babnak, zöldségnek való kicsi helyet. Jó főd, pihent főd, ne... Tartalom megtekintése

Ha volna…

Írta: Arany Piroska Reggelenként innen a hatodikról nézegetek az utcára. Építkeznek. Itt, ahol ház házat ér, már csak ott szemben a sarkon van még egy dúsan zöldellő, lombos diófa. Annak... Tartalom megtekintése

A kék kancsó

Írta: Arany Piroska A kék kancsó nem kék volt, hanem fehér. Tört fehér, szürkés, mint a régi fajansz korsók, bokályok, vázák, amik magukon hordják az aggok idővel megfakult, patinás repedéseit.... Tartalom megtekintése

Földközelben a Hold

Írta: Arany Piroska   A lovak lassú, egyenletes dobogással lépegettek a dűlőúton. Nem kellett ostor, maguktól igyekeztek hazafelé. A széles határon messze ellátni, bár így a szekéren ülve sem a távoli... Tartalom megtekintése

Maj’ sohanapján!

Írta: Arany Piroska Akárhogy siethetnek, már úgyis elkéstek. Egy hete kezdődött az iskola. Akkor előbb az anyja nem ért rá, mert éppen a szürettel kellett sietni, aztán a zöldséget hordták... Tartalom megtekintése