Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
… És köszi a hívást!
Írta: Arany Piroska
Vasárnap délután, ha hazamegyek a falumba, végig sétálok az utcákon, valami hiányérzet vesz körül. Nagy a csönd. Nincs kakaskukorékolás, nincs az utcán kapirgáló csirke, még a verebek se csiripelnek. Minden udvar, mint egy ápolt park, füves, virágos, a fa alatt asztal, székek, rend, tisztaság. És csönd.
Hétköznap sem járnak sokan, de mostanában vasárnap olyan kihalt az utca, mintha elköltözött volna mindenki. Néha egy biciklis végigsuhan a kövesúton, de az se köszön, megy a dolga után. Igaz, nem is beszélgetős délutánt terveztem, csak a temetőbe mentem ki, vittem egy csokor virágot, elrendeztem a szüleim sírja környékét, kicsit üldögéltem, és indultam vissza.
Mentem a Kossuth utcán, a Nagy utcán, a Szőlős utcán, és arra lettem figyelmes, hogy szorongó magányt érzek. Senkivel sem találkoztam. Hova lettek az emberek, a gyermekek? Még a kutyák sem ugattak. Régen, amikor még otthon voltam, a vasárnapokon élénk mozgás, jövés-menés, beszéd, kacagás hangzott az utcán. Mondhatni – mai szóval – közösségi élet volt. Különösen délelőtt, amikor a harangszó templomba hívogatott. Ünneplőbe öltözött asszonyok, gyermekek, férfiak, öreg, fiatal, mentünk a templomba. Onnan kijövet nem rohantunk haza, illett is, meg kívánatos is volt az ismerősökkel szót váltani, mert egész héten nem találkoztunk. Ebéd után volt némi csöndesség, talán egy kis szunyókálás, ám úgy három vagy négy óra körül kinyíltak a kiskapuk, innen is, onnan is. Vagy látogatóba, vagy egy kis sétára korzón, elindult a vasárnap délutáni élet. A nagyanyámékhoz mentem, akik a Fő utcán laktak. Ők úgy mondták: a tőtésen. Míg odaértem, sokfelé kellett köszöngetnem, majdnem minden háznál kint ültek az emberek a kapu előtti kispadon. Mindenki találkozott mindenkivel. Megálltak a sétálók, és szóba elegyedtek. Ezért siettem, mert ott ültek a mamáék is a kapuban. Megálltak az arra járók, innen ismertem Bökönyiéket, Széleséket, Váncsodiékat, meg… nem is sorolom, kiket. Ők is érdeklődtek: De nagyot nőttél. Szép ruhád van… és így tovább.
Mi, gyermekek otthagytuk a felnőtteket, játszottunk. Ugróiskoláztunk, cicáztunk, a labda is előkerült. Amikor az alkony beköszöntött, jött a csorda, etetni kellett az állatokat, lassan vége lett a vasárnapnak. Az üdítő vasárnapnak.
Nem tudom, vannak-e még kispadok a kapuk előtt, vannak-e még vasárnapi korzók, fagyizó a kis cukrászdában, jóízű beszélgetések, és elmennek-e látogatóba egymáshoz az emberek?
Tehát, megyek tovább itt a lóca nélküli utcán, ahol ember se jár. Hiányzik a lóca, a kispad az „utcajtók” mellől. Hova lettek? Nem volt nehéz kidobni, hiszen csak egy szál hosszú deszka felszögelve két cölöpre. Alacsony, kényelmes. Ráülhet a fáradt vándor, a kisgyermek, kiülhet rá, aki világot akar látni. Attól még otthon van, a saját ajtaja előtti páholyból nézegethet. Van olyan szerencséje is, hogy egy épp arra járó ismerős nem csak megáll, hanem odaül mellé. Beszélgetnek. Vagyis beszélgettek. Régen. Már ez a világ elmúlt. Ha van időd, inkább addig a tv elé ülsz, míg meghallgatod a híreket. A nagyvilág híreit. Nem a szomszédét. Mióta van tv, meg videó, meg okostelefon, nem kell már elmenni, csak felhívni vagy a messengeren, vagy a videón – lehet látni azt, akit akarunk. Azóta nincs már kispad a kapu előtt. Üres pad? Minek?
Az okostelefonban nem öt-hat név szerepel, hanem ötven, vagy még több. Ismerjük az egész falu számát, a mesterekét, a hivatalokét.
Nem megyünk a másik utcába, porba, sárba vagy hóba. Ha a sógorral van beszélnivalónk, vasárnap délután otthonról felcsöngetem:
– Szia, Józsi! Régen találkoztunk! Jól vagytok? Mi újság?
– Ó semmi, ha csak az nem, hogy megszületett a második gyerekünk.
– A második? Hiszen még az elsőt se láttuk!
– Hát igen, mi se sokat látjuk, mióta bölcsődés. Csak reggel, meg este. Na szia, legyetek jók.
… Ja, és köszi a hívást…
Hasonló
Az én kedves könyvem
Advent a kék hetesen
Környezetvédő gyógybenzin
A példaképem
Az a pincehűvös vörösbor ...
A kedvencem
Rakd meg a fészkedet, Isten...
Az illatos mentalevél
Ha volna...
A kék kancsó
Földközelben a Hold
Maj’ sohanapján!
Kevés kell a boldogsághoz
Éjszakai vezetés
A kis kendermagos
Vágyak, ha teljesülnek
Robi váratlan öröme
Harangszavú húsvét vasárnap...
Menyasszonyi ruha
Szédület
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése