Kevés kell a boldogsághoz

Írta: Arany Piroska 

                                                     Földi ember kevéssel beéri,
Vágyait ha kevesebbre méri.”
(Arany János) 

Ma sem tudtam elintézni az ügyet, amiért oly sok időt, fáradtságot nem kímélve dolgoztam. Ráadásul nem is voltak hozzám barátságosak. Jó, tudom én, hogy lesz ez még másképpen is, mégis kedvetlen vagyok. Búsultomban kimegyek a kertbe – legyen valami örömöm –, leszedem azt a kis borsót. Na, tessék, megered a zápor! Jókor jön, száraz a föld, de meg ne ázzak, hát behúzódok a kerti vityillóba. Itt megvárhatom, mindjárt eláll.

Dehogy áll! Az előbb még hétágra sütött a nap, most meg, pedig se felleg, se égzengés, se villámlás, mégis bőven ömlik az istenáldás.

A vityilló ajtaját nyitva hagyom, ülök a kicsi sámlin, innen nézem, ahogy a szőlő csipkés levelei, mint kitárt tenyér, fogadják az égi ajándékot, ezt a májusi aranyesőt. Félrehúzódok, amikor Szoszó kutyánk ugrik be a menedékbe, és szaporán rázza rám ázott bundáját. Kívül is, belül is eső? De már itt is van Muci macskám. Ő, kis készülődés után kecsesen ugrik fel az asztalra, engedi, hogy egy törölközővel szárítgassam a hátát. A kutya lehever az ócska rongyszőnyegre, két mellső lábát akkurátusan keresztbe teszi – elegáns, higgadt öregúr–, megadással nézi a felhőszakadást. Előttem a macska, akinek ugye mindent szabad, hol máshol, mint itt az asztalon görbíti a hátát, nyújtózkodik, ásít, hunyorogva hízeleg, fejét a karomhoz dörgöli, várja, a simogatást.

Fehér vízfüggöny zuhog, záporpára hömpölyög körülöttünk.

Áldás-ráadásként üdítő, hársfavirágos illatfelhőt kapunk.

Kissé hűvösödik, a hátamra terítek valami melegítőt, várnom kell.

A kutya, „lábára lehajtja fejét”, elalszik, szaporán szuszog, ugrásra rezzen, álmodik. A macskám, mint mozdulatlan egyiptomi szobor, a májusi zuhét figyeli. Lustán megmoccan, gondos mosakodásba kezd, majd elégedetten, ráérősen elnyújtózik. Esőmosta bundáján ragyognak a szürke-fekete csíkok, dorombol; miközben rám villantja titkot rejtő pillantását, tigrissárga szeme színe, szelíd tengerzöldre vált. Mi hárman, lenyűgözve bámuljuk a természet adományát: hajbókol az akác, nyújtóznak a paprika palántái, a muskátli levele aprócska bimbókat rejteget, és lehet, hogy titokban ilyenkor édesednek a borsószemek.

Nincs mit tenni, csak örülni, ha jön egy ilyen frissítő, májusi áradat.

Ez a megbékélés ideje. Paradicsomi nyugalom. Erőgyűjtés a holnapokra.

A múló zápor megcsöndesedve kopog a tetőn és a ritkuló vízcseppeken, szivárványos fény szikrázik. Kisütött a nap, ragyog a világ.

Kevés kell a boldogsághoz.

Várj, várj, még ne moccanj, nézd: feketerigópár fürdik egy tócsában.

M. Szlávik Tünde
rovata

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése