Kevés kell a boldogsághoz

Írta: Arany Piroska 

                                                     Földi ember kevéssel beéri,
Vágyait ha kevesebbre méri.”
(Arany János) 

szergej_toutonov_masolata.jpgMa sem tudtam elintézni az ügyet, amiért oly sok időt, fáradtságot nem kímélve dolgoztam. Ráadásul nem is voltak hozzám barátságosak. Jó, tudom én, hogy lesz ez még másképpen is, mégis kedvetlen vagyok. Búsultomban kimegyek a kertbe – legyen valami örömöm –, leszedem azt a kis borsót. Na, tessék, megered a zápor! Jókor jön, száraz a föld, de meg ne ázzak, hát behúzódok a kerti vityillóba. Itt megvárhatom, mindjárt eláll.

Dehogy áll! Az előbb még hétágra sütött a nap, most meg, pedig se felleg, se égzengés, se villámlás, mégis bőven ömlik az istenáldás.

A vityilló ajtaját nyitva hagyom, ülök a kicsi sámlin, innen nézem, ahogy a szőlő csipkés levelei, mint kitárt tenyér, fogadják az égi ajándékot, ezt a májusi aranyesőt. Félrehúzódok, amikor Szoszó kutyánk ugrik be a menedékbe, és szaporán rázza rám ázott bundáját. Kívül is, belül is eső? De már itt is van Muci macskám. Ő, kis készülődés után kecsesen ugrik fel az asztalra, engedi, hogy egy törölközővel szárítgassam a hátát. A kutya lehever az ócska rongyszőnyegre, két mellső lábát akkurátusan keresztbe teszi – elegáns, higgadt öregúr–, megadással nézi a felhőszakadást. Előttem a macska, akinek ugye mindent szabad, hol máshol, mint itt az asztalon görbíti a hátát, nyújtózkodik, ásít, hunyorogva hízeleg, fejét a karomhoz dörgöli, várja, a simogatást.

Fehér vízfüggöny zuhog, záporpára hömpölyög körülöttünk.

Áldás-ráadásként üdítő, hársfavirágos illatfelhőt kapunk.

Kissé hűvösödik, a hátamra terítek valami melegítőt, várnom kell.

A kutya, „lábára lehajtja fejét”, elalszik, szaporán szuszog, ugrásra rezzen, álmodik. A macskám, mint mozdulatlan egyiptomi szobor, a májusi zuhét figyeli. Lustán megmoccan, gondos mosakodásba kezd, majd elégedetten, ráérősen elnyújtózik. Esőmosta bundáján ragyognak a szürke-fekete csíkok, dorombol; miközben rám villantja titkot rejtő pillantását, tigrissárga szeme színe, szelíd tengerzöldre vált. Mi hárman, lenyűgözve bámuljuk a természet adományát: hajbókol az akác, nyújtóznak a paprika palántái, a muskátli levele aprócska bimbókat rejteget, és lehet, hogy titokban ilyenkor édesednek a borsószemek.

Nincs mit tenni, csak örülni, ha jön egy ilyen frissítő, májusi áradat.

Ez a megbékélés ideje. Paradicsomi nyugalom. Erőgyűjtés a holnapokra.

A múló zápor megcsöndesedve kopog a tetőn és a ritkuló vízcseppeken, szivárványos fény szikrázik. Kisütött a nap, ragyog a világ.

Kevés kell a boldogsághoz.

Várj, várj, még ne moccanj, nézd: feketerigópár fürdik egy tócsában.

M. Szlávik Tünde
rovata
Written by
Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Valahol a Hargitán

Ősz Zoltán alkotása Pasztell, 2009. Talán minden mese így kezdődik,” hogy valahol messze, az üveghegyen is túl” …valóban, a távolság, az érzékelhető messzeség, amit csak szemünk képes befogni a mindenek... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése

Karcolatok…

Huszár Boglárka alkotása 60×45 cm. Olaj, vászon. Arannyá vált a test, mint istenek szobrai a csendesen pislogó gyertyafényekben, amik hidegen sütnek és égetnek, marva a szem zugait, és piszkálva a... Tartalom megtekintése