Advent a kék hetesen

Írta: Arany Piroska

Gazdag szegénység – Hargitai Beáta illusztrációja

Szívünkben gyermekkori várakozás, lábunkban mai rohanás. Adventi rohanás. Hány óra? Van még időm? Mit is akartam még venni a hentestől, a fűszerestől, és még a postára az üdvözletekkel…

Futás a buszhoz. Jaj, mennyien vannak!

A ködös reggelben türelmetlenül ácsorgunk, várakozunk.

Akkor jön a gyermekkocsival egy kicsi anya. Fiatal, talán bakfiskorú, derűs tekintetű. A kabátja egyszerű, hogy ne mondjam: kopottas, a babakocsi ósdi, Noé bárkája. Ebben nyöszörög a baba. Pidurka, újszülött. Mint egy játékbaba.

Az ő kelengyéje, na, az is kiszolgált már valahol, valamikor néhány csecsemőt.

A kisanya mellett diákok. Csinos, magas ifjak. Egyik-másik fekete szerelésben, menő hátizsákkal, villognak a legújabb mobiljukkal. Jólöltözöttségük szabálya szerint morcosak, unottak. Ráadásul vakok is. Már amire akarnak, arra vakok. Erre a kis babaasszonyra nagyon is. Rá se néznek. Mikor befut a busz, bérletüket lobogtatva, a középső ajtónál, nemhogy segítenének, ők szállnak fel elsőnek. .

A kisanya is ott rángatja a buszra azt a divatjamúlt, ócska, csotrogány babakocsit. Sikerül följutni. Áll a gyermeke mellett, és a fiát nézi. Önfeledten, mintha a földkerekségen csak ők ketten lennének, takargatja, csitítva cirógatja, az ő egyre követelőbben oázó babagyerekét.

A Keletinél le kell szállnom. Előbb még egy pillantással megkeresném őket. Hol vannak? A babakocsi gazdátlanul imbolyog, Akkor látom meg őket – a földön. Vagyis a busz platóján.

Ül a kicsi anya, karjában a gyermekkel. Ölébe vette megetetni síró fiacskáját.

A napfény áttör a ködön. Amikor szemünk találkozik, elámulok, milyen megélnivalóan bátor. Megértő, gyöngéd mosollyal szoptatja gyermekét, itt, a hetes, kék buszon.

Mielőtt leszállnék, a nap még egy pillanatra fölragyogtatja a kicsi Madonna adventi koszorúját.

Azt a rakoncátlanul lengő-lobogó, dús, vörös haját.

Szerző: 2018. 12. 26.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése