A kék kancsó

Írta: Arany Piroska

A kék kancsó nem kék volt, hanem fehér. Tört fehér, szürkés, mint a régi fajansz korsók, bokályok, vázák, amik magukon hordják az aggok idővel megfakult, patinás repedéseit. A virágok voltak rajta kékek. Gazdagon bánt ecsetjével a rutinos fazekas, a kék virágok, kék levelek, szirmok dús bőséggel fordultak körbe a kancsó vastag derekán.

A kancsó asszonyosan gömbölyű, és a füle – mint amikor nénémasszony csípőre teszi a kezét. Biztonságos fogás esett rajta, kezünknek kedvére, ha borral telve megemeltük.

A bort a pincéből hoztuk, persze, honnan máshonnan!

Piros bort. Nem vörösbort, mifelénk így hívtuk. Fehér, de inkább piros volt a borunk. Otelló.

Vidám, a poháron átragyogó piros fénye, akár téli napsütésben vagy nyári esték lámpafényében derűs kedvre vidított. A pince kopott tölgyfa lépcsőjén tompán dobogtak fölfelé a léptek, és apám, kezében a kék kancsóval jött a kerti asztalhoz

– Na, Isten, Isten! Egészségünkre!

A kancsó, „aki” már vagy száz éve szolgált nálunk, olyan hegyes csőrrel rendelkezett, mint egykori legendás királyunk büszke orra. Innen kapta a nevét: óros. Nem orros, csak egyszerűen így: óros.

– Nézzed már, apja, üres az óros, hozzál fel bort, mire jönnek a vendégek!

Hogyan lesz egy otthon igazán otthonos? Benne „lakó” tárgyainak léte, illata, formája,  színe, tőlünk kapott hangzatos, sajátos neve, biztonságos fogása, megszokott helye, mindennapi használata okán. Csakis!

A hűség jelképe, az óros kék kancsó egyszer csak virágvázaként kínálta magát. Nagy csokor orgonát is megtartott, de az illatos tarka verbéna – anyám kedvence – vagy a sarkantyú sárga-piros virága  is odaillően díszlett benne.

Virágok? Az órosban? Hogyhogy nem a bor? Csak úgy, hogy ki tudja hogyan, hogyan nem, elcsorbult. A szája széléből törött le egy darab, amitől nem a pohárba, hanem mellé csorgott a bor. Eltörött! Hogyan történt?

Más rendes háznál is előfordulhat olykor ilyesmi, hogy senki sem tudta hogyan tört el. Senki sem vállalta. Aha! Nem firtattuk, lehet, hogy a macska tette.

– Ejnye, ejnye, már meg semmire se jó. Szemétre vele! – apám szerint.

– Hogyisne! Jó az még! – kiáltottuk. – Feltesszük a szekrényre, a törött oldalával befelé, és kész.

A kék kancsó fölkerült a magasba, mint antikká vált virágváza.

Elvittem magammal új otthonomba is.

Később derült ki, hogy ifjú férjem nem kis ellenkezéssel fogadta ezt az ócskaságot. Mondani nem mondta, egy szóval se, de egy idő után nem volt már a szekrény tetején, hanem a szerszámoskamara egyik polcán láttam meg. A többi olyan „vidékies kincseim” között, mint a recsegős hangú, kézzel tekerős, vénséges-vén kávédarálóm, a megfeketedett vasmozsár és társai. Az a – Minek az neked? – titokban restellve őrizgetett rézkampó, a juhászunk botjának éke. A csilingelő „pergővel” felszerelt rézkampó…, meg a régi házunk padlásának rozsdás kulcsa…

Nahát! Szép kis hozomány!

Csakhogy nem azokat nézegettem, akkortájt jött a házhoz új üveges szekrényünk. Benne az első darab mi volt? Az ezüst pohártartók, a hat metszett pohárral, az ezüst bonbonier és az ezüst kanalak és így tovább. Férjem értékes ajándékai. Amiket gyakran kellett szidolozni. Oxidálódtak. Szidoloztam szorgalmasan…

…és a múló időben, mint afféle messze vitt fiatal menyecskék, akikre olykor rátör az „anyámhoz hazamenni”, és torokszorító honvággyal telik meg a szívük, sírdogálni én is a kamarába jártam.

A két tenyerembe fogtam simogatón, melengetőn a kék virágos, kerek derekú kancsót:

– Hallod, hé – szipogtam könnyesen –, most jólesne egy kis piros bor. Tudod, a hazaiból…

M. Szlávik Tünde
rovata

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése