Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Robi váratlan öröme
Írta: Arany Piroska
(A harmadikos Nemtom Robi monológja)
Ezt a házit nehéz nekem megírni, mert azt mondta a tanító néni, hogy írjunk valamiről, aminek váratlanul nagyon megörültünk az iskolába, mert frankó ügyesek voltunk. És ez nekem nem olyan könnyű, mert énnekem inkább búsulni volna rá okom.
Mert én nem vagyok olyan ügyes gyerek, akinek mindig csak azt mondják, mint a Karesznek az iskolába, hogy oké, Károly fiam, csak így tovább Karcsi fiacskám, mert a Karesznek mindig minden nagyon megy. Pedig a Karesz, mintha oda se figyelne, nem is akarná, csak úgy kimegy a táblához, és beírja a jó számokat az osztásnak a végére.
De én még akkor azt se nem tom, hol járunk, mert mondjuk, pont a ceruzámat keresem, ami legurult a Ricsi padja alá, de Ricsi nemhogy ideadná nekem, hanem azért is tovább rúgja a lábával, nehogy azt én fel tudjam venni. De a tanító néni nagyon lesen van, hogy ki az, aki nem néz oda, mikor ő magyaráz, és egyből kiszúrja, hogy én a pad alatt csúszkálok, de azt nem tudja, hogy a ceruzámér vagyok odalenn, és kihív engem, hogy folytassam az osztást.
De én akkor mán mit folytassak, mikor el se kezdtem, és ettől szok lenni a fekete pont, meg a beírás.
Na, ezt felejtsük el, mert már megyünk enni a kajáldába, és a Mici néni a napközis tanár, az meg szok dícsérni, mert én nem csinálom azt, mint a Szilvike, aki annyi kevés levest vesz a tányérjára, amivel csak bekeni a tányért, mintha már kiette volna belőle, és a főzelékre azt mondja, hogy fúj, és otthagyja. És Szilvikére azt mondja a Mici néni, jaj de válogatós vagy, látod a Robika mindent megeszik és még repetát is kér. Mert a Mici néni nem is tudja, hogy én csak abból kérek még egyszer, a mákos tésztából, nem pediglen a krumplis tésztából vagy pláne nem a tökfőzelékből.
De ha Mici nénit írom váratlan örömnek, az nem jó, mert az nem is váratlan, meg ami a napiba van, az nem számít iskolainak, a tanító néni szerint. Mert a tanító néni azt mondta, hogy lehet otthon is ügyesnek lenni, és avval örömet szerezni, mondjuk az anyukánknak, vagy a nagyinak, vagy a kistesónknak, de ám arra ő nem tud piros pontot vagy csillagot, pláne nem ötöst adni, mert ő csak az ittenire osztályoz.
És akkor én azt gondoltam, hogy nem várom a váratlan örömet, mert az nekem úgyse szok lenni. Tegnap is azt mondta a nagyi, amit én nem is értettem, hogy te egy pecfogel vagy, mert a pulcsimra kenődött a kecsap, és amikor le akartam dörzsölni, még jobban olyan lett.
Csak azt nem tom, ha nincs örömöm, akkor én mit írjak a háziba.
És akkor délután volt a kézműs szakkör, ahova én is járok, mert odajár a Szilvike is, és ott ő mellé ülhetek, mert az az egy hely, ahol oda lehet ülni, ahova akarunk. Meg ahol nem kell egy helybe ülni egész órán, hanem oda lehet menni a mosdóhoz, meg a szerszámos ládához az ollóér vagy a ragasztóér, és mindent lehet ottan megcsinálni, amit csak mutat a Zsuzsa néni, ami kell az ünnepi koszorúhoz, amit majd az ajtóra akasztunk.
Odajár a Karesz is, csak nem tom miért, mert most is addig bénázott a hajlós vesszővel, amiből azt a koszorút csináltuk, hogy már mindenki a lakkozást csinálta, de ő meg azt mondta, hogy neki nem hajlik a vessző, hanem eltörik, és levágta magát a székre, a vesszőket meg a földre, hogy azért se csinálja tovább.
És akkor Zsuzsa néni a kézműs tanár odajött énhozzám, mert látta, hogy készen vagyok a koszorúval, és azt mondta – nekem mondta, hallhatta mindenki, pláne még Szilvike is –, hogy Robikám, a tiéd sikerült a legjobban és – na most figyelj,mit mondott még –, hogy mutasd meg, hogy kell, légyszi segítsél a Karesznek.
Így mondta, hogy én, a Karesznek, és így, hogy Robikám…
……. és én mentem hazafelé, és akkor azon a kockás járdán, mindig a kocka közepébe ugrottam, és mintha azt énekelném, hogy megy a gőzös megy a gőzös Kanizsára, csak én azt léptem, hogy lé-cci se-gí-csél ka-resz-nek, a ka-resz-nek, egész hazáig, meg még fel a lépcsőn is. És azt nem hallotta senki, mert csak magamban la- la-láztam.
Nem tom, de lehet, hogy pont ilyen a váratlan öröm, pedig nem kaptam még egy piros pontot se, nemhogy ötöst, de mégis belement az eszembe, meg még most is benne van, és jó lenne, ha nem menne ki belőle.
Hasonló
... És köszi a hívást!
Az én kedves könyvem
Advent a kék hetesen
Környezetvédő gyógybenzin
A példaképem
Az a pincehűvös vörösbor ...
A kedvencem
Rakd meg a fészkedet, Isten...
Az illatos mentalevél
Ha volna...
A kék kancsó
Földközelben a Hold
Maj’ sohanapján!
Kevés kell a boldogsághoz
Éjszakai vezetés
A kis kendermagos
Vágyak, ha teljesülnek
Harangszavú húsvét vasárnap...
Menyasszonyi ruha
Szédület
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése