A kedvencem

Írta: Arany Piroska

Robi. Hargitai Beáta illusztrációja

Azt mondta a tanító néni, hogy írjuk le háziba, hogy van-e nekünk kedvencünk. Mert az a jó, ha valakinek van kedvence, akiről gondoskodik, meg annyira szereti, hogy nem felejti el, hogy avval törődjön, éjjel-nappal, pont úgy, mintha ő maga volna.

És a Szilvike kérdezte, hogy lehetne-e írni a vadászgörényéről, ami az ő kedvence.

És azt  mondta a tanító néni, hogy az nem fontos, hogy állat legyen, mert lehet mondjuk a kistesónk vagy az anyukánk vagy még a nagyi is a kedvencünk.

Mert azt már tudjuk, milyen az, ha minket szeret valaki, mondjuk az anyukánk, de azt is kellene tudni, hogy milyen az, ha mi szeretünk valakit.

Vagy pláne tökkirály, ha mind a ketten törődünk egymással. Mondta a tanító néni, hogy ha valaki ezt még nem próbálta, akkor azt írja le, hogy hogyan képzeli a gondoskodást, mert az már félig meg van téve, ha már kigondolta.

És akkor a Ricsi beszólt, hogy azt leírhatná-e, hogy mondjuk egy égő házból ő kimentené mondjuk Szilvikét, és ő akkor életmentő lenne, és kitüntetnék a tévében. És akkor a Karesz is mondta, hogy ő meg azt mentené ki, akit a legjobban szeret, mégpedig a tanító nénit.

De a tanító néni azt mondta, hogy ez is nagyon jó lenne, de hát ez nem is igaz, és ő ennél könnyebbre gondolt, nem hogy valaki egy nagy hőstettet hajtson végre egyszer az életben.

Ő sokkal kisebb jótettekre gondolt, de amit többször kéne. Olyanra, amiért nem jár jutalom semmi, sőt a kitüntetés még csak eszedbe se jusson.

Mondjuk olyan lennél, mint az anyukád, aki ott van nemcsak nappal, hanem éjjel is, és nem csak hétköznap, hanem vasárnap is. Meg még karácsonykor, meg még május elsején, meg a nyári szabadságban is, meg pláne, még ha fáj a feje, vagy a lába, vagy a hasa, akkor is felkél, hogy főzzön neked tejbegrízt, meg ilyesmit, mert mindig az eszébe vagy, még álmába is, de mindegyik gyereke ám.

Sőt, mondta a tanító néni, az ő anyukája még ma reggel is utána szaladt, hogy kislányom, otthon felejtetted a sáladat, meg ne fázzál, pedig ő nem gyerek, hanem már tanító néni, és az ő anyukája még mindig anyuka, és az is marad, épp ezért neki az anyukája a kedvence.

Jó hogy mondta, mert nekem is pont az anyukám az én kedvencem, csak őtet nem kell gondozni, mert inkább ő gondoz minket, még a nagyit is, sőt az apumat is. És én is pont ilyen akarok lenni, de nemtom kit gondozzak.

És nekem jó lenne egy állat, de a nagyi nem akar a lakásba se kutyát, se macskát, mert egy, hogy egyfolytába tüszköl tőlük, mert szőrösek, meg büdösek neki, és kettő, azért se, mert azoknak egy rabság az emeleten, hogy csak pisilni meg satöbbire viszik le egy kicsit, és nem elég olyan rövidet szaladgálni.

De van, amit nem kell levinni, ám a díszpinty vagy a hörcsög az meg szemetel, meg az is büdös, ezért nekünk nincsen állatunk, mint Szilvikének a vadászgörénye. Az meg még harap is, de az anyukája azt mondja, amit én nem is értek, hogy státusszimbólum nekik a görényük, és az utcán szokja sétáltatni, hogy mindenki lássa, ahogy sunyítva oson őutána a görénye. Azt nem Szilvike eteti, meg nem sétáltatja, az ilyen nem igazi kedvenc, csak dicsekedik véle, mert olyan egyőnknek sincs.

Nemtom hogy kéne, de ha lehetne, én inkább egy macskát tartanék, mert az nem harapós, nem ugat, hanem dorombol, és lehet simogatni, és nem is drága, mert van belőle annyi, mint a szemét. Meg a macskák közül egy se korcs, mint a szomszédba a Manci néni buggyant vakogója, az nem fogja be száját, mindig ugat, még akkor is, ha alszunk, mert az egy lüke korcskeverék.

Gondoltam, fogok én egy macskát magamnak, és akkor addig-addig lestem a kukáknál, míg annak a fekete macskának vittem le kaját, virslit, meg amit úgyse szeretek, egy csomó zalait, meg adtam neki tejet a poharamba, ami kiborult és mégis felnyalta, mégpedig a földről.

És én hívogattam, hogy cic-cic, de nem jött oda hozzám csak egyszer, amikor az én saját mackósajtomat adtam neki, pedig azt én is szeretem.

Elneveztem Micusnak, csalogattam hogy Micus-micus, de amikor meg akartam fogni, egyből megkarmolt, elugrott. És látom már, sokáig kell még nekem ezt próbálni, hogy legyen egy szelídített kedvencem. De titokban, mert hogy a nagyi meg ne tudja, mert algériás a macskákra, és tuti, hogy kivágna véle együtt, ha egyszer felvinném.

Igazából titokban én legszívesebben a Szilvikét választanám a kedvencemnek, mert ő tetszik a legjobban, csak ő nem lenne velem barátba, mert ő a Karesznek ad a sütiből, amit hozni szokott otthonról, és nem nekem. Nekem még soha…

Pár perc próza
M. Szlávik Tünde rovata

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése