A tardi helyzet

Szemelvények Hajdu Imre Regényes Dél-Borsod című művéből

Szabó Zoltán tardi szobra, melyet Göncz Árpád köztársasági elnök avatott fel

Dél-Borsod települései közül Tard vonult be leginkább a magyar irodalomba. Méghozzá egy könyv kapcsán, aminek az a címe: A tardi helyzet. A szerzőjét Szabó Zoltánnak hívták, aki ezzel a művével egy új műfajt honosított meg a magyar iroda­lomban: az írói szociográfiát.

Amikor e könyve megjelent − 1936-ban − Veres Péter többek között a következő­ket írta róla: „A Szabó Zoltán könyve a tardi helyzetről nagy port vert fel. Hónapokon keresztül folyt és folyik a sajtóháború körülötte. A jobboldalról támadják, hogy túloz, sőt informátorát, a falusi tanítót üldözni kezdték. Még a fizetését is visszatartották… Az ember, különösen a magamfajta falusi, elámul, amikor elolvassa a könyvet; hát ennyire nem ismerték az urak a falut, hogy mindez ilyen nagy újság és nagy botrány nekik? Én nem látok a tardi helyzetben semmi különös felháborítót, nem látok olyat, amit bármelyik magyar faluban akár súlyosabb formában is meg ne találnék. ” Szabó Zoltán − az akkori tardi tanító, Rózsa József segítségével − nem csinált mást, mint korképet rajzolt egy magyar falu és népe pillanatnyi állapotáról, ami az „álla­potok milyensége miatt” kórkép lett. Mert mint ahogy eme könyve bevezetőjében írta Szabó: „Az élet, mely a hímzések pirosa alatt meghúzódott, komor volt és nehéz. A háziszőttes ingek szélének pompája kemény küzdelmet takar, erőltető munkát, sú­lyos és keserű gondokat, adósságot és harcot. ”

A könyv, amely végül is kiteregette a tardi nyomorúságot, illetve a szerzője, a megjelenést követően cseppet sem volt népszerű a helybéliek körében. Sőt egyfajta gyűlöletet váltottak ki, ami részben érthető is, hisz ki szereti, ha országnak-világnak „kikiabálják” a szerencsétlenségét. Mert azon persze senki nem segít! Egy könyv pláne nem! Attól nem jut több kenyér a tardi gyerek kezébe, és hús a tányérjába − gondolták, s nem alaptalanul.

Valóban, a könyv akkor mindjárt nem segített, de később viszont −úgy gondolom −mégiscsak. Mert ma − de már a jelent megelőző korábbi évtizedekben sem −, nem ír egyetlen tardi gyerek olyat, mint akkor: „Én hétfőn szalonnát és kenyeret ettem regge­lire. Délre pedig kenyeret. Én naponta háromszor szoktam enni. Kedden reggel sza­lonnát és kenyeret, délre kenyeret, estére tésztalevest ettem. Szerdán reggel kenyeret, délre kenyeret, estére krumplis tésztát ettem. Csütörtökön reggel kenyeret, délre húsle­vest, estére kenyeret ettem. Pénteken reggel kenyeret, délre bablevest, estére kenyeret ettem. Szombaton kenyeret, délre tésztalevest, estére kenyeret ettem. Vasárnap szalon­nát, kenyeret, délre húslevest, estére kenyeret ettem. ”

Igen, 1936-ban így étkezett egy 11 éves kislány, egy négyholdas gazda lánya. Szerencsére mindez már régen a múlté, mint ahogy a nyomort kibeszélő Szabó Zoltán iránti egykori unszimpátia is. A régi világra már csak két műemlékértékű régi parasztház emlékeztet a falu főutcáján, mindkettő tájház, s milyen érdekes! − az öregebb ház udvarán ott találom Szabó Zoltán szobrát. Miként a helyi iskola falán is az ő nevét olvasom: Szabó Zoltán Általános Iskola. Tard megbocsátott neki, sőt Tard ma már büszke rá.

A szobor (Borbás Márton alkotása) 1998. szeptember 26-a óta áll ott a tájház udva­rán, s maga Göncz Árpád, akkori köztársasági elnök avatta fel szép ünnep keretében.

Az eseményen jelen volt Szabó Zsuzsa és Ágnes, Szabó Zoltán Párizsban élő özve­gye és leánya, valamint Franciaország magyarországi nagykövete is.

Érdemes elzarándokolni ide, Tardra, A tardi helyzet és a Cifra nyomorúság című óriási visszhangot kiváltó könyvek írójának szobrához, s ha már itt van az ember, menjen be a könyv szereplőinek egykori lakóházába, amely mementóként maradt itt az utókornak.

Ez a buggyos tetejű nádfedeles ház az 1930-as évek szegényparaszti életét, ízlését reprezentálja. A fala vert fal. Készítéséhez csúszó kalodát készítettek, amely közé szalmával és törekkel összedagasztott sarat döngöltek. Miután a falszerkezet meg­száradt, lebontották a kalodát és sárból, törekből készített agyaggal besimították. Az így készült fal csaknem egy méter széles volt, s ennek köszönhetően télen melegen, nyáron hűvösen tartotta a belső teret. A ház tetőszerkezete ágasfás − szelemenes. Az ilyen típusú házakat felülről kezdték építeni. Leásták az épület két végén a tető magasságáig érő ágasfákat, amelyre rátették a szelement. Ezt két oldalról megtá­masztották, s ez adta egyúttal a tető lejtési fokát is. A ház nevét adó „buggyot” pedig úgy kapták, hogy a szelemenbe körülbelül 2 méter hosszú élszarufát csapoltak. Az ágasfa közepén ezt egy szemöldökfa támasztja alá egy csapba illesztve. A tetőszer- kezet másik érdekessége, hogy vasszögeket, ácskapcsokat nem használtak, faszöge­ket ütöttek minden második gerendába.

A ház építésének további részleteit, miként belső berendezését most nem sorolom fel. Annyit azért elmondok, hogy mind a belső tér, mind pedig a berendezési tárgyak egy sajátos világ légkörét adják vissza, amihez a hozzám hasonlóak (a szomszéd faluban születtem) érzelmileg kötődünk, másokat viszont éppen az ismeretlensége, s ebből adódó különlegessége ragad meg, s tart ott hosszú nézelődésre.

Telepy György színész tardi emléktáblája

Tard annyi más dél-borsodi településhez hasonlóan, megér egy kirándulást. A szín­háztörténelem iránt érdeklődők például a mai, impozáns polgármesteri hivatal falán érdekes emléktáblára bukkanhatnak, amely arról tudósít, hogy a korábban itt álló lakóházban élt Telepy György, a neves színész, színházi festő és író, a Nemzeti Szín­ház első éveinek ezermestere, Telepy Károly festő apja. Ő élete utolsó esztendeit töltötte családjával Tardon, s itt is hunyta le szemét. Ezt az emléktáblát 2001-ben avatták fel, majd pedig 2001. április 28-án, a tardi temetőben a család leszármazottai jelenlétében felszentelték a jeles férfi új síremlékét.

Tard nagyon hosszú falu, két part között nyúlik el, s aki veszi a fáradtságot, s végig­sétál rajta, a község északi végében, a felhagyott homokbánya rézsűjén egy fokozott védelemre szoruló madár, a gyurgyalag költőhelyét találja meg. A gyurgyalag rigó formájú, 22-27 centiméter nagyságú karcsú madár. Hasoldala kékeszöld, a fiatalabb, még nem költő madaraké zöldebb. Dolmánya, feje élénk gesztenyeforma, vállfoltja és torka sárga. Szemsávja és torokszalagja fekete. Hosszú, zöld farkának két középső tolla túlnyúlik a többin. Reptében feltűnik a türkizkék testalja és a feketén szegett, világosbarna szárnybélés kontrasztja. Szeme kárminpiros, csőre fekete, enyhén ívelt, lába vöröses. Ez a szép madár jellegzetes, folytonos bugyborékoló „gyur-gyur” han­got hallat.

Kedvelik Tardot, miként én is!

(Szerkesztette M. Szlávik Tünde)

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése