Aki magyar irodalomból megbuktatta Gárdonyi Gézát

Szemelvények Hajdu Imre Regényes Dél-Borsod című művéből 

img082.jpgE meghökkentő cím magyarázatát távolról kell kezdenem. Olyan távolról, hogy látszólag annak, amivel kezdem, semmi köze nincs ahhoz a másikhoz, a címben megfogalmazottakhoz. De később, amennyiben van türelmük végigolvasni, akkor kiderül, hogy mégis.

A déli harangszó nekem egy időben − úgy 20-25 évvel ezelőtt − nem a nándorfehérvári diadalt jelentette, hanem hallatán mindig a mezőkeresztesi Aranysas étteremre asszociáltam, ahol abban az időben nagyon ízletes ebédre talált a megyénkben ba­rangoló vándor. S mivel mi, újságírók ilyen vándoroknak számítottunk, mindig nagy örömmel tértünk be Dávid úr éttermébe, ahol 21 forintért olyan csülkös bablevest ehettünk, hogy utána mind a tíz ujjunkat megnyaltuk.

Mindez ma már történelem, hisz nincs már Aranysas étterem és csülkös bableves. Úgy is mondhatnám, így múlik el a világ dicsősége. Pedig aki ellátogat ide a Kis- Hortobágyra, az ott minden bizonnyal meg is éhezik. Nekik ma már a híres Aranysast nem tudom ajánlani, viszont szerencsére tudok javasolni egy azóta született, ugyancsak kiváló vendéglőt, a bükkábrányi Malomtanyát, a 3-as főút mellett, szép kör­nyezetben. Itt az ízletes ételek mellett a tulajdonos, Dusza Bertalan tibolddaróci bortermelő, borlovag kiváló nedűit is megízlelhetik.

S ha invitálásomra kedvet kaptak egy bükkábrányi ebédhez, desszertként kínálok egy helyi „történelmi specialitást”. Tulajdonképpen egy emléktáblára hívnám fel figyelmüket, amely előtt néhány percig érdemes megállniuk, eltűnődniük, s moso­lyogva gondolniuk egy különös, ám hiteles történetre.

Lássuk, mi is olvasható ezen az emléktáblán, amelyik a bükkábrányi római katoli­kus parókia falán található. Maga az épület pedig a község központjában, a templom és a községháza közötti területén. Íme a felirat:

„Ezen a plébánián buzgólkodott 1886-tól 1906-ig Foliin János régész utóda − a remeteéletű plébános és tudós író: Répássy János, Gárdonyi Géza egri irodalomprofesszora, mint a nemzeti népoktatás bajnoka. ”

Az emléktábla szövege kevés információt árul el, bár Gárdonyi nevének említésé­vel így is felkeltheti az érdeklődést. S még inkább felkelti, ha azt is megtudják, amiről egyébként a tábla diszkréten hallgat. Nevezetesen, hogy ez a bizonyos Répássy Já­nos volt az a tanár, aki bizony megbuktatta tanítványát, Gárdonyi − akkor még Ziegler − Gézát, ráadásul nem is úgymond „melléktantárgyból”, hanem magyar irodalom­ból.

Mielőtt az esetet elmesélném, ismerjük meg Répássy János rövid élettörténetét! Az akkor még Zemplén vármegyéhez tartozó Hernádnémetiben született 1844. feb­ruár 2-án. Iskolai tanulmányait a miskolci algimnáziumban, majd az egri érseki Lyceumban végezte. Az egri papnevelő intézetben − ahol a teológiát tanulta − jelen­tős irodalmi tevékenységet fejtett ki. Pappá szentelése után előbb poroszlói káplán volt, majd tizennégy hónapon át a fővárosban, a Magyar Állam című lapnál dolgo­zott, mint belső munkatárs. Ám innen visszavágyott vidékre, s a papi hivatáshoz. Ekkor érseke Jászapátiba nevezte ki káplánnak. Onnan került aztán Egerbe, ahol főegyházi hitszónokként és tanítóképző intézeti tanárként egyaránt tevékenykedett. S ott, a képzőben került kapcsolatba Gárdonyival, akit akkor még Ziegler Gézának hívtak.

A magyar irodalomból adott elégtelene, illetve javítóvizsga kettese, no meg Répássynak azon kijelentései: „Ziegler csak Ziegler marad”, illetve „Fiam! Tebelőled soha sem lesz nagy ember, de a kenyeredet azért meg tudod keresni!” − azt bizo­nyítják: tanár-diák viszonya nem volt felhőtlen. Az ok? Közvetlen személyes okként azt említik, hogy egy tréfás lapban a diák Gárdonyi zoológiái jegyzeteket írt, Ribizke néven Répássy tanár úrról. Persze kérdés, hogy ő ruházta-e fel Répafi és Répa Matyi bohózatos szerepével tanárát. Fia, Gárdonyi József írta később: „Az éretlen Ribizke kitermelője, a Pasquino név alá bújt szerző nem Ziegler Géza volt…”

Ám ez a tényeken mit sem változtat. Répássy a hivatalnok-tanár magyarból meg­buktatta Ziegler Gézát, aki viszont…

… aki viszont később mégsem haragudott tanárjára, sőt − a fia is ezt állítja −: „Ziegler Géza, Gárdonyi Géza dicsőségét elsősorban Répássynak köszönhette. ”

Hogy miért? Répássy, a képzőben nagyon sok fogalmazást adott fel tanítványai­nak. Ugyanakkor a kitűnő, a jeles érdemjegy nála ismeretlen volt. Következésképp az otthoni dolgozatírás az egri képzősöknek nem volt kedvenc időtöltése. Egy kivétel volt közöttük: Ziegler Géza. Ő írta a dolgozatokat megrendelésre. Természetesen pénzért. Egy dolgozat egy hatos. Ugyanazt a témát néha tíz társának is megírta, tízféle változatban.

„Írói munkássága e dolgozatkínokon fejlődött és éleződött.” Az más kérdés, hogy Répássynak a stílusérzéke nem éppen a legdicséretreméltóbb lehetett. Hisz mi más a magyarázata annak, hogy éveken át nem vette észre, az osztályban a dolgozatok jó részét ugyanaz a diák írja?

Ellentétben Répássy állításával, Ziegler nem maradt meg Zieglernek. Rájött erre később a tanár úr is. Az élő Gárdonyi című életrajzi munkájában írja Gárdonyi Jó­zsef:

„Szegény derék Répássy professzor teljes életén bűnhődött e kijelentéséért. Emlékszem: egy nyári délután felvánszorgott hozzánk a Hóhérpart meredekén. Becsön­getett a Gárdonyi-portán. E sorok írója fogadta, kisdiákos rövidnadrágban és mély tisztelettel.

− Apám nincs itthon − válaszoltam sajnálkozóan az érdeklődésre.

− Nincs? Hát akkor mondd meg fiam, itt járt az a szerencsétlen, aki őt megbuktatta magyarból. Életem legnagyobb gyalázata.”

Répássy János 1886. október végéig működött Egerben. Akkor, saját kérelmére Alsó-Ábrányba (ma Bükkábrány) nevezték ki lelkésznek, ahol húsz esztendőt töl­tött. Több lapnak, például a Religiónak, a Magyar Sionnak, a Népiskolai Tanügynek volt külső munkatársa. Irodalmi munkásságát Répássy János költeményei, A jegyes öröme, a Csevegő habok, a Karácsonyi pásztorjáték, az Újabb költemények jelzik. A Hárfahangok című művének maga Gárdonyi Géza keresett kiadót. Mert az egykori tanítvány, a későbbi híres író, a történtek ellenére sem haragudott volt tanárjára. Ellenkezőleg! Évről-évre minden jeles ünnep, névnap apropóján levéllel köszöntöt­te.

A sors úgy adta, hogy a tanár túlélte tanítványát. Gárdonyi 1922. október 30-án délután hunyta le örökre szemét, Répássy János pedig 1926. január 19-én halt meg

Budapesten. Tanítványa halálának második évfordulóján az egykori tanár „ihletett lélekkel szorította magához a költői lantot, hogy megénekelje diákja elmúlását… Utolsó rímei annak az agg költőnek, ki dalolni tanította Gárdonyit. ”

S íme rövid részlet ebből a hattyúdalból: „Sírdombodon égnek a halotti mécsek/S a szívemből hozzád száll még e hattyúének. / − Nyugvó poraidra istenáldás szálljon; / Álmod legyen üdvös / régi jó diákom!… /

(Szerkesztette M. Szlávik Tünde)

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése