Tájház a hegyoldalban

Szemelvények Hajdu Imre Regényes Dél-Borsod című művéből

Borsod megyének a Bükk felé eső déli részén, riolittufába vájt jó klímájú pincékben érik, nemesedik a szőlő leve. Kevesen tudják, hogy egykoron ezek a hegyoldalba vájt üregek emberi lakhelyül is szolgáltak. Szomolyán. Tibolddarócon, Sályban, Cserépváralján több száz ott élőnek adott fedelet, lakhelyet a pince, vagy ahogyan errefelé nevezték: a pinceházak, a barlanglakások.

Ezek „kiváltására” a múlt század húszas-harmincas éveiben, kormányzati segítséggel akció indult, s több bükkaljai faluban, például Tibolddarócon, Noszvajon. Szomolyán úgynevezett Cs-lakásokat építettek, melyekből néhány még ma is fellelhető eredeti formájában. Hálából a „kormányzati segítségért” például Szomolya felvette Gömbös Gyula, egykori miniszterelnök nevét, s néhány éven át hivatalosan is Gömbösfalvának nevezték a települést. (A község közepén, az I. világháború Hőseinek emlékművén a felirat máig így szerepel: állíttatták Gömbösfalva lakói.)

A barlanglakásokról később, a „felszabadulás” után megjelent, politikai propagandával kellően átitatott írások azt hangoztatták: hogy a nincstelen szegények lakhelye volt. akik így, rendkívül egészségtelen körülmények között tengették életüket, s nem véletlenül volt közöttük például sok tbc-s.

Nos, ezek az állítások így azért nem állják meg a helyüket. Egyrészt azért nem, mert nem csupán a legszegényebb népréteg lakott barlanglakásokban, másrészt jómagam is több „barlanglakótól” hallottam, hogy ezek a pinceházak nyáron kellemes hűst árasztottak, télen pedig jobban őrizték a meleget, mint a legmodernebb szigetelőanyag, s a „pincelevegő” egyáltalán nem volt káros az egészségükre.

Hogy mi az abszolút igazság, azt persze én nem tudom megmondani, az viszont tény, barlanglakás Bükkalján ma nincs, legalábbis olyan nincs, amiben laknak, illetve ha laknak is, az ott lakóknak ne lenne rendes, kőből, téglából épített házuk. Mert afféle „nyári konyhaként” itt-ott még ma is használják ezeket a domboldalba vájt üregeket.

Közülük egyet — mintegy bemutatva, hogyan éltek egykoron az erre élők— tájházzá alakítottak át és rendeztek be Cserépváralján.

Váralján, ebben a két hegy közé szorult kis faluban, a völgyben futó patak két oldalán húzódó dombokon, teraszokon létesültek egykoron a barlanglakások. Így a Bagolyvár, a Tulivár, a Siccvár, az Alsó- és Felsőpincesor elnevezésű falurészekben.

Ezeket a könnyen kivájható, olcsón kialakítható pinceházaikat akár maga is kivághatta a gazda, de voltak a faluban kőfaragómesterek is, mint például a község kútjait ásó Siket-család, akik vállaltak pinceház „építést”.

Cserépváralján, ha nem is a legmódosabb, de nem is a legszegényebb emberek, családok laktak barlanglakásokban. Elsősorban azok a kisgazdák, szőlősgazdák, akiknek azon a helyszínen már eredetileg is volt pincéjük. Ezt alakítottak át, ezt bővítették ki, s tették lakhatóvá.

Ezek egyike az Alsópincesoron a Rendik-család pinceháza, amiből, ha jól emlékszem, a 50-es évek elején alakítottak ki és rendeztek he a miskolci Herman Ottó Múzeum szakembereinek segítségével, egy barlanglakás-tájházat, amely napjainkban is látogatható. Az egykori tulajdonosokról, a Rendik famíliáról annyit kell tudni, hogy kisbirtokos család volt, nyolc hold földdel rendelkeztek. Ezek művelése mellett évről évre eljártak summásnak is, így egészítve ki a család jövedelmét.

Barlanglakásuk valószínűleg a XIX. század második felében készült, illetve azóta használta lakás céljára a család. A szoba — pitar — pince funkciójú alaplakáshoz kapcsolódik egy külön bejáratú istálló és egy ugyancsak külön bejáratú, úgynevezett fonóhelyiség is, amit kezdetben lakószobaként használtak, s elsősorban az öregek, a nagyszülők lakták. Valamennyi helyiség tufába van vájva, tehát rakott falazata nincs. A mennyezete is kőpor, a padlózata viszont tapasztott sár.

A lakás első helyisége a pitar, amelynek első része a tényleges pitar, a hátsó része viszont a kéményalja. Ott magasodik a faragott szabadkémény, ami a füstelvezetésre, illetve télen a húsok füstölésére is szolgált. A pitarba nyílott a szobai kemence szája is. Előtte tűzpadka-masina volt a kinti főzésre. A kemence szájával ellentétes irányba volt a pitar nyílt tűzhelye, a katlan, ahol nagy üstökben főztek. A pitarban ezen kívül néhány nélkülözhetetlen bútort tartottak, így a vizeslócát, a tálast, kanalast, valamint néhány nagyobb tárolóedényt.

A családi élet igazi színtere a szoba volt, amit háznak is hívtak. A bejárattal szemben volt az asztal és a saroklóca, ami a szoba „főhelyének” számított.

Az ajtótól jobbra állt a kőből kifaragott, kívülfűtős kemence, a közvetlen mellé rakott masinával. A kemence előtt padka, vagy lóca húzódott. Ez volt az öregek melegedő helye. A gyereké viszont a sut, a kemence mögötti rész. A szoba másik sarkában állt az ágy, előtte pedig a bölcső, amit Váralján láncosnak neveztek. A szoba bútorzatához tartozott még a másik fekhely, a dikó. illetve ruhák tárolására a négyfiókos kaszli és a menyasszony festett tulipános ládája.

Ugyancsak a szobában, az ajtótól balra található az úgynevezett szent sarok, ez egy kőporba vájt fülke, vakablak volt, ahol a Bibliát vagy a szent családot ábrázoló szobrocskát tartották.

A pince a pitarból nyílt, s általában boltívesre alakították, Egyik felében bort, másik felében zöldséget tartottak. A végébe vágott vakablakban pedig a befőtteket tartották.

A ház istállója a faoszlopokkal alátámasztott folyosóról nyílt. Három részre tagolták, így választva el egymástól a különböző állatokat. Az aprójószágok számára a barlanglakás két oldalába vágtak kisebb üregeket, sőt a tyúkoknak még ülőkéket is kifaragtak.

A külön bejáratú fonóház a társas összejövetelek színtere volt, ahol a készített textíliák eszközeit és folyamatát mutatják be most az idelátogatónak. A kenderfeldolgozástól a fonásig, szövésig, a kötél és gatyamadzag készítésig, megtalálhatók itt az egykori eszközök, a tiloló, a guzsaly, az eszváta, a kötélszövő.

A cserépváraljai tájház egy letűnt kor különleges tárgyi bizonyítéka, emlékhelye. Számomra megható, tiszteletet parancsoló látvány, az idelátogató idegennek pedig nyilván roppant érdekes látványosság.

(Szerkesztette M. Szlávik Tünde)

Hasonló

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése