Tájház a hegyoldalban

Szemelvények Hajdu Imre Regényes Dél-Borsod című művéből

Borsod megyének a Bükk felé eső déli részén, riolittufába vájt jó klímájú pincékben érik, nemesedik a szőlő leve. Kevesen tudják, hogy egykoron ezek a hegyoldalba vájt üregek emberi lakhelyül is szolgáltak. Szomolyán. Tibolddarócon, Sályban, Cserépváralján több száz ott élőnek adott fedelet, lakhelyet a pince, vagy ahogyan errefelé nevezték: a pinceházak, a barlanglakások.

Ezek „kiváltására” a múlt század húszas-harmincas éveiben, kormányzati segítséggel akció indult, s több bükkaljai faluban, például Tibolddarócon, Noszvajon. Szomolyán úgynevezett Cs-lakásokat építettek, melyekből néhány még ma is fellelhető eredeti formájában. Hálából a „kormányzati segítségért” például Szomolya felvette Gömbös Gyula, egykori miniszterelnök nevét, s néhány éven át hivatalosan is Gömbösfalvának nevezték a települést. (A község közepén, az I. világháború Hőseinek emlékművén a felirat máig így szerepel: állíttatták Gömbösfalva lakói.)

A barlanglakásokról később, a „felszabadulás” után megjelent, politikai propagandával kellően átitatott írások azt hangoztatták: hogy a nincstelen szegények lakhelye volt. akik így, rendkívül egészségtelen körülmények között tengették életüket, s nem véletlenül volt közöttük például sok tbc-s.

Nos, ezek az állítások így azért nem állják meg a helyüket. Egyrészt azért nem, mert nem csupán a legszegényebb népréteg lakott barlanglakásokban, másrészt jómagam is több „barlanglakótól” hallottam, hogy ezek a pinceházak nyáron kellemes hűst árasztottak, télen pedig jobban őrizték a meleget, mint a legmodernebb szigetelőanyag, s a „pincelevegő” egyáltalán nem volt káros az egészségükre.

Hogy mi az abszolút igazság, azt persze én nem tudom megmondani, az viszont tény, barlanglakás Bükkalján ma nincs, legalábbis olyan nincs, amiben laknak, illetve ha laknak is, az ott lakóknak ne lenne rendes, kőből, téglából épített házuk. Mert afféle „nyári konyhaként” itt-ott még ma is használják ezeket a domboldalba vájt üregeket.

Közülük egyet — mintegy bemutatva, hogyan éltek egykoron az erre élők— tájházzá alakítottak át és rendeztek be Cserépváralján.

Váralján, ebben a két hegy közé szorult kis faluban, a völgyben futó patak két oldalán húzódó dombokon, teraszokon létesültek egykoron a barlanglakások. Így a Bagolyvár, a Tulivár, a Siccvár, az Alsó- és Felsőpincesor elnevezésű falurészekben.

Ezeket a könnyen kivájható, olcsón kialakítható pinceházaikat akár maga is kivághatta a gazda, de voltak a faluban kőfaragómesterek is, mint például a község kútjait ásó Siket-család, akik vállaltak pinceház „építést”.

Cserépváralján, ha nem is a legmódosabb, de nem is a legszegényebb emberek, családok laktak barlanglakásokban. Elsősorban azok a kisgazdák, szőlősgazdák, akiknek azon a helyszínen már eredetileg is volt pincéjük. Ezt alakítottak át, ezt bővítették ki, s tették lakhatóvá.

Ezek egyike az Alsópincesoron a Rendik-család pinceháza, amiből, ha jól emlékszem, a 50-es évek elején alakítottak ki és rendeztek he a miskolci Herman Ottó Múzeum szakembereinek segítségével, egy barlanglakás-tájházat, amely napjainkban is látogatható. Az egykori tulajdonosokról, a Rendik famíliáról annyit kell tudni, hogy kisbirtokos család volt, nyolc hold földdel rendelkeztek. Ezek művelése mellett évről évre eljártak summásnak is, így egészítve ki a család jövedelmét.

Barlanglakásuk valószínűleg a XIX. század második felében készült, illetve azóta használta lakás céljára a család. A szoba — pitar — pince funkciójú alaplakáshoz kapcsolódik egy külön bejáratú istálló és egy ugyancsak külön bejáratú, úgynevezett fonóhelyiség is, amit kezdetben lakószobaként használtak, s elsősorban az öregek, a nagyszülők lakták. Valamennyi helyiség tufába van vájva, tehát rakott falazata nincs. A mennyezete is kőpor, a padlózata viszont tapasztott sár.

A lakás első helyisége a pitar, amelynek első része a tényleges pitar, a hátsó része viszont a kéményalja. Ott magasodik a faragott szabadkémény, ami a füstelvezetésre, illetve télen a húsok füstölésére is szolgált. A pitarba nyílott a szobai kemence szája is. Előtte tűzpadka-masina volt a kinti főzésre. A kemence szájával ellentétes irányba volt a pitar nyílt tűzhelye, a katlan, ahol nagy üstökben főztek. A pitarban ezen kívül néhány nélkülözhetetlen bútort tartottak, így a vizeslócát, a tálast, kanalast, valamint néhány nagyobb tárolóedényt.

A családi élet igazi színtere a szoba volt, amit háznak is hívtak. A bejárattal szemben volt az asztal és a saroklóca, ami a szoba „főhelyének” számított.

Az ajtótól jobbra állt a kőből kifaragott, kívülfűtős kemence, a közvetlen mellé rakott masinával. A kemence előtt padka, vagy lóca húzódott. Ez volt az öregek melegedő helye. A gyereké viszont a sut, a kemence mögötti rész. A szoba másik sarkában állt az ágy, előtte pedig a bölcső, amit Váralján láncosnak neveztek. A szoba bútorzatához tartozott még a másik fekhely, a dikó. illetve ruhák tárolására a négyfiókos kaszli és a menyasszony festett tulipános ládája.

Ugyancsak a szobában, az ajtótól balra található az úgynevezett szent sarok, ez egy kőporba vájt fülke, vakablak volt, ahol a Bibliát vagy a szent családot ábrázoló szobrocskát tartották.

A pince a pitarból nyílt, s általában boltívesre alakították, Egyik felében bort, másik felében zöldséget tartottak. A végébe vágott vakablakban pedig a befőtteket tartották.

A ház istállója a faoszlopokkal alátámasztott folyosóról nyílt. Három részre tagolták, így választva el egymástól a különböző állatokat. Az aprójószágok számára a barlanglakás két oldalába vágtak kisebb üregeket, sőt a tyúkoknak még ülőkéket is kifaragtak.

A külön bejáratú fonóház a társas összejövetelek színtere volt, ahol a készített textíliák eszközeit és folyamatát mutatják be most az idelátogatónak. A kenderfeldolgozástól a fonásig, szövésig, a kötél és gatyamadzag készítésig, megtalálhatók itt az egykori eszközök, a tiloló, a guzsaly, az eszváta, a kötélszövő.

A cserépváraljai tájház egy letűnt kor különleges tárgyi bizonyítéka, emlékhelye. Számomra megható, tiszteletet parancsoló látvány, az idelátogató idegennek pedig nyilván roppant érdekes látványosság.

(Szerkesztette M. Szlávik Tünde)

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése