Vár állott, most várrom áll ott

Szemelvények Hajdu Imre Regényes Dél-Borsod című művéből 

Előkerestem az ónodi várról írt első újságcikkemet. A több ezer írás között nehe­zen találtam rá, de végül csak sikerült rálelnem a megsárgult papírra. Bizony régen volt, amikor először jártam ott. A pontos időpontot én is már csak az egykori újságról tudom leolvasni: 1979 októberében történt mindez.

A látványra − ami meglehetősen lehangoló volt −,viszont máig pontosan emlék­szem. A teljesen leomlott falakat a várárkot benőtt nyárfák szegélyezték, a Sajó felőli oldalon pedig füzek. Csupán a délkeleti bástya sejtette a „régi dicsőséget”, ott még épen maradt boltozatot is találtunk, amely alá a felfedezés izgalmával bújtunk be történelmi levegőt szívni. Körben viszont a ledőlés veszélyével fenyegető rozoga falak meredtek az ég felé, siralmas látványt keltve. Nem véletlenül szaladt ki akkor ott a számon: vár állott, most várrom áll ott.

Azóta − Ónodon átutazván − többször is betértem ide, s hol csalódottan, hol meg reménykedve konstatáltam e nagyszerű természeti környezetben lévő várrom pillanatnyi állapotát. A csalódást az egyes falrészek további pusztulása váltotta ki, a reményt viszont az évekkel ezelőtt (még a rendszerváltás előtt) elkezdett feltáró és rekonstruáló munka táplálta. Mert Ónodon csak elkezdődött valami, és ha lassan is, de ennek látható jelei voltak, Ugyanakkor mindig aggódtam − most is! −, aggódom, hogy amit építettek, építenek nappal, ne omoljon le, ne pusztuljon estére!

Ma is azt mondom: gyorsabb ütemű feltárásra és „várépítésre” lenne szükség ah­hoz, hogy az ide beinvesztált pénz ne vesszen kárba, s a hajdani erődítmény méltó történelmi emlékhellyé, kulturális és idegenforgalmi célponttá és központtá váljon.

Az a délkeleti bástya, ahol azt a boltívet, s alatta a pincét találtuk, azóta újjáépült. Ma háromszintes, pincével, lakótérrel (ami kiállításra alkalmas) és tetőtéri kilátóval, felette pedig mutatós, a régi várra emlékeztető tetőzettel. Több helyen a várfa­lakat is megerősítették, és a várudvaron épületfalakat tártak fel a régészek. Persze sok még itt a kiásnivaló, nagyon sok falrész pedig erősítésre vár. S legalább az észak-nyugati bástyát jó volna a délkeletihez hasonlóan újjáépíteni.

Mindez minap fogalmazódott meg bennem, legújabb ónodi látogatásom alkalmá­val. Meg az is, hogy ami elkészült már, azt jó volna megvédeni! Mert nem csak a XVII-XVIII. században akadt ellenség, aki pusztítani akarta az ónodi várat. Ma is jönnek ide marcona emberek, s bár ezek nem törökök, nem labancok, hanem magya­rok, de lelkükben nemigen különböznek a martalócoktól. S ezeknek a jobbára Körömben lakóknak, falra hányt borsó történelmi értékről, műemlékvédelemről, meg lokálpatriotizmusról papolni. A sáska mindig tarra rágja a vetést. És sajnos az Európai Unióba lépésünkkel ez a problémánk nem oldódott meg.

Ám mielőtt belelovalnám magamat valami, ombudsmannak nem tetsző véleménynyilvánításba, beszélek inkább a Sajó parti vár históriájáról, például azért, hogy kedvet csináljak Önöknek egy ónodi kiránduláshoz. De azért is, hogy tisztába legyünk valamennyien itt, Dél-Borsodban, milyen dicső múlt is vesz itt minket körül, amire méltán lehetünk büszkék. Persze mielőtt büszkék lennénk, tudnunk kell, hogy mire is lehetünk azok.

Szóval röviden kivonatolva, íme az ónodi vár története:

Ónod környékén hatalmas kiterjedésű földterület volt a XIV. század végén a Czudar- család birtokában. Hogy a rablásoktól, fosztogatásoktól magukat megvédjék, Czudar Péter, a király Zsigmond engedelme nélkül, várkastély építésébe kezdett. „Sajóládtól keletre mintegy 8 kilométer távolságra, a Sajó és Hernád vizek egyesülése felett.” A várkastély 1413-15. között készült el véglegesen, akkorra már Czudar Péter fiainak kérésére a király engedélyezte, illetve jóváhagyta az építkezést hiva­talosan is.

A Czudarok után a Rozgonyiak birtokolták az ónodi várat, majd Tótselymesi Tárczay János és Ákosházi Sárkány Ambrus a gazdája. Az előbbi székely, az utóbbi pozsonyi ispán volt. 1552-ben Heney Miklós országbíróé a vár, Mohács után pedig Perényi Péterre száll. Őt Gábor fia követte a birtoklásban. Volt aztán tulajdonosa Báthory István országbíró, majd Losonczy Anna is. A leírások szerint 1588-ban az épület megérett a felújításra. Akkorra már ugyanis a fedelei lyukasak voltak, a falai pedig málladoztak. Nyilván történtek intézkedések a helyrehozatalára, mert 1590-ben, a Miskolcot feldúló Mohamed budai basa seregei elől, a vármegye hatósága ebbe a várba menekült.

Soós Elemér 1927-ben megjelent, az ónodi vár történetét taglaló könyvében olvas­ható a leírás, hogyan is nézett ki az építmény 1662-ben: „Négyszögben építve, szegle­teinek minden egyikén a kötőfalakból kiszökellő egy-egy bástya, mely vár a várárkán kívül 3600 négyszögöl területet vett igénybe. A mély és egyenetlenül széles árok beke­rítette ezt a művet, melynek felvonó kapuja délkeletre nyílt. Ebből egy 14 méter hosszú fából ácsolt híd vezetett a szabadba… Észak-nyugaton egy ásott csatorna nyújtotta a vizet a vár árkába, melyből a felesleges víz a dél-keleti oldalon ismét a Sajóba öm­lött.”

A vár belső tere ma is nagyobb részt egy domb, ami alatt épületromok lehetnek. Ezt igazolják a már feltárt részek is, és persze erre utalnak a korabeli leírások, mert hisz volt itt Úrháza, „asszonyháza”, újház, amiben az ebédlőpalota is volt. S volt itt szabók háza, sáfárház, fegyverműhely, fegyvertár, az úgynevezett Czeitház, tömlöcök, istállók.

Eger eleste (1596) után az ónodi vár jelentősége megnőtt. Véghely lett − ahogy egy 1602-es törvény nevezte. 1639. október 10-én, éjjel a török rajtaütött a váron. A várkapukat összevagdalták, a palánkokat széthányták, a várat felgyújtották. De a romokból ismét új vár emelkedett, és ez elsősorban az erélyes Keglevics Miklós várkapitánynak köszönhető. 1682. augusztus 2-án Ibrahim budai basa támadta meg, s a német őrség harmadnapra feladta a várat.

Később, a törökkel szövetséges Thököly Imre birtokolta. Aztán jött az 1688-as esztendő, április 7. napja, amikor a török teljesen felégette. A kővárból csupán a puszta falak maradtak meg. De ismét újjáépítették, s 1703-ban Ocskay kurucai a várfalak közé szorították a labanc lovasságot.

Újra említeni pedig egy jelentős történelmi eseménnyel, mégpedig az 1707-es híres ónodi országgyűléssel kapcsolatban kell ezt a várat, amelynek erődítéséről viszont 1712 után többé már nem esik szó.

Funkcióját onnantól fogva elvesztette az ónodi vár. Viszont történelmét nem ve­szítheti el sohasem! Legalábbis addig nem, amíg magyar szót hallani e tájon.

*

Állunk az ónodi vár fokán 2004. május 17-én, hétfőn délelőtt. Alattunk nem messze lustán kanyarog a Sajó. Látni a körömi mezőt, a híres körömi mezőt, hol annak idején a híres országgyűlésen, Rákócziék kimondták a Habsburg-ház trónfosztását.

Csend van a málladozó várfalak között, csak olykor-olykor muzsikál a szél. A Loire- menti gyönyörű várkastélyokra gondolok. Talán nem véletlenül. Milyen kár, hogy az ónodi állapota nem azokhoz hasonló. Felettünk varjúcsapat húz el, s ők is egyetérte­nek velem. Tőlük is azt hallom: kár, kár…

(Szerkesztette M. Szlávik Tünde)

Hasonló

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése