- MagazinPár perc prózaVaskó Ilona

Egy mosoly a gyászmenetben

Írta: Vaskó Ilona Vajon ha megkérdezném tőled, hány éves az anyukád, mit válaszolnál? Az én anyám nagyon sokáig harmincnyolc éves volt. Így emlékszem rá. Akkor mentem első osztályba, akkor kellett... Tartalom megtekintése

Iluska és a farkas

Írta: Vaskó Ilona Teát főztem reggel. Citrommal, mézzel, ahogyan azt anyám készítette. Míg a kanálról folyt a méz a bögrébe, rácsodálkoztam annak arany színére. Olyan volt, mint a nyári nap,... Tartalom megtekintése

Az utolsó kártyaparti

Írta: Vaskó Ilona A kocsmában ültem, és a halállal kártyáztam. A kockás abrosz, a kiborult sörtől volt nedves. – Tudod, hogy most játszom veled utoljára? – kérdeztem tőle. Ő hátradőlt,... Tartalom megtekintése

A szárnyaid véresen lógnak

Írta: Vaskó Ilona  …mosod a nyár szennyesét. Az izzadt, fülledt, szerelem szagú szennyest. Mosod már régen. Fehéríted. Sehogy nem múlnak a foltok. Mindig újra és újra ugyanott eszed le a... Tartalom megtekintése

Kinek mutassam meg az esőt?!

Írta: Vaskó Ilona Nyári ruhában, mezítláb álltam az útszéli homokban. Az aszfalt okádta magából a forróságot, amibe az autók mély vályút vágtak. Már hetek óta fülledt napok követték egymást, de... Tartalom megtekintése

Felzabálom a halált

Írta: Vaskó Ilona Én felzabálom a halált. Minden porcikáját. Úgy csócsálom, hogy a zsírja két oldalt ömlik a számon. Úgy eszem, úgy falom, hogy fulladok tőle. Torkomban örökös csomóval. Így... Tartalom megtekintése