Dinnyében fürdök, a hajam is ragad

Írta: Vaskó Ilona

A kép forrása: femina.hu

A házunk előtti lépcsőn ültem és a babáimmal játszottam. Augusztus eleje volt, és olyan meleg, hogy a beton okádta magából a forróságot. Anyám már legalább ezredszer szólt rám, hogy menjek be a szobába, mert nem tesz jót a hatéveseknek a rekkenő hőség, de én makacsul ragaszkodtam, hogy kint maradhassak.

A békesség kedvéért bementem a babákkal apám asztalos műhelyébe, és ott várakoztam tovább. Izzadtam. Derékig érő, hosszú varkocsom a hátamhoz tapadt a melegtől, karommal töröltem ki a rakoncátlan tincseket az arcomból, de az izzadságtól hozzám ragadt minden hajszál. Próbáltam a számmal felfelé fújni az arcomat, de az sem hűtött. Rekkenő nyár volt, de én rendíthetetlenül vártam.

Délután három lehetett. Úgy helyezkedtem, hogy az ablakból lássam a kaput. Észre sem vettem az ajtó nyikorgását, csak anyám csengő hangja zökkentett ki hirtelen. „Hoztam neked vizet. Igyál!” Kezembe nyomott egy nagy pohár hideg vizet és kiment. Én először az arcomhoz szorítottam a párás poharat, csak utána ittam bele. Jólesett. Várni is.

Azt hiszem, először mindig a kocsi hangját hallottam meg, ahogyan befordult apa a Hímes utcáról, az autót csak később pillantottam meg. Aztán kiszállt, becsapta az ajtót, nyitotta a kaput, és már a lépteit halhattam.

Ma is megismerném, amikor ő kanyarodik az Újszőlő utcába. Ezer kocsi hangja közül is felismerném, amikor kiszáll és becsapja az autó ajtaját. Úgy vezetni, úgy kiszállni, úgy bezárni csak ő tudott.

Egészségügyi sétának hívta, mikor elment egy körre a városba. Néha engem is magával vitt. Volt kis kör, meg volt nagy kör. A kiskör csak a Debreceni úti telkünkig tartott és vissza, de a nagykörkor a telek után a Sóstó felé vette az irányt a Korányin, és megkerülve a strandot a Sóstói úton tért haza. Mikor elvitt magával, mindig nagykörre mentünk. Előreülhettem a kocsiban, és csak ültem mellette, és hallgattuk a rádiót. Néha rám nézett és így szólt: „Kérsz egy fagyit, Kisistenke?” És én boldogan bólogattam: naná!

Apám becézései ilyen furcsák voltak: Kisistenke, Jézuska, Bugyogó. De én mindet imádtam. Mindegy melyik becenevet választotta ezek közül, mert mikor kimondta valamelyiket, mindig pajkos vidámság bujkált a hangjában.

Most a műhely ablakából kémleltem vidáman, ahogy belép a kapun, és tudtam, hogy nem jön haza üres kézzel. A babát feledve szaladtam elé, és ő már vidáman kiáltott: „Na, mit hoztam nektek, Kisistenke?!” És én boldogan táncoltam körbe, kiabálva: „Dinnyét!”

Mire a belső udvarra értünk, anyám már kint rendezte a kerti asztalt. Nem merte megkockáztatni, hogy a konyha köve ragadjon a dinnyelétől. Apám lerakta az asztalra a gyümölcsöt, amit én hatalmasnak láttam. Óriási, tízkilós görögdinnye. Ahogy lerakta, kivette nekem a léket, és már ehettem is.

Anya hozta a tányérokat, nyolcfelé szelte az ízletes uzsonnát. Nálunk soha nem karéjt vágtak, mindig nyolc egyforma darabra hasították. Kanalat kaptunk hozzá, mikor nagyobbak lettünk, kést is. De én ezen az augusztusi napon harapni akartam. Leharaptam a középső, mézédes csúcsát, és éreztem, ahogy folyik az arcomon, kezemen a mézédes nedű. Nem fért a számba a falat, akkorát haraptam. Habzsoltam vidáman, élveztem, hogy a dinnyében fürdök, anya kinevetett, mondta, hogy még a hajam is ragad…

Boldog voltam. Olyan csodálatosan boldog és tökéletes pillanat volt ez az életemben, hogy amikor dinnyét eszem, mindig az udvaron találom magam gondolatban.

Pár perc próza
M. Szlávik Tünde rovata

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése