Dinnyében fürdök, a hajam is ragad

Írta: Vaskó Ilona

A kép forrása: femina.hu

A házunk előtti lépcsőn ültem és a babáimmal játszottam. Augusztus eleje volt, és olyan meleg, hogy a beton okádta magából a forróságot. Anyám már legalább ezredszer szólt rám, hogy menjek be a szobába, mert nem tesz jót a hatéveseknek a rekkenő hőség, de én makacsul ragaszkodtam, hogy kint maradhassak.

A békesség kedvéért bementem a babákkal apám asztalos műhelyébe, és ott várakoztam tovább. Izzadtam. Derékig érő, hosszú varkocsom a hátamhoz tapadt a melegtől, karommal töröltem ki a rakoncátlan tincseket az arcomból, de az izzadságtól hozzám ragadt minden hajszál. Próbáltam a számmal felfelé fújni az arcomat, de az sem hűtött. Rekkenő nyár volt, de én rendíthetetlenül vártam.

Délután három lehetett. Úgy helyezkedtem, hogy az ablakból lássam a kaput. Észre sem vettem az ajtó nyikorgását, csak anyám csengő hangja zökkentett ki hirtelen. „Hoztam neked vizet. Igyál!” Kezembe nyomott egy nagy pohár hideg vizet és kiment. Én először az arcomhoz szorítottam a párás poharat, csak utána ittam bele. Jólesett. Várni is.

Azt hiszem, először mindig a kocsi hangját hallottam meg, ahogyan befordult apa a Hímes utcáról, az autót csak később pillantottam meg. Aztán kiszállt, becsapta az ajtót, nyitotta a kaput, és már a lépteit halhattam.

Ma is megismerném, amikor ő kanyarodik az Újszőlő utcába. Ezer kocsi hangja közül is felismerném, amikor kiszáll és becsapja az autó ajtaját. Úgy vezetni, úgy kiszállni, úgy bezárni csak ő tudott.

Egészségügyi sétának hívta, mikor elment egy körre a városba. Néha engem is magával vitt. Volt kis kör, meg volt nagy kör. A kiskör csak a Debreceni úti telkünkig tartott és vissza, de a nagykörkor a telek után a Sóstó felé vette az irányt a Korányin, és megkerülve a strandot a Sóstói úton tért haza. Mikor elvitt magával, mindig nagykörre mentünk. Előreülhettem a kocsiban, és csak ültem mellette, és hallgattuk a rádiót. Néha rám nézett és így szólt: „Kérsz egy fagyit, Kisistenke?” És én boldogan bólogattam: naná!

Apám becézései ilyen furcsák voltak: Kisistenke, Jézuska, Bugyogó. De én mindet imádtam. Mindegy melyik becenevet választotta ezek közül, mert mikor kimondta valamelyiket, mindig pajkos vidámság bujkált a hangjában.

Most a műhely ablakából kémleltem vidáman, ahogy belép a kapun, és tudtam, hogy nem jön haza üres kézzel. A babát feledve szaladtam elé, és ő már vidáman kiáltott: „Na, mit hoztam nektek, Kisistenke?!” És én boldogan táncoltam körbe, kiabálva: „Dinnyét!”

Mire a belső udvarra értünk, anyám már kint rendezte a kerti asztalt. Nem merte megkockáztatni, hogy a konyha köve ragadjon a dinnyelétől. Apám lerakta az asztalra a gyümölcsöt, amit én hatalmasnak láttam. Óriási, tízkilós görögdinnye. Ahogy lerakta, kivette nekem a léket, és már ehettem is.

Anya hozta a tányérokat, nyolcfelé szelte az ízletes uzsonnát. Nálunk soha nem karéjt vágtak, mindig nyolc egyforma darabra hasították. Kanalat kaptunk hozzá, mikor nagyobbak lettünk, kést is. De én ezen az augusztusi napon harapni akartam. Leharaptam a középső, mézédes csúcsát, és éreztem, ahogy folyik az arcomon, kezemen a mézédes nedű. Nem fért a számba a falat, akkorát haraptam. Habzsoltam vidáman, élveztem, hogy a dinnyében fürdök, anya kinevetett, mondta, hogy még a hajam is ragad…

Boldog voltam. Olyan csodálatosan boldog és tökéletes pillanat volt ez az életemben, hogy amikor dinnyét eszem, mindig az udvaron találom magam gondolatban.

Szerző: 2018. 06. 27.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése