Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése
Dinnyében fürdök, a hajam is ragad
Írta: Vaskó Ilona
A házunk előtti lépcsőn ültem és a babáimmal játszottam. Augusztus eleje volt, és olyan meleg, hogy a beton okádta magából a forróságot. Anyám már legalább ezredszer szólt rám, hogy menjek be a szobába, mert nem tesz jót a hatéveseknek a rekkenő hőség, de én makacsul ragaszkodtam, hogy kint maradhassak.
A békesség kedvéért bementem a babákkal apám asztalos műhelyébe, és ott várakoztam tovább. Izzadtam. Derékig érő, hosszú varkocsom a hátamhoz tapadt a melegtől, karommal töröltem ki a rakoncátlan tincseket az arcomból, de az izzadságtól hozzám ragadt minden hajszál. Próbáltam a számmal felfelé fújni az arcomat, de az sem hűtött. Rekkenő nyár volt, de én rendíthetetlenül vártam.
Délután három lehetett. Úgy helyezkedtem, hogy az ablakból lássam a kaput. Észre sem vettem az ajtó nyikorgását, csak anyám csengő hangja zökkentett ki hirtelen. „Hoztam neked vizet. Igyál!” Kezembe nyomott egy nagy pohár hideg vizet és kiment. Én először az arcomhoz szorítottam a párás poharat, csak utána ittam bele. Jólesett. Várni is.
Azt hiszem, először mindig a kocsi hangját hallottam meg, ahogyan befordult apa a Hímes utcáról, az autót csak később pillantottam meg. Aztán kiszállt, becsapta az ajtót, nyitotta a kaput, és már a lépteit halhattam.
Ma is megismerném, amikor ő kanyarodik az Újszőlő utcába. Ezer kocsi hangja közül is felismerném, amikor kiszáll és becsapja az autó ajtaját. Úgy vezetni, úgy kiszállni, úgy bezárni csak ő tudott.
Egészségügyi sétának hívta, mikor elment egy körre a városba. Néha engem is magával vitt. Volt kis kör, meg volt nagy kör. A kiskör csak a Debreceni úti telkünkig tartott és vissza, de a nagykörkor a telek után a Sóstó felé vette az irányt a Korányin, és megkerülve a strandot a Sóstói úton tért haza. Mikor elvitt magával, mindig nagykörre mentünk. Előreülhettem a kocsiban, és csak ültem mellette, és hallgattuk a rádiót. Néha rám nézett és így szólt: „Kérsz egy fagyit, Kisistenke?” És én boldogan bólogattam: naná!
Apám becézései ilyen furcsák voltak: Kisistenke, Jézuska, Bugyogó. De én mindet imádtam. Mindegy melyik becenevet választotta ezek közül, mert mikor kimondta valamelyiket, mindig pajkos vidámság bujkált a hangjában.
Most a műhely ablakából kémleltem vidáman, ahogy belép a kapun, és tudtam, hogy nem jön haza üres kézzel. A babát feledve szaladtam elé, és ő már vidáman kiáltott: „Na, mit hoztam nektek, Kisistenke?!” És én boldogan táncoltam körbe, kiabálva: „Dinnyét!”
Mire a belső udvarra értünk, anyám már kint rendezte a kerti asztalt. Nem merte megkockáztatni, hogy a konyha köve ragadjon a dinnyelétől. Apám lerakta az asztalra a gyümölcsöt, amit én hatalmasnak láttam. Óriási, tízkilós görögdinnye. Ahogy lerakta, kivette nekem a léket, és már ehettem is.
Anya hozta a tányérokat, nyolcfelé szelte az ízletes uzsonnát. Nálunk soha nem karéjt vágtak, mindig nyolc egyforma darabra hasították. Kanalat kaptunk hozzá, mikor nagyobbak lettünk, kést is. De én ezen az augusztusi napon harapni akartam. Leharaptam a középső, mézédes csúcsát, és éreztem, ahogy folyik az arcomon, kezemen a mézédes nedű. Nem fért a számba a falat, akkorát haraptam. Habzsoltam vidáman, élveztem, hogy a dinnyében fürdök, anya kinevetett, mondta, hogy még a hajam is ragad…
Boldog voltam. Olyan csodálatosan boldog és tökéletes pillanat volt ez az életemben, hogy amikor dinnyét eszem, mindig az udvaron találom magam gondolatban.
Hasonló
Égi áldás az özvegyasszony házasságára
Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren
Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése
Varázslat
Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta áll ez a nagyon régi épület, kicsit elvarázsolt szépségével kastély, kicsit bástya szerű repkénnyel befutott oldalával. Az idő ... Tartalom megtekintése
Az út
Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése