Hiába álmodok életet, szerelmet, cseresznyefát…

Írta: Vaskó Ilona

Én már nem emlékszem a kislányos álmaimra arról, hogy milyen a szerelem, már nem tudom, hogy milyen akartam lenni felnőtt nőként. Ilyen lettem. Kevés szerelmet láttam, de az a kevés mind tanított valamit. Olykor rólam, olykor másokról. Nem az a nehéz, amikor elveszíti az ember az álmait, hanem az, amikor már álmodni sem mer. Amikor az életben annyi felelősség szakad rá, hogy már nem is meri becsukni a szemét.

Ilyen lettem. Kemény, mégis lágy. Erős, mégis gyenge. A látszat keménysége öltöztet fel minden reggel, mert már felnőttem. Nincsenek kósza ölelésekbe fúló boldog pillanatok, de nincsenek már nagy kirohanások sem. A halál vámszedője megtanította, hogy érezd magad úgy, hogy a világ elhiggye, minden rendben. Ma reggel felkeltem, és már nem fájt a halál sem. Mintha olyan gyorsan követnék egymást a veszteségek, hogy az megszokhatóvá válna.

Bármit el tudok már veszíteni egy könnyed vállrándítással. Bármit. Bárkit. Mindegy kit. Akár téged is. Már nem foglalkozom az ígéretekkel, és már nem örülök hangosan szívrepesve. Nincsenek nagy kirohanások, nincs eufória. Az érdektelenség homályába burkolózva közömbösen nézem az élet eseményeit. Unottan hallgatom mások kirohanásait, néha flegmán beszólok idegeneknek, neked, bárkinek, aki meg akarja magyarázni, hogy a hazugság, miért kegyes, és nem gyáva dolog. Azoknak, akik el akarják hitetni velem, hogy a halál az élet normális körforgásának része, csak épp még senkit nem temettek el.

Néha meg, mikor egyedül lehetek, mikor nem kell felesleges zajokkal foglalkoznom, olyankor becsukom a szemem, és játszom a napfénnyel, ami az arcom simogatja, és elmerülök a szék ölelésében. Már nem kell, hogy emberek vegyenek körül, már nem hiányzik a test melege, már nem kellenek a nedves révületek sem. A lakás csendjébe burkolózva, néma szobák pihentető békéjébe menekülök.

Én már nem emlékszem a kislányos álmaimra arról, hogy milyen az élet, nem emlékszem, milyen életre vágytam. De megtanultam, nincs jó, vagy rossz élet, olyan van, amilyet mi magunknak teremtünk. Az enyém sem másabb, mint amilyenné az út tette, amire léptem a kezdetek kezdetén. Ahogy telnek az évek, úgy zárom be magam egyre kisebb területekre. Már nem álmodom nagy utazásokról, már nem szeretnék ingázni metropoliszok között. Már nem vonz a nagyváros zaja sem, de a kisváros kirekesztő provincializmusa sem.

A csendre vágyom, meg néhány gyümölcsfára. Ha lehet, cseresznyére, mert annak gyönyörű a virága is. Olyan nagy szeműre, arra a roppanó vastaghúsúra, ami úgy folyik szét a számban, mint a kamaszos szerelem türelmetlen csókja. Aminek olyan piros a leve, mint amikor vad szenvedélyben ajkam harapod. Roppanó, sercenő cseresznyére vágyom, ami újra megtanít szerelmes életet álmodni.

Vagy tán csak a tavaszt várom? Lehet nem is a halál, csak ez a fagyos, terméketlen tél lopta meg lelkem az álmoktól?

A lélegeztető gép pumpáját nézem. Le, fel mozog monoton egyhangúságban. Valaki megint el fog menni, és én hiába álmodok életet, szerelmet, cseresznyefát… Semmi nem változik. A lélegeztető gép pumpája nem kapkodja hevesen a levegőt… Csak az én agyam zakatol kusza gondolatokkal megpakolva. zavaros csapongásokkal siklik ki, mert senki nem foghatja már a kezem, hogy itt vagyok, nem vagy egyedül.

A kislányos álmok az életről, szerelemről megfagytak a tél fogságában. A mínusz húsz nem ereszti, és senki nem jön jégcsákánnyal cseresznyefát ültetni. A szívem már nem dübörög hangosan. Megszokta az elmúlást.

A kép forrása: http://ingyen-hatterkep.hu/free_wallpaper.php?k=1232&kp=83&a=43282

M. Szlávik Tünde
rovata

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése