Tüttő József alkotása 50x30cm, olaj/MDF. “Lisztománia, üzenet a Liszt érzékenyeknek!!” Rossz vicc, kicsit megengedtem magamnak az áthallás mókáját. Tüttő József jó humorral sajátos komponálással terítette elénk nagy zeneköltőnk jellemzőit: az... Tartalom megtekintése
Hiába álmodok életet, szerelmet, cseresznyefát…
Írta: Vaskó Ilona
Én már nem emlékszem a kislányos álmaimra arról, hogy milyen a szerelem, már nem tudom, hogy milyen akartam lenni felnőtt nőként. Ilyen lettem. Kevés szerelmet láttam, de az a kevés mind tanított valamit. Olykor rólam, olykor másokról. Nem az a nehéz, amikor elveszíti az ember az álmait, hanem az, amikor már álmodni sem mer. Amikor az életben annyi felelősség szakad rá, hogy már nem is meri becsukni a szemét.
Ilyen lettem. Kemény, mégis lágy. Erős, mégis gyenge. A látszat keménysége öltöztet fel minden reggel, mert már felnőttem. Nincsenek kósza ölelésekbe fúló boldog pillanatok, de nincsenek már nagy kirohanások sem. A halál vámszedője megtanította, hogy érezd magad úgy, hogy a világ elhiggye, minden rendben. Ma reggel felkeltem, és már nem fájt a halál sem. Mintha olyan gyorsan követnék egymást a veszteségek, hogy az megszokhatóvá válna.
Bármit el tudok már veszíteni egy könnyed vállrándítással. Bármit. Bárkit. Mindegy kit. Akár téged is. Már nem foglalkozom az ígéretekkel, és már nem örülök hangosan szívrepesve. Nincsenek nagy kirohanások, nincs eufória. Az érdektelenség homályába burkolózva közömbösen nézem az élet eseményeit. Unottan hallgatom mások kirohanásait, néha flegmán beszólok idegeneknek, neked, bárkinek, aki meg akarja magyarázni, hogy a hazugság, miért kegyes, és nem gyáva dolog. Azoknak, akik el akarják hitetni velem, hogy a halál az élet normális körforgásának része, csak épp még senkit nem temettek el.
Néha meg, mikor egyedül lehetek, mikor nem kell felesleges zajokkal foglalkoznom, olyankor becsukom a szemem, és játszom a napfénnyel, ami az arcom simogatja, és elmerülök a szék ölelésében. Már nem kell, hogy emberek vegyenek körül, már nem hiányzik a test melege, már nem kellenek a nedves révületek sem. A lakás csendjébe burkolózva, néma szobák pihentető békéjébe menekülök.
Én már nem emlékszem a kislányos álmaimra arról, hogy milyen az élet, nem emlékszem, milyen életre vágytam. De megtanultam, nincs jó, vagy rossz élet, olyan van, amilyet mi magunknak teremtünk. Az enyém sem másabb, mint amilyenné az út tette, amire léptem a kezdetek kezdetén. Ahogy telnek az évek, úgy zárom be magam egyre kisebb területekre. Már nem álmodom nagy utazásokról, már nem szeretnék ingázni metropoliszok között. Már nem vonz a nagyváros zaja sem, de a kisváros kirekesztő provincializmusa sem.
A csendre vágyom, meg néhány gyümölcsfára. Ha lehet, cseresznyére, mert annak gyönyörű a virága is. Olyan nagy szeműre, arra a roppanó vastaghúsúra, ami úgy folyik szét a számban, mint a kamaszos szerelem türelmetlen csókja. Aminek olyan piros a leve, mint amikor vad szenvedélyben ajkam harapod. Roppanó, sercenő cseresznyére vágyom, ami újra megtanít szerelmes életet álmodni.
Vagy tán csak a tavaszt várom? Lehet nem is a halál, csak ez a fagyos, terméketlen tél lopta meg lelkem az álmoktól?
A lélegeztető gép pumpáját nézem. Le, fel mozog monoton egyhangúságban. Valaki megint el fog menni, és én hiába álmodok életet, szerelmet, cseresznyefát… Semmi nem változik. A lélegeztető gép pumpája nem kapkodja hevesen a levegőt… Csak az én agyam zakatol kusza gondolatokkal megpakolva. zavaros csapongásokkal siklik ki, mert senki nem foghatja már a kezem, hogy itt vagyok, nem vagy egyedül.
A kislányos álmok az életről, szerelemről megfagytak a tél fogságában. A mínusz húsz nem ereszti, és senki nem jön jégcsákánnyal cseresznyefát ültetni. A szívem már nem dübörög hangosan. Megszokta az elmúlást.
A kép forrása: http://ingyen-hatterkep.hu/free_wallpaper.php?k=1232&kp=83&a=43282
Hasonló
Lisztománia

Az a lapály valamikor igen nagy lábon élt

A Patakhát (vagy Patak-hát) az Ecceri fiú falujának egyik jelentős területe A szekeresi útról le kell térni és az onnan kiinduló földút elvisz akár Kisnaményba, akár Darnóra. Attól függ, hogy... Tartalom megtekintése
Pengefogú hódok, félszarvú óriások

Rövidgatyában a csinárok földjén nyár elején a kömörei határban Szeretem a május végét, a júniust. Az egyre hosszabbodó nappalok időszaka, még este kilenckor is világos van. Megyünk a fény felé.... Tartalom megtekintése
Toronyóra a templom mennyezetén

Sankt Wolfgang, Salzkammergut gyöngyszeme IMG_0707 IMG_0722 IMG_0713 IMG_0712 IMG_0715 IMG_0716 IMG_0726 IMG_0731 IMG_0735
A magyar jakobinusok a kuffsteini vár börtönében

IMG_0669 IMG_0631 IMG_0628 IMG_0635 IMG_0639 IMG_0649 IMG_0646 IMG_0638 IMG_0665 IMG_0663 IMG_0653 IMG_0691
Rózsa Sándor talpig nehéz vasban

Egy magyar rablóvezér a császár kuffsteini várbörtönében IMG_0627 IMG_0633 IMG_0634 IMG_0694
A császár kaiserschmarrnija Bad Ischlben

Ferenc József királyunk kedvenc fürdővárosa ma is az ínyencek zarándokhelye Az osztrák sógoroknak persze császár, így aztán nem is király-, hanem császármorzsa a magyar neve a képen látható ételkölteménynek. A... Tartalom megtekintése
Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése
Mert fontos a pihenés, a csend, a természet

Néha jól esik csak úgy leülni a kerítés elé a régi padkára, elcsevegni semmiségekről Ülni, nem gondolkodni, és csak bámulni a semmibe. Talán a szemben lévő domboldalt figyelni, melyet színes vadvirágok... Tartalom megtekintése
Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése