Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Megtöltöd az életem élettel
Írta: Vaskó Ilona
A padon ültünk az udvaron… Ültél velem szemben, és nekem fogalmam sincs, miről beszéltél, mert elmerültem abban, hogy nézlek. Néztem, milyen jó, hogy itt vagy, itt ülsz velem szemben. Másodpercek töredéke alatt futott le bennem egy másik kép. Az első találkozásunk sok-sok évvel ezelőtt. Akkor is egy asztal másik oldalán ültél, akkor is beszéltél, de arra sem emlékszem, hogy ott, akkor, miről. Valahogy mindig elmerülök a látványodban. Ahogy ott ülsz velem szemben, és csilingelő, vidám hangon mesélsz.
Nem azért nem emlékszem soha, hogy éppen mit is mondasz, mert nem érdekel, egyszerűen leköt a látványod. A minap, míg beszéltél, azon gondolkodtam, hogy tényleg itt vagy-e. Hogy nem csak álmodom-e ezt az egészet. Legszívesebben felálltam volna, hogy megcsípjelek… Persze nem tettem, csak az államat a tenyerembe támasztva néztem az arcod minden vonását, néztem, ahogyan beszélsz.
Nehéz elmesélni azt a boldogságot, amit ilyenkor érzek a szívemben. Már csak azért is, mert azon túl, hogy van benne egy jó adag szirupos szerelem, van benne valami teljesen más is. Egyfajta huncut, pajkos, gyermeki rosszaság, amikor azt mondanám, hogy pattanjunk fel és fussunk ki a világból kacagva. Nem lehet jól leírni ezt a fajta boldogságot, csak elmesélni, hogy mikor éreztem ilyet.
Kislány voltam és nagyanyámnál nyaraltunk a Sirály utcán. Ugyanilyen fülledt nyár volt, és mi kitaláltuk a tesómmal, hogy bunkert építünk az utca másik oldalában lévő akácosban. Kihordtuk nagyi összes plédjét sátortetőnek, a földről eltakarítottuk a szemetet és felsepertük a port is. Olyan rendet csináltunk, mintha egy saját otthont építettünk volna.
Ugyanezt éreztem ott a padon ülve, hogy olyan gondtalanul építünk egy otthont, mint ott gyermekkoromban. Mindenki tette a dolgát, és kész volt a saját, hűvös bunkerünk. Gyermekké tettél. A gyermeki gondtalanság minden boldogságával a szívemben létezem, és csak a tükör emlékeztet a valóságra, abba meg pimaszul belemosolygok.
Újra életre kelnek körülötted az elfelejtett tárgyak. Még apám söröskorsói is vidáman várnak haza, és anyám ötliteres befőttes üvegében is újra kovászos uborka születik általad. Olyan szürkén rohantak el az elmúlt évek mellettem, hogy már észre sem veszem a paradicsompasszírozót, húsdarálót a spájzban, mire észbe kapok, te már megálmodod az üvegmosást vagy a másnapi ebédet. Én még csak rácsodálkozom a régi pincére, és te már megtöltöd… Pont úgy, ahogy anyám töltötte. Odaálmodod a fagyasztót, ahova anyám rakta, és a polcon is megtalálod a krumpli helyét, pedig szinte üresen áll az egész helyiség. Én zsibbadtan merengek életem romjain, ami valahogy nem is romos. Tiszta, meszelt, rendezett. Amit én halottnak hittem, te megtöltöd élettel.
A nyárikonyha vidáman énekel. Napról napra telik meg élettel, én meg óvatosan nézem, nehogy elrontsak valamit. Péntekre rendeltél két házi tyúkot hétvégére, ebédnek… Kapaszkodok a padba, nehogy elszédüljek. Inkább a saját karomba csípek olykor, hogy tudjam, nem álmodom. Itt vagy.
Hasonló
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése