Iluska és a farkas

Írta: Vaskó Ilona

Teát főztem reggel. Citrommal, mézzel, ahogyan azt anyám készítette. Míg a kanálról folyt a méz a bögrébe, rácsodálkoztam annak arany színére. Olyan volt, mint a nyári nap, gyermekkoromban a Sirály utcán. Az ablakban állva kevergettem a teámat, és tovább fűztem gondolataimat. Emlékszem, mikor nagyanyám kitette nekünk a lemezteknőt a pince tetejére reggelente. Teleengedte vízzel a „fúrottkútból”, hogy délutánra a kánikula felmelegíthesse, és mi ott fürödhessünk, „strandolhassunk”.

Olyan meleg nyarak voltak, hogy a pince tetején a szurok megolvadt. Szinte forrott a levegő, és a földes út száraz pora mindenhol ott szállt a levegőben, ha elment rajta egy-egy autó. Nem lehetett olyan lassan menni, hogy ne fedjen be mindent vastagon a por. A tanya, ahol a gyermekkoromat tölthettük a bátyámmal a város szélén volt, szinte mindentől távol. Két dolog volt közel: a repülőtér és az utca végi Rákóczi kocsma, ahonnan nagyapám mindig hozott tejkaramellát nekünk. Az is olyan színű volt, mint a méz a teában: arany.

Soha nem szerettem a tejkaramellát, mert úgy ragadt bele az émelyítően édes íz a fogamba, hogy egész nap nem szabadultam tőle, de mindig örültem neki, ha kaptam egyet, mert akkoriban, a kocsmában csak ez volt. Bocis tejkaramella, kilóra, dekára árulva.

A legtitkosabb helyünk a kert végében lévő hatalmas szemeket termő cseresznyefa volt. Ma is emlékszem, mint ropogott a számban, és olyan, de olyan édes volt… mint a mostani teámban a méz (már megint ez a méz). Emlékszem, volt, hogy már reggel birtokba (v)ettük a bátyámmal, és szó szerint betegre faltuk magunkat.

A cukorral kikevert tojás íze tolul fel hirtelen a számban, amit minden délben megitatott velünk mama, na meg a cikória kávé… vagy amikor kiszöktünk az utca másik oldalán lévő termőföldre, ahol már akkora volt termés – mikor mi volt benne, hol dohány, hol kukorica –, hogy nem is látszottunk ki belőle. A magkutató intézet termőföldje volt.

Egy délelőtt a bátyám kitalálta, menjünk farkast keresni. Hát mi bizony nekivágtunk, és én úgy féltem, mintha bármikor előbukkanhatna bárhonnan egy farkas. A bátyám direkt úgy csörtetett a földön, hogy minél ijesztőbb legyen, és én sipítozva kerestem a kivezető utat, de mivel nem láttam ki a kukoricásból, így az utat sem láttam merre van. Egyszer csak mellettem termett a bátyám, és én úgy megörültem neki, mintha ő lenne a leghősiesebb, daliás királyfi, aki majd megment engem, és kivezet ebből a labirintusból. De ekkor zajt hallottunk a hátunk mögött. Úgy féltünk, hogy egymás kezébe kapaszkodtunk. Ujjaink elfehéredtek, szinte levegőt is alig mertünk venni. A hang meg csak egyre közeledett. Már egészen közel járt, és én odabújtam a nagy és erős bátyámhoz, tudtam, ő mindentől megvéd. Majd egyszer csak szétnyílt a kukoricás, és teljes nagyságában, nagyon mérgesen, ott állt nagyanyánk. Záporoztak ránk a korunknak megfelelő szidalmak, de mi boldogan kacagva követtük őt. Kivezetett minket a házhoz. Farkast persze soha nem találtunk, de a keresés izgalmát máig nem tudtuk elfelejteni.

Így tél közepén, teát kevergetve az ablakban állva rácsodálkoztam az időutazásra. Egy csöpp mézzel vidéken találtam magam, gyermekkorom varázslatos világában, ahol mezítláb járhattunk egész nap, és senki nem szólt ránk. Ahol a cseresznyének méz íze volt… Ott tanultunk meg álmodni.

M. Szlávik Tünde
rovata

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése