Iluska és a farkas

Írta: Vaskó Ilona

img_1930-001_masolata.jpgTeát főztem reggel. Citrommal, mézzel, ahogyan azt anyám készítette. Míg a kanálról folyt a méz a bögrébe, rácsodálkoztam annak arany színére. Olyan volt, mint a nyári nap, gyermekkoromban a Sirály utcán. Az ablakban állva kevergettem a teámat, és tovább fűztem gondolataimat. Emlékszem, mikor nagyanyám kitette nekünk a lemezteknőt a pince tetejére reggelente. Teleengedte vízzel a „fúrottkútból”, hogy délutánra a kánikula felmelegíthesse, és mi ott fürödhessünk, „strandolhassunk”.

Olyan meleg nyarak voltak, hogy a pince tetején a szurok megolvadt. Szinte forrott a levegő, és a földes út száraz pora mindenhol ott szállt a levegőben, ha elment rajta egy-egy autó. Nem lehetett olyan lassan menni, hogy ne fedjen be mindent vastagon a por. A tanya, ahol a gyermekkoromat tölthettük a bátyámmal a város szélén volt, szinte mindentől távol. Két dolog volt közel: a repülőtér és az utca végi Rákóczi kocsma, ahonnan nagyapám mindig hozott tejkaramellát nekünk. Az is olyan színű volt, mint a méz a teában: arany.

Soha nem szerettem a tejkaramellát, mert úgy ragadt bele az émelyítően édes íz a fogamba, hogy egész nap nem szabadultam tőle, de mindig örültem neki, ha kaptam egyet, mert akkoriban, a kocsmában csak ez volt. Bocis tejkaramella, kilóra, dekára árulva.

A legtitkosabb helyünk a kert végében lévő hatalmas szemeket termő cseresznyefa volt. Ma is emlékszem, mint ropogott a számban, és olyan, de olyan édes volt… mint a mostani teámban a méz (már megint ez a méz). Emlékszem, volt, hogy már reggel birtokba (v)ettük a bátyámmal, és szó szerint betegre faltuk magunkat.

A cukorral kikevert tojás íze tolul fel hirtelen a számban, amit minden délben megitatott velünk mama, na meg a cikória kávé… vagy amikor kiszöktünk az utca másik oldalán lévő termőföldre, ahol már akkora volt termés – mikor mi volt benne, hol dohány, hol kukorica –, hogy nem is látszottunk ki belőle. A magkutató intézet termőföldje volt.

Egy délelőtt a bátyám kitalálta, menjünk farkast keresni. Hát mi bizony nekivágtunk, és én úgy féltem, mintha bármikor előbukkanhatna bárhonnan egy farkas. A bátyám direkt úgy csörtetett a földön, hogy minél ijesztőbb legyen, és én sipítozva kerestem a kivezető utat, de mivel nem láttam ki a kukoricásból, így az utat sem láttam merre van. Egyszer csak mellettem termett a bátyám, és én úgy megörültem neki, mintha ő lenne a leghősiesebb, daliás királyfi, aki majd megment engem, és kivezet ebből a labirintusból. De ekkor zajt hallottunk a hátunk mögött. Úgy féltünk, hogy egymás kezébe kapaszkodtunk. Ujjaink elfehéredtek, szinte levegőt is alig mertünk venni. A hang meg csak egyre közeledett. Már egészen közel járt, és én odabújtam a nagy és erős bátyámhoz, tudtam, ő mindentől megvéd. Majd egyszer csak szétnyílt a kukoricás, és teljes nagyságában, nagyon mérgesen, ott állt nagyanyánk. Záporoztak ránk a korunknak megfelelő szidalmak, de mi boldogan kacagva követtük őt. Kivezetett minket a házhoz. Farkast persze soha nem találtunk, de a keresés izgalmát máig nem tudtuk elfelejteni.

Így tél közepén, teát kevergetve az ablakban állva rácsodálkoztam az időutazásra. Egy csöpp mézzel vidéken találtam magam, gyermekkorom varázslatos világában, ahol mezítláb járhattunk egész nap, és senki nem szólt ránk. Ahol a cseresznyének méz íze volt… Ott tanultunk meg álmodni.

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése