Tüttő József alkotása 50x30cm, olaj/MDF. “Lisztománia, üzenet a Liszt érzékenyeknek!!” Rossz vicc, kicsit megengedtem magamnak az áthallás mókáját. Tüttő József jó humorral sajátos komponálással terítette elénk nagy zeneköltőnk jellemzőit: az... Tartalom megtekintése
Iluska és a farkas
Írta: Vaskó Ilona
Teát főztem reggel. Citrommal, mézzel, ahogyan azt anyám készítette. Míg a kanálról folyt a méz a bögrébe, rácsodálkoztam annak arany színére. Olyan volt, mint a nyári nap, gyermekkoromban a Sirály utcán. Az ablakban állva kevergettem a teámat, és tovább fűztem gondolataimat. Emlékszem, mikor nagyanyám kitette nekünk a lemezteknőt a pince tetejére reggelente. Teleengedte vízzel a „fúrottkútból”, hogy délutánra a kánikula felmelegíthesse, és mi ott fürödhessünk, „strandolhassunk”.
Olyan meleg nyarak voltak, hogy a pince tetején a szurok megolvadt. Szinte forrott a levegő, és a földes út száraz pora mindenhol ott szállt a levegőben, ha elment rajta egy-egy autó. Nem lehetett olyan lassan menni, hogy ne fedjen be mindent vastagon a por. A tanya, ahol a gyermekkoromat tölthettük a bátyámmal a város szélén volt, szinte mindentől távol. Két dolog volt közel: a repülőtér és az utca végi Rákóczi kocsma, ahonnan nagyapám mindig hozott tejkaramellát nekünk. Az is olyan színű volt, mint a méz a teában: arany.
Soha nem szerettem a tejkaramellát, mert úgy ragadt bele az émelyítően édes íz a fogamba, hogy egész nap nem szabadultam tőle, de mindig örültem neki, ha kaptam egyet, mert akkoriban, a kocsmában csak ez volt. Bocis tejkaramella, kilóra, dekára árulva.
A legtitkosabb helyünk a kert végében lévő hatalmas szemeket termő cseresznyefa volt. Ma is emlékszem, mint ropogott a számban, és olyan, de olyan édes volt… mint a mostani teámban a méz (már megint ez a méz). Emlékszem, volt, hogy már reggel birtokba (v)ettük a bátyámmal, és szó szerint betegre faltuk magunkat.
A cukorral kikevert tojás íze tolul fel hirtelen a számban, amit minden délben megitatott velünk mama, na meg a cikória kávé… vagy amikor kiszöktünk az utca másik oldalán lévő termőföldre, ahol már akkora volt termés – mikor mi volt benne, hol dohány, hol kukorica –, hogy nem is látszottunk ki belőle. A magkutató intézet termőföldje volt.
Egy délelőtt a bátyám kitalálta, menjünk farkast keresni. Hát mi bizony nekivágtunk, és én úgy féltem, mintha bármikor előbukkanhatna bárhonnan egy farkas. A bátyám direkt úgy csörtetett a földön, hogy minél ijesztőbb legyen, és én sipítozva kerestem a kivezető utat, de mivel nem láttam ki a kukoricásból, így az utat sem láttam merre van. Egyszer csak mellettem termett a bátyám, és én úgy megörültem neki, mintha ő lenne a leghősiesebb, daliás királyfi, aki majd megment engem, és kivezet ebből a labirintusból. De ekkor zajt hallottunk a hátunk mögött. Úgy féltünk, hogy egymás kezébe kapaszkodtunk. Ujjaink elfehéredtek, szinte levegőt is alig mertünk venni. A hang meg csak egyre közeledett. Már egészen közel járt, és én odabújtam a nagy és erős bátyámhoz, tudtam, ő mindentől megvéd. Majd egyszer csak szétnyílt a kukoricás, és teljes nagyságában, nagyon mérgesen, ott állt nagyanyánk. Záporoztak ránk a korunknak megfelelő szidalmak, de mi boldogan kacagva követtük őt. Kivezetett minket a házhoz. Farkast persze soha nem találtunk, de a keresés izgalmát máig nem tudtuk elfelejteni.
Így tél közepén, teát kevergetve az ablakban állva rácsodálkoztam az időutazásra. Egy csöpp mézzel vidéken találtam magam, gyermekkorom varázslatos világában, ahol mezítláb járhattunk egész nap, és senki nem szólt ránk. Ahol a cseresznyének méz íze volt… Ott tanultunk meg álmodni.
Hasonló
Lisztománia

Az a lapály valamikor igen nagy lábon élt

A Patakhát (vagy Patak-hát) az Ecceri fiú falujának egyik jelentős területe A szekeresi útról le kell térni és az onnan kiinduló földút elvisz akár Kisnaményba, akár Darnóra. Attól függ, hogy... Tartalom megtekintése
Pengefogú hódok, félszarvú óriások

Rövidgatyában a csinárok földjén nyár elején a kömörei határban Szeretem a május végét, a júniust. Az egyre hosszabbodó nappalok időszaka, még este kilenckor is világos van. Megyünk a fény felé.... Tartalom megtekintése
Toronyóra a templom mennyezetén

Sankt Wolfgang, Salzkammergut gyöngyszeme IMG_0707 IMG_0722 IMG_0713 IMG_0712 IMG_0715 IMG_0716 IMG_0726 IMG_0731 IMG_0735
A magyar jakobinusok a kuffsteini vár börtönében

IMG_0669 IMG_0631 IMG_0628 IMG_0635 IMG_0639 IMG_0649 IMG_0646 IMG_0638 IMG_0665 IMG_0663 IMG_0653 IMG_0691
Rózsa Sándor talpig nehéz vasban

Egy magyar rablóvezér a császár kuffsteini várbörtönében IMG_0627 IMG_0633 IMG_0634 IMG_0694
A császár kaiserschmarrnija Bad Ischlben

Ferenc József királyunk kedvenc fürdővárosa ma is az ínyencek zarándokhelye Az osztrák sógoroknak persze császár, így aztán nem is király-, hanem császármorzsa a magyar neve a képen látható ételkölteménynek. A... Tartalom megtekintése
Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése
Mert fontos a pihenés, a csend, a természet

Néha jól esik csak úgy leülni a kerítés elé a régi padkára, elcsevegni semmiségekről Ülni, nem gondolkodni, és csak bámulni a semmibe. Talán a szemben lévő domboldalt figyelni, melyet színes vadvirágok... Tartalom megtekintése
Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése