Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Iluska és a farkas
Írta: Vaskó Ilona
Teát főztem reggel. Citrommal, mézzel, ahogyan azt anyám készítette. Míg a kanálról folyt a méz a bögrébe, rácsodálkoztam annak arany színére. Olyan volt, mint a nyári nap, gyermekkoromban a Sirály utcán. Az ablakban állva kevergettem a teámat, és tovább fűztem gondolataimat. Emlékszem, mikor nagyanyám kitette nekünk a lemezteknőt a pince tetejére reggelente. Teleengedte vízzel a „fúrottkútból”, hogy délutánra a kánikula felmelegíthesse, és mi ott fürödhessünk, „strandolhassunk”.
Olyan meleg nyarak voltak, hogy a pince tetején a szurok megolvadt. Szinte forrott a levegő, és a földes út száraz pora mindenhol ott szállt a levegőben, ha elment rajta egy-egy autó. Nem lehetett olyan lassan menni, hogy ne fedjen be mindent vastagon a por. A tanya, ahol a gyermekkoromat tölthettük a bátyámmal a város szélén volt, szinte mindentől távol. Két dolog volt közel: a repülőtér és az utca végi Rákóczi kocsma, ahonnan nagyapám mindig hozott tejkaramellát nekünk. Az is olyan színű volt, mint a méz a teában: arany.
Soha nem szerettem a tejkaramellát, mert úgy ragadt bele az émelyítően édes íz a fogamba, hogy egész nap nem szabadultam tőle, de mindig örültem neki, ha kaptam egyet, mert akkoriban, a kocsmában csak ez volt. Bocis tejkaramella, kilóra, dekára árulva.
A legtitkosabb helyünk a kert végében lévő hatalmas szemeket termő cseresznyefa volt. Ma is emlékszem, mint ropogott a számban, és olyan, de olyan édes volt… mint a mostani teámban a méz (már megint ez a méz). Emlékszem, volt, hogy már reggel birtokba (v)ettük a bátyámmal, és szó szerint betegre faltuk magunkat.
A cukorral kikevert tojás íze tolul fel hirtelen a számban, amit minden délben megitatott velünk mama, na meg a cikória kávé… vagy amikor kiszöktünk az utca másik oldalán lévő termőföldre, ahol már akkora volt termés – mikor mi volt benne, hol dohány, hol kukorica –, hogy nem is látszottunk ki belőle. A magkutató intézet termőföldje volt.
Egy délelőtt a bátyám kitalálta, menjünk farkast keresni. Hát mi bizony nekivágtunk, és én úgy féltem, mintha bármikor előbukkanhatna bárhonnan egy farkas. A bátyám direkt úgy csörtetett a földön, hogy minél ijesztőbb legyen, és én sipítozva kerestem a kivezető utat, de mivel nem láttam ki a kukoricásból, így az utat sem láttam merre van. Egyszer csak mellettem termett a bátyám, és én úgy megörültem neki, mintha ő lenne a leghősiesebb, daliás királyfi, aki majd megment engem, és kivezet ebből a labirintusból. De ekkor zajt hallottunk a hátunk mögött. Úgy féltünk, hogy egymás kezébe kapaszkodtunk. Ujjaink elfehéredtek, szinte levegőt is alig mertünk venni. A hang meg csak egyre közeledett. Már egészen közel járt, és én odabújtam a nagy és erős bátyámhoz, tudtam, ő mindentől megvéd. Majd egyszer csak szétnyílt a kukoricás, és teljes nagyságában, nagyon mérgesen, ott állt nagyanyánk. Záporoztak ránk a korunknak megfelelő szidalmak, de mi boldogan kacagva követtük őt. Kivezetett minket a házhoz. Farkast persze soha nem találtunk, de a keresés izgalmát máig nem tudtuk elfelejteni.
Így tél közepén, teát kevergetve az ablakban állva rácsodálkoztam az időutazásra. Egy csöpp mézzel vidéken találtam magam, gyermekkorom varázslatos világában, ahol mezítláb járhattunk egész nap, és senki nem szólt ránk. Ahol a cseresznyének méz íze volt… Ott tanultunk meg álmodni.
Hasonló
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése