Felzabálom a halált

Írta: Vaskó Ilona

Én felzabálom a halált. Minden porcikáját. Úgy csócsálom, hogy a zsírja két oldalt ömlik a számon. Úgy eszem, úgy falom, hogy fulladok tőle. Torkomban örökös csomóval. Így vagyok mindig. Így utazom a buszon, a villamoson és a trolin. Meg a metrón.

A múltkor ült mellettem egy néni, a táskájában matatott. Keresett valamit. Elővett egy könyvet. A kezét néztem a szemem sarkából. Pöttyös volt. Szép, barna pöttyös. Mint anyámé… volt. Szememet a kezén pihentetettem, mert jó volt nézni. Néztem anyát. Mintha állapot ez. Mintha még létezne.

Napjában többször is belebonyolódok ilyen mintha állapotokba. Nagyon nehéz belőle kijönni, mert a mintha állapot természetes velejárója az ordító valóság, hogy nincs, és én nyelek ilyenkor egyet, újra lenyelem a halált. Kiköpném én, sőt okádnám magamból, de nem lehet.

Néha nem merek felnézni sem. Csak lehajtott fejjel molyolok a telefonomon, hogy ne kelljen a valósággal bíbelődnöm. Mert mi van, ha mindjárt felszáll a villamosra egy olyan néni, aki úgy néz ki, mintha anyám lenne, aki, úgy tartja a fejét, vagy csak úgy jár…

Egyik reggel úgy ébredtem, ordítottam, anya, anya, anya! A lábamat iszonyatos görcs húzta, és én az anyám után üvöltöztem. Nem tudom mi fájt jobban az ébredésemben, a görcs a lábamban, vagy az, ami után kiáltoztam. Kiterített a halál. Két napig megalázottan kóvályogtam, hogy ordítani mertem. Szégyelltem magam. Azon röstelkedtem, hogy elveszítettem minden önkontrollom, hiszen milyen dolog már üvöltözni.

Így inkább minden nap felzabálom a halált. Amit körém épít a mértéktelen halálevészetem, abban a puha burokban védem meg magam minden más törésponttól. Mert ha nem növesztenék biztos páncélt magam köré, ha nem védeném meg magam zsírpajzzsal, akkor félek, eltörne valami bennem. Önzésem miatt elnézést kérek, mert én bizony nem adok ebből az ételből senkinek.

M. Szlávik Tünde
rovata

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése