Felzabálom a halált

Írta: Vaskó Ilona

vasko_felzabalom_a_halalt.jpgÉn felzabálom a halált. Minden porcikáját. Úgy csócsálom, hogy a zsírja két oldalt ömlik a számon. Úgy eszem, úgy falom, hogy fulladok tőle. Torkomban örökös csomóval. Így vagyok mindig. Így utazom a buszon, a villamoson és a trolin. Meg a metrón.

A múltkor ült mellettem egy néni, a táskájában matatott. Keresett valamit. Elővett egy könyvet. A kezét néztem a szemem sarkából. Pöttyös volt. Szép, barna pöttyös. Mint anyámé… volt. Szememet a kezén pihentetettem, mert jó volt nézni. Néztem anyát. Mintha állapot ez. Mintha még létezne.

Napjában többször is belebonyolódok ilyen mintha állapotokba. Nagyon nehéz belőle kijönni, mert a mintha állapot természetes velejárója az ordító valóság, hogy nincs, és én nyelek ilyenkor egyet, újra lenyelem a halált. Kiköpném én, sőt okádnám magamból, de nem lehet.

Néha nem merek felnézni sem. Csak lehajtott fejjel molyolok a telefonomon, hogy ne kelljen a valósággal bíbelődnöm. Mert mi van, ha mindjárt felszáll a villamosra egy olyan néni, aki úgy néz ki, mintha anyám lenne, aki, úgy tartja a fejét, vagy csak úgy jár…

Egyik reggel úgy ébredtem, ordítottam, anya, anya, anya! A lábamat iszonyatos görcs húzta, és én az anyám után üvöltöztem. Nem tudom mi fájt jobban az ébredésemben, a görcs a lábamban, vagy az, ami után kiáltoztam. Kiterített a halál. Két napig megalázottan kóvályogtam, hogy ordítani mertem. Szégyelltem magam. Azon röstelkedtem, hogy elveszítettem minden önkontrollom, hiszen milyen dolog már üvöltözni.

Így inkább minden nap felzabálom a halált. Amit körém épít a mértéktelen halálevészetem, abban a puha burokban védem meg magam minden más törésponttól. Mert ha nem növesztenék biztos páncélt magam köré, ha nem védeném meg magam zsírpajzzsal, akkor félek, eltörne valami bennem. Önzésem miatt elnézést kérek, mert én bizony nem adok ebből az ételből senkinek.

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése