Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Felzabálom a halált
Írta: Vaskó Ilona
Én felzabálom a halált. Minden porcikáját. Úgy csócsálom, hogy a zsírja két oldalt ömlik a számon. Úgy eszem, úgy falom, hogy fulladok tőle. Torkomban örökös csomóval. Így vagyok mindig. Így utazom a buszon, a villamoson és a trolin. Meg a metrón.
A múltkor ült mellettem egy néni, a táskájában matatott. Keresett valamit. Elővett egy könyvet. A kezét néztem a szemem sarkából. Pöttyös volt. Szép, barna pöttyös. Mint anyámé… volt. Szememet a kezén pihentetettem, mert jó volt nézni. Néztem anyát. Mintha állapot ez. Mintha még létezne.
Napjában többször is belebonyolódok ilyen mintha állapotokba. Nagyon nehéz belőle kijönni, mert a mintha állapot természetes velejárója az ordító valóság, hogy nincs, és én nyelek ilyenkor egyet, újra lenyelem a halált. Kiköpném én, sőt okádnám magamból, de nem lehet.
Néha nem merek felnézni sem. Csak lehajtott fejjel molyolok a telefonomon, hogy ne kelljen a valósággal bíbelődnöm. Mert mi van, ha mindjárt felszáll a villamosra egy olyan néni, aki úgy néz ki, mintha anyám lenne, aki, úgy tartja a fejét, vagy csak úgy jár…
Egyik reggel úgy ébredtem, ordítottam, anya, anya, anya! A lábamat iszonyatos görcs húzta, és én az anyám után üvöltöztem. Nem tudom mi fájt jobban az ébredésemben, a görcs a lábamban, vagy az, ami után kiáltoztam. Kiterített a halál. Két napig megalázottan kóvályogtam, hogy ordítani mertem. Szégyelltem magam. Azon röstelkedtem, hogy elveszítettem minden önkontrollom, hiszen milyen dolog már üvöltözni.
Így inkább minden nap felzabálom a halált. Amit körém épít a mértéktelen halálevészetem, abban a puha burokban védem meg magam minden más törésponttól. Mert ha nem növesztenék biztos páncélt magam köré, ha nem védeném meg magam zsírpajzzsal, akkor félek, eltörne valami bennem. Önzésem miatt elnézést kérek, mert én bizony nem adok ebből az ételből senkinek.
Hasonló
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése