Felzabálom a halált

Írta: Vaskó Ilona

vasko_felzabalom_a_halalt.jpgÉn felzabálom a halált. Minden porcikáját. Úgy csócsálom, hogy a zsírja két oldalt ömlik a számon. Úgy eszem, úgy falom, hogy fulladok tőle. Torkomban örökös csomóval. Így vagyok mindig. Így utazom a buszon, a villamoson és a trolin. Meg a metrón.

A múltkor ült mellettem egy néni, a táskájában matatott. Keresett valamit. Elővett egy könyvet. A kezét néztem a szemem sarkából. Pöttyös volt. Szép, barna pöttyös. Mint anyámé… volt. Szememet a kezén pihentetettem, mert jó volt nézni. Néztem anyát. Mintha állapot ez. Mintha még létezne.

Napjában többször is belebonyolódok ilyen mintha állapotokba. Nagyon nehéz belőle kijönni, mert a mintha állapot természetes velejárója az ordító valóság, hogy nincs, és én nyelek ilyenkor egyet, újra lenyelem a halált. Kiköpném én, sőt okádnám magamból, de nem lehet.

Néha nem merek felnézni sem. Csak lehajtott fejjel molyolok a telefonomon, hogy ne kelljen a valósággal bíbelődnöm. Mert mi van, ha mindjárt felszáll a villamosra egy olyan néni, aki úgy néz ki, mintha anyám lenne, aki, úgy tartja a fejét, vagy csak úgy jár…

Egyik reggel úgy ébredtem, ordítottam, anya, anya, anya! A lábamat iszonyatos görcs húzta, és én az anyám után üvöltöztem. Nem tudom mi fájt jobban az ébredésemben, a görcs a lábamban, vagy az, ami után kiáltoztam. Kiterített a halál. Két napig megalázottan kóvályogtam, hogy ordítani mertem. Szégyelltem magam. Azon röstelkedtem, hogy elveszítettem minden önkontrollom, hiszen milyen dolog már üvöltözni.

Így inkább minden nap felzabálom a halált. Amit körém épít a mértéktelen halálevészetem, abban a puha burokban védem meg magam minden más törésponttól. Mert ha nem növesztenék biztos páncélt magam köré, ha nem védeném meg magam zsírpajzzsal, akkor félek, eltörne valami bennem. Önzésem miatt elnézést kérek, mert én bizony nem adok ebből az ételből senkinek.

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Valahol a Hargitán

Ősz Zoltán alkotása Pasztell, 2009. Talán minden mese így kezdődik,” hogy valahol messze, az üveghegyen is túl” …valóban, a távolság, az érzékelhető messzeség, amit csak szemünk képes befogni a mindenek... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése

Karcolatok…

Huszár Boglárka alkotása 60×45 cm. Olaj, vászon. Arannyá vált a test, mint istenek szobrai a csendesen pislogó gyertyafényekben, amik hidegen sütnek és égetnek, marva a szem zugait, és piszkálva a... Tartalom megtekintése