Varázsvessző a fűz a madeirai mesterek kezében

Fonnak kosarat, széket, divatos használati tárgyakat, de még gitárt is

A sziget északi részén, Santanaban várja egy skanzen a látogatóit. Meredeknek nem mondható a domboldal, ahol a sétányok egy kis patakot kerülgetnek, elágazásaik pedig az itt élők múltjának egy-egy szegletébe engednek bepillantást tematikus kiállítások keretében. Messze az öreg kontinenstől, Európától, a mindennapok szerszámait, használati eszközeit helyben található alapanyagokból készítették el, és ennek a kultúrája meglepően jó minőségben, gazdag sokféleségben csúcsosodott ki.A vesszőfonók munkáját bemutató pavilonba már messziről hívogat egy óriási fonott szék. Az efféle figyelemfelhívásra látni példát az egyik nagy bútorbolt-hálózat marketingjében. Igaz, egyszerűbb, de azért talán még ennél is nagyobb konyhaszékkel az épülete előtt hirdeti: ez itt egy jókora butorbolt. Ez meg itt egy kicsike kiállítóterem, viszont nagyon sokáig ott tartja a betérőt. Hogy fogalmat alkothassunk a régi idők vesszőfonó mestereiről, rögtön a kiállított tárgyak közé állított képre kell vessük a tekintetünket. A szín ismerős az azulejókról, az ugyancsak nagy kultusznak örvendő kékcsempe művészet alkotásairól. Már-már csodálkozom is, miért nem abban a műfajban “mesélnek” az egykor élt kézművesekről. De csodálkozni inkább azon érdemes, hogy nincs min csodálkozni. A fonás módja nem nagyon különbözik a messze tájakon művelttől. Én éppenséggel szép hazánkban is láttam régenében ilyen atyafit lába közé szorított vesszőnyalábbal. Mi több, a múlt században élt apám keze közül gyönyörű kosarak kerültek ki. A szilva aszalásához pedig szintén maga készítette a lapos szárító keretet. Csak a napon száradt gyümölcsöt tartotta aszalványnak. Az ódon élőkép után nézzük meg napjaink mestereinek keze munkáját.A vessző már háncsolva és valószínűleg gőzölve, maroknyi nyalábokba csomagolva várja hogy sorra kerüljön. A kosárka és a nagy gyakorlatot, szakértelmet kívánó fonott asztal képviseli a műveleti bonyolultság két végpontját. A vékony, hasított szálakkal demizsont és borosüveget burkoltak be, három különböző minta alapján. Ezen tárgyak használatát biztonságosabbá teszi a rugalmas fűzfavessző. Csak erősebb koccanás okozhatja vesztüket. A minden formát követni képes fonás egy kis tulzással a régi idők 3D nyomtatása volt. A fenti női táskák divatba hozása megfelelő marketinggel nem volna lehetetlen. Sőt… Viszont ha bejönne, nem tudom, hogyan követné a tömeggyártás. A telefon megfonásánál alighanem elakadtak. Nem nagy kár, mert sokáig velünk volt, és ikonikussá is vált ez a forma, de itt van már az a nemzedék, amelyiknek mellé kellene írni, hogy mi is ez. Rátok gondolok, kedves teenagerek, akik a kismutatós-nagymutatós órán nem tudjátok megállapítani, mennyi az idő.Varázsvessző a fűz a madeirai mesteremberek kezében. Nézzék csak ezt a gitárt és a mandolint (?)! Kedvem lenne kézbe venni, hogy vajon csak egy meglévő hangszertestet fontak e körbe, vagy tényleg képesek voltak ilyen hűen megformázni? Aztán lebeszélem magam. Valakinek, akinek dalból van a lelke, odaillik a szobája falára akár így készült, akár nem. Amikor aszfaltszánkók felső állomásán jártam a Funchal feletti Monte hegyén, már akkor elismerően csettintettem, milyen szépen megfonott a “karosszériájuk”. A Magyarországon régen használatos parasztszekerekhez készítettek vesszőből az egésznek a belsejét kitöltő kasokat. Olyankor tették bele, amikor kár lett volna, ha elpereg a szállítmány. Ennek az itteni közlekedési eszköznek a vesszőfonat adja a könnyűségét és erejét. A tobogán – így hívják – Madeira gondolája. A velenceiben egy kalapos gondolieri evezget. Szép csendesen, még éneklésre is marad energiája. Ó sóle mió… A tobogánnal két “toboganieri” száguld a kikötő irányába, éneklés helyett csak az utasaik visítása hallatszik a kanyarban. Visszakanyarodva Santanába és a skanzenbe, még megállok a vesszőfonás hagyományait bemutató épület mögötti patakparton. Igen, ezekből a vesszőkből lesz a … lesz bármi. Egyrészt amire szükség van a hétköznapi életben, másrészt amire kevésbé, de a csapongó, minden szépre nyitott emberi elme kitalálja.