A brassói Fekete templom színei és fényei

Egy borús hangulatú nap emléke élt bennem, de ma ragyog a kék ég, és az épület egyetlen szeglete sem juttatja eszembe a templom nevében viselt “fekete” jelzőt.

Történt pedig, hogy egyszer már, sok évvel ezelőtt, szerettem volna megnézni kívül belül Brassó ékességét, de aznap minden ellenem esküdött. A városkörnyéki hegyek jó, ha derékig látszottak a gomolygó ködös fellegekben. Esett is nem is, bánatos hangulat ülte meg a várost. Az ajtóban felirat várt, nincs látogatás a felújítási munkálatok miatt. Nem volt zárva, a hitélet nem szünetelt. Vállalva valamiféle neheztelő szemrehányást, egy lépésnyire belülre óvakodtam. Ha nem is fekete, de eléggé félhomályos, nyugtáztam magamban. Nagyon lehangoló benyomásokkal léptem vissza. Körbejárni ugyancsak lehetetlen volt, mert a nagyarányú rekonstrukciós munkák természetesen a falak alatt is az ilyenkor szokásos feltúrt, és természetesen lezárt állapotban voltak. Egy régen történt tűzvésszel kapcsolódott össze bennem ez a bizonyos feketeség, de a mai napon mint sok minden mást, ezt az információt is át kellett írnom magamban. De még mielőtt tovább mennék, felidézem egy filmélményemet a franciaországi  chartres-i Notre-Dame székesegyházzal kapcsolatban. Ebben a gyönyörű épületben valamikor a XVIII. században tűz pusztított. Korom borította a falat, a szobrokat, a színes ablakokat egészen a közelmúltig. Ám, milyen az emberi találékonyság: folyékony kaucsukkal ecseteltek be mindent. A gumivá szilárdult anyagot lehúzva patyolattiszta felület “látta meg a napvilágot”. A koromszemcsék beleradtak. A sötét katedrálisban minden megvilágosodott. A brassói látogatásom előtt megfordult a fejemben, talán abban is alkalmazni lehetne… Mint már említettem, kívül nyoma sincs semmiféle koromnak, vagy effélének. Az óra festett figurái teljes színükben pompáznak, Johannes Honterus szobra pedig kezében egy könyvvel várja a brassói evangélikus szászokat, valamint az érdeklődő turistákat. Lássuk mit ír ezzel kapcsolatban a templom ismertetőjének magyar nyelvű változata: 1543-ban Brassó város tanácsa felkérte Johannes Honterust egy új, evangélikus hitvallás és egyházi szabályzat megírására. A még egyazon évben megjelent Reformatio ecclesiae Coronensis ac totius Barcensis prouinciae a köznyelvben a Reformációs könyvecske címmel vált ismertté. A könyvecske magába foglalta az új vallás elméleti alapjait, mely a lutheri bibliaértelmezéstől az istentisztelet lebonyolításáig terjedt. 1543 decemberében, Brassó város tanácsa és a százak tanácsának városi törvényhozó szerve felesküdött a Reformációs könyvecske előírásainak betartására és betartatására. Ezt a kis könyvecskét láthatjuk tehát a nagy előd kezében. A talapzaton koszorúk, magyar nyelvű felirattal, a II. Barcasági és Királyföldi Csángó-Magyarok Zarándoklata alkalmából helyezték el őket nemrég a napsütötte kövön. Eltűnődöm csángó magyarjaink történelmének hihetetlen kanyarulatain. Itt és most hozzágondolom a messziről ideszármazott, és Erdélynek ezt a szegletét ígéret földjévé felvirágoztatott, aztán Ceausescu által eladott szászokat akár a németek csángóinak is nevezhetnénk. A templom belseje fényárban úszik, és visszafogottan ugyan, de színekben pompázik. Mint ama chartres-i Notre-Dame székesegyház a tisztítás után. Nagyon jól esik a lelkemnek, hogy eltehetem valamelyik távolabbi sarkába annak a korábbi bepillantásnak a sötét emlékét. Járjunk tehát a végére annak a bizonyos tűznek és a fekete jelzőnek. “Egy népszerű vélekedés szerint a Fekete templomnak az 1689-es tűzvész során rárakódott korom kölcsönözte fekete színét, és így nevét is. Ennek ellenére XXI. századi vizsgálatok nem találtak tűzpusztításra utaló rétegeket; a templom pusztán a környezeti hatások miatt feketedett meg. Megjegyzendő, hogy a „Fekete templom” nevet csak a XIX. század végén kezdték használni, vagyis két évszázaddal a tűzvész után. Kőváry László 1866-ban kiadott könyvében még nem jelenik meg a fekete név vagy jelző, bár részletes leírást közöl a templomról.” Ezt írja a Wikipédia.

Ha viszont felpillantunk a jobb oldali kereszthajó freskójára, és elolvassuk hozzá az ismertetőt, bizonyos mértékig eldöntetlen marad a kérdés. Ismeretlen mester: Mária a gyermekkel szentek társaságában (XV.  század) A Fekete templom középkori falképei közül, melyek egykoron a templomtér egészét diszíthették és küllemét jelentősen meghatározhatták, mára csupán esetlegesen feltárt részletek maradtak fenn. Két falkép azonban úgy vészelte át az évszázadokat, hogy sem a reformációt, sem az 1689-es nagy tűzvészt követően nem meszelték le őket. A déli oldal két kapuzatának timpanonjában lévő falképekről van szó, a délnyugati külső homlokzaton lévő Királyok imádása jelenetről, illetve a délkeleti előcsarnok Mária a gyermekkel képről.

A templom színei és fényei, további szépséges és nagyon egyéni részletei inkább vonzanak, elengedem tehát gondolataimban az épület múltjának ezt a félhomályos részletét. Annál is inkább, mert észreveszem, valószínűleg egyedül én foglalkozom ezzel a kérdéssel. A fiatal lány a freskó alatt számos további kollégájával együtt idegenvezető. A pólója felirata szerint németül, románul és angolul viszi végig a látnivalókon mindazokat, akik erre a szolgáltatásra igényt tartanak. A lapozható információs táblák anyanyelvemen is eligazítanak, tartalmukat ebben az irásban felhasználtam. Erdélyben nem mindenütt fordítanak erre akkora figyelmet, mint amekkorát érdemel. Kezdve onnan, hogy a városszéli táblán magyar nyelven is ott áll a Brassó felirat, másutt is lépten nyomon találkozom a többnyelvű tájékoztatással. Hézagpótló adalék – számomra legalábbis – hogy körülbelül kétezer unitárius magyar él a városban, lelkészük, Andrási Benedek, székelykeresztúri. Sándor-Zsigmond Ibolya, a Molnár István múzeum munkatársa  mondta, amikor említettem neki, hogy Brassóba készülök.  

Visszatérve a Fekete templomba, annak is a délutáni napfény által  bevilágított oldalhajójába, zavarba ejtő gazdagsággal tárulnak elém olyan kincsek, amilyeneket ilyen környezetben sehol másutt nem látni. A díszes faragású stallumok sehol nem hiányozhatnak Európa evangélikus templomaiból, a gyülekezet történetét festményen megörökítő tabló sem, node mindezek között egy párját ritkító oszmán szőnyeggyűjtemény… Mindamellett, hogy gyönyörű darabokból áll, eszünkbe juttatja, hol is helyezkedik el Európa térképén ez a város. Budapest és Isztambul között félúton. A gót boltívek alatt, a fafaragás ismerős rozettái között színek, minták és formák, amilyenekkel nem nagyon találkoztam eddig, keresztény templomban semmiképpen. Sokat segít az eligazodásban a gyűjteményhez kapcsolódó leírás. Az oszmán török szőnyegek Anatóliából származnak a XVI-XIX. századból. Anyaguk festett, csomózott gyapjú. Keleti textíliák a kereskedelemnek köszönhetően már a 15. század második felében eljutottak az Oszmán birodalomból Erdélybe. Az oszmán török textíliák polgári és templomi használatának csúcspontja azonban főként a barokk művészet századaira esik, a XVII-XVIII. századra tehető. A Fekete templom őrzi a világ egyik legnagyobb összefüggő, kisméretű, csomózott gyapjúszőnyegekből álló gyüjteményét. A szőnyegek a korai XVII. századdal kezdődően, magánszemélyek vagy céhek adományaként kerültek a templomba, ahol leggyakrabban a magán vagy céhes stallumok mellvédjére terítve töltöttek be reprezentatív szerepet. Szőnyegek azonban arra is szolgáltak, hogy a liturgikus térnek a hangsúlyos pontjait, illetve a fontos egyházi eseményeket kitűntessék, így oszmán török szőnyegek képezték a méltó hátteret keresztelők és házasságkötések esetében, de gyakran terítették őket a ravatalra is. Végiglépkedek a felfüggesztett textíliák előtt, és próbálom összevetni a látványt mindazzal amit olvastam, de hiába az érthető és elfogadható magyarázat, tagadhatatlan szépségük ellenére idegennek találom őket a hely szelleméhez. A már említett nagyformátumú vászon elé érkezve már nincsenek elfogadási és befogadási gondjaim. A szász festő, Fritz Schullerus nagyméretű festménye a Reformációs könyvecskének az esküt megelőző felolvasásat ábrázolja. Az összegyűltek között, akik kivétel nélkül méltóságos és drága kelmét viselnek, a kép baloldalán Johannes Fuchs városbíró jelenik meg, aki éppen a Reformációs könyvecskét készül felolvasni. A hallgatóság tagjai között jelen van Johannes Honterus is, aki az asztal mellett foglal helyet, melyre égő gyertyákat és keresztet helyeztek. A festő az ünnepi hangulatot a színhasználattal és a fények mesteri kiosztásával teremtette meg. Témájat illetően, mely a lutheri reformációnak van szentelve, a történelmi kép összecseng a 470 éves evangélikus templomtérrel.

A templom régi stallumai itt, és a másik oldalhajóban, megmutatják, honnan hallgatták papjukat a brassói lutheránusok régen és ma.  Legtöbb céh közös stallumát a mestersége jellegzetes szerszámaiból, illetve termékeiből komponált céhjelvénnyel díszítette, melyeket esetenkent a stallum mellvédjére festettek, a céh elöljáróságában levő mesterek monogramjával kiegészitve. A céhes stallumot közösen gondozták, tartották karban, takarították, látták el gyertyákkal és díszítették. Egy stallumnak a díszítéséhez, a faragott és festett díszeken, illetve a látványos vasalatokon túl, céhes zászlók, oszmán török szőnyegek, prémek és színes szövetek tartoztak. A képen a csizmadia cég stallumának 1780-ból való jelvénye látható, és mögüle nem hiányozhat egy oszmán szőnyeg.

Ha már a címben kiemeltem a színeket és a fényeket, akkor most vessünk egy pillantást a templomnak arra a részére, ahol a legtöbb látható belőlük. A szószék és gazdagon ékített környezete a megvilágítását a vele szemben lévő falról kapja, az pedig a mögötte lévő, innen is láthatóan napfényben izzó ablakokból. Nem is értem, hogyan láthattam azon a régi látogatásomon olyan sötétnek és félhomályosnak a belső teret. 

A szószék 1695-ből való,  faragott, festett kő, faragott, festett fa. Teste egy hordozó alakra támaszkodik, melyben a két kőtáblát és a szentírást tartó Mózest lehet felismerni. Feje fölött az evangélisták szimbólumai, az angyal, oroszlán, bika és sas jelennek meg egy apró medalionokbol fűzött frizben. Efölött két angyal tart egy koszorúba foglalt ábrázolást, mely a Máté 3:10 igére utal, és egy fát ábrázol, melynek gyökeréhez fejszét helyeztek, a szószék építtetőjének monogramja kíséretében. A szószék felső lezárását egy gazdag díszítésű, faragott szószékkorona képezi, melynek csúcsán a győzedelmes Krisztus alakja áll. A szószék képekkel, feliratokkal és bibliai hivatkozásokkal való művészi kialakítása az 1689-es tűzvész utáni úijáépítés korszakának, föként a korabeli prédikációknak képi megjelenítéseként hat. Ebben az időszakban a lelkészek gyakran vonták a hitétől állítólagosan eltávolodott lakosságot felelősségre a tűzpusztításért, ezekkel a drámai képekkel szólítván fel őket a bűnbocsánatra. A szószék ezt tükröző képi programjáért  valószínűleg egy lelkész, Markus Fronius felelt.  A szószék előtt a padsorok között nagyjából az épület közepén állunk. Amint az a bevezető képen látható, a jobb oldalon  a bejárat fölött az orgona zárja a teret. Balra fordulva a Fekete templom belső világa más arcát mutatja. A keresztelő medence előtti oltárt körülvevő csarnok hosszu, karcsú oszlopait látva érzem, és ismét megjelenik előttem a hátam mögé került orgona sípjainak sora. A kiegyenlítettebb fény- és tónusviszonyok között válik igazán hangsúlyossá az oltár és fölötte a kép. A Fekete templom oltára a szentély berendezésének felújítása alkalmával készült, 1866-ban. Terveit Peter Bartesch, brassói építőmérnök készítette. A tölgyfából faragott, részben aranyozott oltárépítmény, a gótika és a gótikus templom egyes jellegzetes elemeihez nyúl vissza, és építette be azokat, valamelyest letisztult modorban, a 19. századi neogótika szellemében. A weimari festő, Friedrich Martersteig centrális oltárképe a hegyi beszéd (Máté 5:7) újtestamentumi jelenetét ábrázolja. Egy írásszalag Krisztus hívását idézi fel: Jöjjetek én hozzám mindnyájan!  A domborművet Martin Luther és Philipp Melanchton kisméretű szobrai keretezik. Annak ellenére, hogy az oltár a reformáció előtti gótikus stílus formanyelvét ölti magára, ikonográfiai programja evangélikus jellegű.

Luther, Honterus, Református könyvecske… Ismert és kevésbé ismert történelmi nevek a távolból érkezett érdeklődő ember számára. Közelebb kerültem valamelyest a barcasági szászok egykori és ma is élő hitéletéhez. Az itt töltött órák alatt amellett, hogy számos szépet, újat láttam, tapasztaltam mennyi mindent kellene még tudnom a Fekete templomról, Brassóról, az erdélyi szászokról! Messze kerültek óhazájuktól, de összetartozásuk érzése, hitük szava összekötötte őket. Íme a toronyóra képe közelről. Olvassuk csak a feliratot! Egy Luther idézet: “Verbum Domini manet in aeternum” – “Isten igéje megmarad örökké”. Luther igéje pedig idáig “hallatszott”, hiszen Honterust, akinek immár ismét a szobra előtt állok idekint, ő maga állította a brassói evangélikus szászok gyülekezetének élére. 

Írta és fényképezte:
Ésik Sándor

Hasonló

Égi áldás az özvegyasszony házasságára

Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése