Októberi séta Benedek Eleknél Kisbaconban

Sárgulófélben a falevelek, bárányfelhők az égen, őszillat a levegőben. A mesék földjén járunk. Azon a tájon, ahol sok száz magyar mese látta meg egykor a napvilágot és ahová éppen száz esztendővel ezelőtt hazaköltözött Benedek Elek…

A Mari-lak, a kisbaconi Benedek kúria. Benedek Elek így ír e házról: „Ebbe a házba be van falazva a lelkem, a téglákat, melyeknek minden darabja egy-egy könyv, az én véremmel kevert mész ragasztja össze.”

Amikor százezrek hagyják el Erdélyt, Benedek Elek a kisebbségi sorsot választva hazatér Budapestről Kisbaconba. 1920-ban így zárja életrajzi regényét, az Édes Anyaföldem!-et: „Tavasz nyíltán hazamegyünk, Mária”. Majd 1921 nyarán feleségével végleg hazatér szülőfalujába. Így ír Kisbaconról, szülőfalujáról, amelyhez egész életében hűen ragaszkodott: „Kicsiny falu az én falum, legkisebb az egész vidéken s a legszebb.” „Egy hosszukó tál, melynek kicsorbult egyik vége, ebben a tálban egy csudaszép bokréta: ez az én szülőfalum. Ebben a faluban minden háznak van gyümölcsfás és virágoskertje, s május havában, amikor itt a gyümölcsfák virágba borulnak, Csíkorra tetejéről (a szomszédos “Csíkország” orra ez a hegy) óriási bokrétát lát ájtatosan bámuló szemed. Bokrétát, melynek szépségét a kikandikáló piros cserepes házfödelek nem rontják, de sőt emelik. ”

Benedek Elek szobra Kisbacon központjában

Hazahívja a honvágy, a szülőföldje iránti hűség, a magyar nyelv művelése és az erdélyi magyar irodalom megszervezése iránti kötelességtudat. Hazatérése után 1922-től haláláig főszerkesztője a Cimborának, a „jó gyermekek képes hetilapjának”, mellyel elsősorban a kisebbségi sorsba került magyar gyermekeket, ifjúságot nevelte anyanyelvük tiszteletére, szeretetére, művelésére és megtartására.

Válogatás az 1990-es években újraindult Cimbora gyermeklapból, amely a mai napig havonta megjelenik. Mellettük Elek Apó meséiből készült díjnyertes gyermekrajzok sorakoznak

Immár több, mint ötven éve fogadja a család az idelátogató vendégeket. Az Emlékházat 1969 májusában alapították. Az emlékkiállítás  keretében a kúria két szobája tekinthető meg: a nagy ebédlő és az ebből jobbra nyíló dolgozószoba. A ház többi szobáját mai napig családtagok lakják.

A Mari-lak egykori nagy ebédlője, az Emlékház egyik látogatható szobája

Könyvek, kéziratok, eredeti bútorok, emléktárgyak sokasága fogadja az idelátogató vendégeket. Az emlékhely hangulatát a nagy mesemondó szelleme lengi be ma is.

Faragott csillár a Mari-lak egykori nagy ebédlőjében, melyet Máthé Ferenc vargyasi fafaragó készített 1977-ben

Telnek, múlnak az évek, és Nagyapó köztünk él ma is meséi, művei, tettei, életre szóló útravalói által.

A kihúzható ebédlőasztal. Bármily híres vendég érkezett a házhoz, Benedek Elek mindig saját szüleit ültette az asztalfőre

Karvaly Mór festménye a fiatal Benedek Elekről, amely a dolgozószobájában tekinthető meg

Benedek Elek dolgozószobája. A toll, mely mesék és más írások százait vetette papírra

 

Benedek Elek íróasztala: az utolsó levél, ex libris Benedek, tintatartó, töltőtoll

Bíró Boróka Júlia (Benedek Elek ükunokája) és édesanyja Bíró Enikő (Benedek Elek dédunokája), Benedek Elek hagyatékának őrzői, a kisbaconi Benedek Elek Emlékház működtetői a kúria verandáján 2021. októberében

Íróasztalán a levél, melyet fogadott író fiának, Szentimrei Jenőnek címez 1929. augusztus 16-án. Az utolsó. Az azóta jelmondattá vált utolsó mondattal: „Fő, hogy dolgozzanak!”. Aztán egy félbeszakadt gondolat: „A fiú újra…”, melynek értelmére örök homály borul. „Kihull a toll reszkető kezéből”, ahogyan azt korábban megjövendöli, ily módon ragadja el a halál. Felesége követi a halálba is. Amikor látja, hogy szeretett férje menthetetlen, beveszi az erre a célra összegyűjtött nagy mennyiségű altatót. 1929. augusztus 19-én két koporsó áll a kisbaconi kúria udvarán. Hatalmas tömeg kíséri utolsó útjukra, a falu népe búzakalász koszorúval búcsúzik: “a kisfalu sír, siratja nagy fiát”.

Száz év telt el, a százegyedik október sárguló falevelei közt itt vagyunk, itthon vagyunk Székelyföld szívében. Maradni és megmaradni Erdélyben, száz évvel az ő nemes hazatérése után: feladat és felelősség. Benedek Elek eszmei, irodalmi és tárgyi örökségét szívvel, lélekkel, odaadással ápolni pedig: örökül kapott kiváltság és kötelesség.

(Köszönet Ésik Sándornak a 2021. októberében tett kisbaconi látogatásáért és a képi megörökítés általi értékmentésért és értékteremtésért!)
Szerző: 2022. 01. 01.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése