Októberi séta Benedek Eleknél Kisbaconban

Sárgulófélben a falevelek, bárányfelhők az égen, őszillat a levegőben. A mesék földjén járunk. Azon a tájon, ahol sok száz magyar mese látta meg egykor a napvilágot és ahová éppen száz esztendővel ezelőtt hazaköltözött Benedek Elek…

A Mari-lak, a kisbaconi Benedek kúria. Benedek Elek így ír e házról: „Ebbe a házba be van falazva a lelkem, a téglákat, melyeknek minden darabja egy-egy könyv, az én véremmel kevert mész ragasztja össze.”

Amikor százezrek hagyják el Erdélyt, Benedek Elek a kisebbségi sorsot választva hazatér Budapestről Kisbaconba. 1920-ban így zárja életrajzi regényét, az Édes Anyaföldem!-et: „Tavasz nyíltán hazamegyünk, Mária”. Majd 1921 nyarán feleségével végleg hazatér szülőfalujába. Így ír Kisbaconról, szülőfalujáról, amelyhez egész életében hűen ragaszkodott: „Kicsiny falu az én falum, legkisebb az egész vidéken s a legszebb.” „Egy hosszukó tál, melynek kicsorbult egyik vége, ebben a tálban egy csudaszép bokréta: ez az én szülőfalum. Ebben a faluban minden háznak van gyümölcsfás és virágoskertje, s május havában, amikor itt a gyümölcsfák virágba borulnak, Csíkorra tetejéről (a szomszédos “Csíkország” orra ez a hegy) óriási bokrétát lát ájtatosan bámuló szemed. Bokrétát, melynek szépségét a kikandikáló piros cserepes házfödelek nem rontják, de sőt emelik. ”

Benedek Elek szobra Kisbacon központjában

Hazahívja a honvágy, a szülőföldje iránti hűség, a magyar nyelv művelése és az erdélyi magyar irodalom megszervezése iránti kötelességtudat. Hazatérése után 1922-től haláláig főszerkesztője a Cimborának, a „jó gyermekek képes hetilapjának”, mellyel elsősorban a kisebbségi sorsba került magyar gyermekeket, ifjúságot nevelte anyanyelvük tiszteletére, szeretetére, művelésére és megtartására.

Válogatás az 1990-es években újraindult Cimbora gyermeklapból, amely a mai napig havonta megjelenik. Mellettük Elek Apó meséiből készült díjnyertes gyermekrajzok sorakoznak

Immár több, mint ötven éve fogadja a család az idelátogató vendégeket. Az Emlékházat 1969 májusában alapították. Az emlékkiállítás  keretében a kúria két szobája tekinthető meg: a nagy ebédlő és az ebből jobbra nyíló dolgozószoba. A ház többi szobáját mai napig családtagok lakják.

A Mari-lak egykori nagy ebédlője, az Emlékház egyik látogatható szobája

Könyvek, kéziratok, eredeti bútorok, emléktárgyak sokasága fogadja az idelátogató vendégeket. Az emlékhely hangulatát a nagy mesemondó szelleme lengi be ma is.

Faragott csillár a Mari-lak egykori nagy ebédlőjében, melyet Máthé Ferenc vargyasi fafaragó készített 1977-ben

Telnek, múlnak az évek, és Nagyapó köztünk él ma is meséi, művei, tettei, életre szóló útravalói által.

A kihúzható ebédlőasztal. Bármily híres vendég érkezett a házhoz, Benedek Elek mindig saját szüleit ültette az asztalfőre

Karvaly Mór festménye a fiatal Benedek Elekről, amely a dolgozószobájában tekinthető meg

Benedek Elek dolgozószobája. A toll, mely mesék és más írások százait vetette papírra

 

Benedek Elek íróasztala: az utolsó levél, ex libris Benedek, tintatartó, töltőtoll

Bíró Boróka Júlia (Benedek Elek ükunokája) és édesanyja Bíró Enikő (Benedek Elek dédunokája), Benedek Elek hagyatékának őrzői, a kisbaconi Benedek Elek Emlékház működtetői a kúria verandáján 2021. októberében

Íróasztalán a levél, melyet fogadott író fiának, Szentimrei Jenőnek címez 1929. augusztus 16-án. Az utolsó. Az azóta jelmondattá vált utolsó mondattal: „Fő, hogy dolgozzanak!”. Aztán egy félbeszakadt gondolat: „A fiú újra…”, melynek értelmére örök homály borul. „Kihull a toll reszkető kezéből”, ahogyan azt korábban megjövendöli, ily módon ragadja el a halál. Felesége követi a halálba is. Amikor látja, hogy szeretett férje menthetetlen, beveszi az erre a célra összegyűjtött nagy mennyiségű altatót. 1929. augusztus 19-én két koporsó áll a kisbaconi kúria udvarán. Hatalmas tömeg kíséri utolsó útjukra, a falu népe búzakalász koszorúval búcsúzik: “a kisfalu sír, siratja nagy fiát”.

Száz év telt el, a százegyedik október sárguló falevelei közt itt vagyunk, itthon vagyunk Székelyföld szívében. Maradni és megmaradni Erdélyben, száz évvel az ő nemes hazatérése után: feladat és felelősség. Benedek Elek eszmei, irodalmi és tárgyi örökségét szívvel, lélekkel, odaadással ápolni pedig: örökül kapott kiváltság és kötelesség.

(Köszönet Ésik Sándornak a 2021. októberében tett kisbaconi látogatásáért és a képi megörökítés általi értékmentésért és értékteremtésért!)
Írta:
Bíró Boróka
Written by
Szerző: 2022. 01. 01.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Alföldi alkony

Bíró Ernő alkotása 32×50 cm. pasztell. 2011. Izzik a kép,  perzsel,  azonnal  lángra  lobban,  talán  már  szikra  sem  kell  pláne gyufaszál!!  Nagy erejű,  sodró kép,  a  látvány  fogva tart.  A... Tartalom megtekintése

Hiszi, hogy jó utat választott

A  Banu-Szer Kft. a vevők igényeit szem előtt tartva újul meg időről-időre  Nyíregyháza – Balázs László épületgépész mesternek bizonyára emlékezetes marad a Nyíregyházi Építőipari Ipartestület évzáró ülése. A megalapitásának 30... Tartalom megtekintése

A jószág volt az aranya a népnek

Ez a kijelentés egy megkérdőjelezhetetlen tételmondat volt a közelmúltig Szatmárban mindenképpen. Aztán a szarvasmarhák Eldorádójából sivatag lett, a legelőkből meg Terra Incognita. Arrafelé így mondják. Nem akarok szociológiai fejtegetésekbe bocsátkozni... Tartalom megtekintése

Ablakok a csendesség falain

Tüttő József alkotása 60x90cm Olaj, HDF. Ahogy  mentek az  évek  úgy szaporodtak a  házak,  kicsik, nagyok  ilyen olyat tetővel kéménnyel, és persze  ablakokkal,  nehogy  csak  az ember  lásson, hanem  az ... Tartalom megtekintése

Máglya a hajnali sötétben

Így emlékszem az etédi disznóvágásra, így mondom el az utókornak Az önellátó, önfenntartó, a rendtartó székely falvak életéhez hozzá tartozott a disznótartás, disznóhizlalás és következésképpen a téli disznóvágás is Székelyföldön. ... Tartalom megtekintése