Fenn a Hargitán, a székelyek szent hegyén

Onnan láttam az egész világot, közepiben szép Erdélyországot

Számtalan kisebb nagyobb kereszt, kopjafa, vagy más emlékjel őrzi számtalan zarándok látogatásának emlékét a székelyek szent hegyének tetején. Nem kevés az édesbúsan kesergő versek, dalok száma sem, amelyek közül egy kettő ott dudorászik a csúcshoz vezető ösvényen ballagó fülében az arcát simogató friss szellő hangjával együtt. Feltűnik a turul szobor, a mellette lengedező arany sávos, holdas csillagos kék lobogóval, elszáll az enyhe emelkedő okozta fáradtság, és csúcsra jár a lélek emelkedett hangulata.

Egy órányi sétára és párszáz méteres emelkedőre készültem ebéd után az ösvény alján. Székelyföld legnépszerűbb sípályái indulnak innen. A felvonók felső végén vagyok. Turistaházak, a sportolókat minden módon kiszolgáló létesítmények, és jó éttermek találhatók itt. Utóbbiak közül a Pethő panzió fekszik a legmagasabban. A csúcsra vezető túra előtt itt van esély egy igazán emlékezetes ebédre. Az emelkedő tetejét uraló épület termei méltóak a helyhez, nem vallanának vele szégyent egy svájci, vagy osztrák síparadicsomban sem. A panoráma ablakokon keresztül elém táruló látvány egy kis előzetes ahhoz, ami a hegytetőn vár. A konyha kínálata bőséges lakmározásra csábít, de helyénvaló az önmérséklet az előttem álló útra gondolva. Az áfonyás palacsinta kihagyhatatlan. Ha valahol autentikus étek, akkor az a Madarasi Hargita, mert itt a medve is áfonyát szedeget. (Amikor nem birkát, vagy tehenet…) Az étterem teraszán megtelik a tüdőm a tiszta hűs levegővel. Megpróbálom a távolban megkeresni az Ivó mezejéről idevezető, autót próbára tevő elég szűkös és döcögős utat, aztán megfordulok és szemügyre veszem a csúcshoz vivő szűkösnek nem mondható, de a kisebb nagyobb kődarabok miatt bokatörő ösvényt. Ideje indulni.

Még látszik az étterem teteje, friss a kitűnő ebéd emléke, de máris beindul a nyálelválasztásom. Fakunyhó mellett visz az út, Famedve a hangulatos grillterasz neve, és miccs sül a rácsokon. Egy másfél medve nagyságú faragott medve a cégérállat. Talán ez az első alkalom, hogy nem csábít el az illat. Végigpillantok az előttem álló ösvényen, de még semmi nem utal rá, hogy közel volna a cél. Nosza, húzzunk bele, biztatom magam. Itt-ott erecske csordogál át a kisebb nagyobb kődarabok között. A legmeredekebb részek sem tesznek próbára egy átlagosan fitt embert. Egy tisztásra érve aztán megpillantom azt a gyermekeivel lefelé tartó családot, amelynek eddig csak vidám kacarászását, beszélgetését hallottam. Élményekkel telve, nagyon jó hangulatban közelednek. A fejük fölött pedig már látszik a tető, a Madarasi Hargita csúcsa. A Turul még csak madárka, a zászló diadalmasan lengedez. Nemzeti szín pántlikák fonják körül az útjelző táblát tartó villás ágú oszlopot. Hihetetlen, hogy Hargitafürdő milyen közel van. Ráadásul lefelé…

Egy utolsó nekiveselkedés, és már a tiszteletet parancsoló obeliszk előtti mellvéd alatt állok. Fenn a Hargitán… Szótlan emberek nézik maguk előtt a kereszteket, lépnek arrébb egy kopjafához, vagy vész el a tekintetük a messzeségben. Aki itt járt egyszer bizonyára fogadalmat tett, hogy visszajön, és jelet hagy látogatásáról. Személyneveket, helységneveket olvasok a fába faragva, vagy a nemzetiszín szalagra írva. Zavarba ejtően sok és sokféle emlékjel… Amiben viszont nem különböznek egymástól, hogy mindenkit rabul ejtett a hely szelleme, a székelyek szent hegyének tisztelete. Széltépte foszlányos szélű trikolor emlékezteti a látogatót a bús magyar sorsra.

Megállok egy félkör alakú időjárásálló térkép előtt, ez segíti a tájékozódást. Ha nem kergetne sötét fellegeket a szél, láthatnám akár a Fogarasi havasokat is, így csak a Hargita közeli csúcsai zárják a horizontot. A dalocskának, ami valahonnan megmaradt az emlékezetemben, az egyik sora így hangzik: “Onnan láttam az egész világot, közepiben szép Erdélyországot”. Szerencsés esetben tehát én is láttam volna, de a Hargitának ezzel az arcával is találkozni kell. Orbán Balázstól, Székelyföld leírójától tudható, hogy “E havas hosszú lánczolata csak nem párhuzamosan vonul el a határszéli Kárpátokkal, egy sokkal szilárdabb és nemesebb anyagú belső védfalát képezve a hon keleti határának. E nagyszerű havas zöme az egész székelyföldet, s fél Erdélyt befutó hegylánczolatoknak, onnan mint középpontból oszlanak szét a hegysorok minden irányban, onnan erednek a völgyeket termékenyítő patakok, ott teremnek a drága érczek, ott tenyésznek a sudar fenyvesek, de annak az ég felhői közé felnyúló tetején szülemlik a vihar, onnan támad a mindent elsodró szélvész és árviz is, azért a székely félelmes tisztelettel tekint mindig ezen három csúcsos ős havasra, melynek tetejét hó ezüstözi gyakran még akkor is, midőn alant ért kalászt lengetnek a szellő fuvalmai. Ezen havas egészen székely, s én mint olyan valódi székely góbé, nem állhatok ellent a vágynak, hogy annak e bérczes kis hazába mindenüvé ellátszó viharos tetejét meg ne másszam”. Én, aki se nem székely, se nem góbé, szintén régen bakancslistán tartottam ezt a csúcsot. Nála, aki székely is és góbé is volt, érthető és tiszteletre méltó a pátosz, ahogy ír róla. Én sem és valószínűleg más sem áll meg itt elérzékenyülés nélkül…Aztán sétál egy nagyot körbe a kis fennsík tetején. Ha versike szerinti egész világot nem is, de északkeletre látnám Gyergyót, az óramutató járását követve Fel-Csíkot, Al-Csíkot, Csíkszeredát, a Csiksomlyói nyerget, a búcsújáró helyet, félkörben a Kárpátok ívét. Ha Erdélyországot egészben nem is, Székelyföld tekintélyes részét igen.

Írta:
Ésik Sándor

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése