Fenn a Hargitán, a székelyek szent hegyén

Onnan láttam az egész világot, közepiben szép Erdélyországot

Számtalan kisebb nagyobb kereszt, kopjafa, vagy más emlékjel őrzi számtalan zarándok látogatásának emlékét a székelyek szent hegyének tetején. Nem kevés az édesbúsan kesergő versek, dalok száma sem, amelyek közül egy kettő ott dudorászik a csúcshoz vezető ösvényen ballagó fülében az arcát simogató friss szellő hangjával együtt. Feltűnik a turul szobor, a mellette lengedező arany sávos, holdas csillagos kék lobogóval, elszáll az enyhe emelkedő okozta fáradtság, és csúcsra jár a lélek emelkedett hangulata.

Egy órányi sétára és párszáz méteres emelkedőre készültem ebéd után az ösvény alján. Székelyföld legnépszerűbb sípályái indulnak innen. A felvonók felső végén vagyok. Turistaházak, a sportolókat minden módon kiszolgáló létesítmények, és jó éttermek találhatók itt. Utóbbiak közül a Pethő panzió fekszik a legmagasabban. A csúcsra vezető túra előtt itt van esély egy igazán emlékezetes ebédre. Az emelkedő tetejét uraló épület termei méltóak a helyhez, nem vallanának vele szégyent egy svájci, vagy osztrák síparadicsomban sem. A panoráma ablakokon keresztül elém táruló látvány egy kis előzetes ahhoz, ami a hegytetőn vár. A konyha kínálata bőséges lakmározásra csábít, de helyénvaló az önmérséklet az előttem álló útra gondolva. Az áfonyás palacsinta kihagyhatatlan. Ha valahol autentikus étek, akkor az a Madarasi Hargita, mert itt a medve is áfonyát szedeget. (Amikor nem birkát, vagy tehenet…) Az étterem teraszán megtelik a tüdőm a tiszta hűs levegővel. Megpróbálom a távolban megkeresni az Ivó mezejéről idevezető, autót próbára tevő elég szűkös és döcögős utat, aztán megfordulok és szemügyre veszem a csúcshoz vivő szűkösnek nem mondható, de a kisebb nagyobb kődarabok miatt bokatörő ösvényt. Ideje indulni.

Még látszik az étterem teteje, friss a kitűnő ebéd emléke, de máris beindul a nyálelválasztásom. Fakunyhó mellett visz az út, Famedve a hangulatos grillterasz neve, és miccs sül a rácsokon. Egy másfél medve nagyságú faragott medve a cégérállat. Talán ez az első alkalom, hogy nem csábít el az illat. Végigpillantok az előttem álló ösvényen, de még semmi nem utal rá, hogy közel volna a cél. Nosza, húzzunk bele, biztatom magam. Itt-ott erecske csordogál át a kisebb nagyobb kődarabok között. A legmeredekebb részek sem tesznek próbára egy átlagosan fitt embert. Egy tisztásra érve aztán megpillantom azt a gyermekeivel lefelé tartó családot, amelynek eddig csak vidám kacarászását, beszélgetését hallottam. Élményekkel telve, nagyon jó hangulatban közelednek. A fejük fölött pedig már látszik a tető, a Madarasi Hargita csúcsa. A Turul még csak madárka, a zászló diadalmasan lengedez. Nemzeti szín pántlikák fonják körül az útjelző táblát tartó villás ágú oszlopot. Hihetetlen, hogy Hargitafürdő milyen közel van. Ráadásul lefelé…

Egy utolsó nekiveselkedés, és már a tiszteletet parancsoló obeliszk előtti mellvéd alatt állok. Fenn a Hargitán… Szótlan emberek nézik maguk előtt a kereszteket, lépnek arrébb egy kopjafához, vagy vész el a tekintetük a messzeségben. Aki itt járt egyszer bizonyára fogadalmat tett, hogy visszajön, és jelet hagy látogatásáról. Személyneveket, helységneveket olvasok a fába faragva, vagy a nemzetiszín szalagra írva. Zavarba ejtően sok és sokféle emlékjel… Amiben viszont nem különböznek egymástól, hogy mindenkit rabul ejtett a hely szelleme, a székelyek szent hegyének tisztelete. Széltépte foszlányos szélű trikolor emlékezteti a látogatót a bús magyar sorsra.

Megállok egy félkör alakú időjárásálló térkép előtt, ez segíti a tájékozódást. Ha nem kergetne sötét fellegeket a szél, láthatnám akár a Fogarasi havasokat is, így csak a Hargita közeli csúcsai zárják a horizontot. A dalocskának, ami valahonnan megmaradt az emlékezetemben, az egyik sora így hangzik: “Onnan láttam az egész világot, közepiben szép Erdélyországot”. Szerencsés esetben tehát én is láttam volna, de a Hargitának ezzel az arcával is találkozni kell. Orbán Balázstól, Székelyföld leírójától tudható, hogy “E havas hosszú lánczolata csak nem párhuzamosan vonul el a határszéli Kárpátokkal, egy sokkal szilárdabb és nemesebb anyagú belső védfalát képezve a hon keleti határának. E nagyszerű havas zöme az egész székelyföldet, s fél Erdélyt befutó hegylánczolatoknak, onnan mint középpontból oszlanak szét a hegysorok minden irányban, onnan erednek a völgyeket termékenyítő patakok, ott teremnek a drága érczek, ott tenyésznek a sudar fenyvesek, de annak az ég felhői közé felnyúló tetején szülemlik a vihar, onnan támad a mindent elsodró szélvész és árviz is, azért a székely félelmes tisztelettel tekint mindig ezen három csúcsos ős havasra, melynek tetejét hó ezüstözi gyakran még akkor is, midőn alant ért kalászt lengetnek a szellő fuvalmai. Ezen havas egészen székely, s én mint olyan valódi székely góbé, nem állhatok ellent a vágynak, hogy annak e bérczes kis hazába mindenüvé ellátszó viharos tetejét meg ne másszam”. Én, aki se nem székely, se nem góbé, szintén régen bakancslistán tartottam ezt a csúcsot. Nála, aki székely is és góbé is volt, érthető és tiszteletre méltó a pátosz, ahogy ír róla. Én sem és valószínűleg más sem áll meg itt elérzékenyülés nélkül…Aztán sétál egy nagyot körbe a kis fennsík tetején. Ha versike szerinti egész világot nem is, de északkeletre látnám Gyergyót, az óramutató járását követve Fel-Csíkot, Al-Csíkot, Csíkszeredát, a Csiksomlyói nyerget, a búcsújáró helyet, félkörben a Kárpátok ívét. Ha Erdélyországot egészben nem is, Székelyföld tekintélyes részét igen.

Szerző: 2021. 02. 05.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Lisztománia

Tüttő József alkotása 50x30cm, olaj/MDF. “Lisztománia, üzenet a Liszt érzékenyeknek!!” Rossz vicc, kicsit megengedtem magamnak az áthallás mókáját. Tüttő József jó humorral sajátos komponálással terítette elénk nagy zeneköltőnk jellemzőit: az... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése