Áldott a te földednek termése

Őszi látogatás a csíksomlyói kegytemplomban

Meglepő csendélet fogadott szeptember végén. A Szent Antal mellékoltár előtt szemnek tetsző kompozícióban elrendezett zöldségek, gyümölcsök, virágok. Persze, lehet, hogy csak számomra tűnt meglepőnek a az ínycsiklandó csemegekukorica, a padlizsán, a krumpli és a társai, én ugyanis messziről, az anyaországból érkeztem. Akinek törökbúza, vinete és pityóka, az bizonyára tudja, mi okból hevernek az oltár előtt a fent nevezettek. Akár magamtól is rájöhettem volna, hiszen annyira magától értetődő, de azért illendő szerénységgel megkérdeztem valakit. Az illető tekintetén már a kérdésem előtt láttam, tudja, hogy én mit nem tudok. Jóindulatú mosollyal az arcán világosított fel. Székely emberek kertjében, földjein termettek ezek, mifelénk az a szokás, hogy ide hoznak belőle egy-egy darabot és áldást kapnak rájuk.

Igen, magamtól is rájöhettem volna. Csíkban és Gyergyóban akármerre vezetett az utam, dolgos emberek láttam a kertekben, a mezőkön. Gyimesben, a furcsa nevű Hidegségben, szilvát vertek és a fa alá terített fóliáról szedegették csángó testvéreink. Szatmárban már a lekvár is kifőtt. A káposztáról eszembe jut Lukács Géza barátom, aki szerint minden káposzta szárhegyi. Tréfás ember, Gyergyószárhegy jeles kertésze. 

Az őszi termés festői szépségű megidézése persze  nem halványíthatja el a kegyhely magasztos fenségét. Feltekintek a a gazdagon ékesített templombelsőre, aztán ismét vissza… Ilyen a kosarakban viszik a székelyek húsvétkor hosszú sorokban Csíkszereda főterére  sonkát, kolbászt és arra is áldást kapnak. Milyen hatalmas megnyilvánulása a hitnek és az összetartozásnak. Egy busznyi hangos turista érkezése bontja meg a csendet. A csendet, amely megtölti a hatalmas teret, és amelyben az emberek morajlása gyorsan ismét csenddé szelídül. A Szent Antal lába elé helyezett, (természetesen pityókás) kenyér mellett nézem végig, miként vesz erőt a hely szelleme a látogatókon, és mennyire a hatása alá kerülnek a fölébük magasodó kegyszobornak. …és kifelé haladtukban, az ajtóban egy kicsit ismét felhangosodnak.

A vörös hímzések változatlan motívumai az arany szobrok, kis és nagy oszlopfők között vezetik a tekintetet az üde virágcsokrok között sugárkoszorúban álló Mária szoborhoz, kinek karján gyermeke, Jézus Krisztus ül. Viszontagságos történelmünknek nem csak tanúja, de volt idő, amikor elszenvedője is volt. Aki kíváncsi rá, könyvtárnyi irodalom áll rendelkezésére akár egy google keresgélésre is. Esetleg azt a történetet is megtalálja, amelyikben egy kislány a közeli Csikmadarason alig várja, hogy egy kicsit nagyobb legyen és nyolc évesen immár, gyalog zarándokolhasson el a csíksomlyói búcsúba Regina nagymamájával (aki nagyon hívő asszony volt, a helyi Rózsafüzér társulat fejedelemasszonya). 1949-ben történt mindez, a kislány felnőve pedig nagyon sok kislány és kisfiú tanító nénije lett. Úgy hívják, Tankó Molnár Mária.

A padsorok között visszafelé haladva megpillantok valamit, ami néhány évvel ezelőtti ittjártamkor még nem volt ott. Igen azóta járt itt itt a legmagasabb egyházi méltóság, Ferenc pápa. Az egyik vitrin üvege mögött a palást, a másik mögött a tiara, ebben celebrálta miséjét Székelyföldön, a csíksomlyói hegynyeregben. A magyarok legnagyobb búcsújáró helyén. Mindkét ruhadarab arról tanúskodik, hogy Szent Péter földi helytartója méltó módon akarta megünnepelni a székelyekkel való találkozását. 

Magán a búcsún részt venni igazi megpróbáltatás, de a próbatétel boldoggá teszi azt, aki kiállja. Én magam egyszer jártam itt régebben, éppen a napján, de a közelébe se jutottam Csíksomlyónak. Van viszont egy ismerősöm Csíkszentdomokoson, Márton Áronnak, a tragikus sorsú mártir püspöknek a szülőhelyén, aki tudja a módját, és amikor százezrek ajkán száll az ének Csíksomlyón, az ő hangja is köztük van. Boros Piroskának hívják, és gyönyörű képeken számolt be az élményéről.  Az ő képein tavasz, zöld lombok, verőfény, fellelkesült tömeg, itt a templom előtt lombjukat vesztő fák, sötét fellegek. Ilyen Csíksomlyó ősszel. A székelyek Gyergyóból, Csíkból, a Gyímesekből elhozták amit földjük termett két kezük munkája nyomán, és lehet, hogy Szent Ferenc szavaira gondolnak:

“Áldott légy, Uram, Földanya-nénénkért,
Ki minket hord és enni ad,
És mindennémű gyümölcsöt terem,
Füveket és színes virágokat.”

 

Szerző: 2021. 10. 19.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Alföldi alkony

Bíró Ernő alkotása 32×50 cm. pasztell. 2011. Izzik a kép,  perzsel,  azonnal  lángra  lobban,  talán  már  szikra  sem  kell  pláne gyufaszál!!  Nagy erejű,  sodró kép,  a  látvány  fogva tart.  A... Tartalom megtekintése

Hiszi, hogy jó utat választott

A  Banu-Szer Kft. a vevők igényeit szem előtt tartva újul meg időről-időre  Nyíregyháza – Balázs László épületgépész mesternek bizonyára emlékezetes marad a Nyíregyházi Építőipari Ipartestület évzáró ülése. A megalapitásának 30... Tartalom megtekintése

A jószág volt az aranya a népnek

Ez a kijelentés egy megkérdőjelezhetetlen tételmondat volt a közelmúltig Szatmárban mindenképpen. Aztán a szarvasmarhák Eldorádójából sivatag lett, a legelőkből meg Terra Incognita. Arrafelé így mondják. Nem akarok szociológiai fejtegetésekbe bocsátkozni... Tartalom megtekintése

Ablakok a csendesség falain

Tüttő József alkotása 60x90cm Olaj, HDF. Ahogy  mentek az  évek  úgy szaporodtak a  házak,  kicsik, nagyok  ilyen olyat tetővel kéménnyel, és persze  ablakokkal,  nehogy  csak  az ember  lásson, hanem  az ... Tartalom megtekintése

Máglya a hajnali sötétben

Így emlékszem az etédi disznóvágásra, így mondom el az utókornak Az önellátó, önfenntartó, a rendtartó székely falvak életéhez hozzá tartozott a disznótartás, disznóhizlalás és következésképpen a téli disznóvágás is Székelyföldön. ... Tartalom megtekintése