Áldott a te földednek termése

Őszi látogatás a csíksomlyói kegytemplomban

Meglepő csendélet fogadott szeptember végén. A Szent Antal mellékoltár előtt szemnek tetsző kompozícióban elrendezett zöldségek, gyümölcsök, virágok. Persze, lehet, hogy csak számomra tűnt meglepőnek a az ínycsiklandó csemegekukorica, a padlizsán, a krumpli és a társai, én ugyanis messziről, az anyaországból érkeztem. Akinek törökbúza, vinete és pityóka, az bizonyára tudja, mi okból hevernek az oltár előtt a fent nevezettek. Akár magamtól is rájöhettem volna, hiszen annyira magától értetődő, de azért illendő szerénységgel megkérdeztem valakit. Az illető tekintetén már a kérdésem előtt láttam, tudja, hogy én mit nem tudok. Jóindulatú mosollyal az arcán világosított fel. Székely emberek kertjében, földjein termettek ezek, mifelénk az a szokás, hogy ide hoznak belőle egy-egy darabot és áldást kapnak rájuk.

Igen, magamtól is rájöhettem volna. Csíkban és Gyergyóban akármerre vezetett az utam, dolgos emberek láttam a kertekben, a mezőkön. Gyimesben, a furcsa nevű Hidegségben, szilvát vertek és a fa alá terített fóliáról szedegették csángó testvéreink. Szatmárban már a lekvár is kifőtt. A káposztáról eszembe jut Lukács Géza barátom, aki szerint minden káposzta szárhegyi. Tréfás ember, Gyergyószárhegy jeles kertésze. 

Az őszi termés festői szépségű megidézése persze  nem halványíthatja el a kegyhely magasztos fenségét. Feltekintek a a gazdagon ékesített templombelsőre, aztán ismét vissza… Ilyen a kosarakban viszik a székelyek húsvétkor hosszú sorokban Csíkszereda főterére  sonkát, kolbászt és arra is áldást kapnak. Milyen hatalmas megnyilvánulása a hitnek és az összetartozásnak. Egy busznyi hangos turista érkezése bontja meg a csendet. A csendet, amely megtölti a hatalmas teret, és amelyben az emberek morajlása gyorsan ismét csenddé szelídül. A Szent Antal lába elé helyezett, (természetesen pityókás) kenyér mellett nézem végig, miként vesz erőt a hely szelleme a látogatókon, és mennyire a hatása alá kerülnek a fölébük magasodó kegyszobornak. …és kifelé haladtukban, az ajtóban egy kicsit ismét felhangosodnak.

A vörös hímzések változatlan motívumai az arany szobrok, kis és nagy oszlopfők között vezetik a tekintetet az üde virágcsokrok között sugárkoszorúban álló Mária szoborhoz, kinek karján gyermeke, Jézus Krisztus ül. Viszontagságos történelmünknek nem csak tanúja, de volt idő, amikor elszenvedője is volt. Aki kíváncsi rá, könyvtárnyi irodalom áll rendelkezésére akár egy google keresgélésre is. Esetleg azt a történetet is megtalálja, amelyikben egy kislány a közeli Csikmadarason alig várja, hogy egy kicsit nagyobb legyen és nyolc évesen immár, gyalog zarándokolhasson el a csíksomlyói búcsúba Regina nagymamájával (aki nagyon hívő asszony volt, a helyi Rózsafüzér társulat fejedelemasszonya). 1949-ben történt mindez, a kislány felnőve pedig nagyon sok kislány és kisfiú tanító nénije lett. Úgy hívják, Tankó Molnár Mária.

A padsorok között visszafelé haladva megpillantok valamit, ami néhány évvel ezelőtti ittjártamkor még nem volt ott. Igen azóta járt itt itt a legmagasabb egyházi méltóság, Ferenc pápa. Az egyik vitrin üvege mögött a palást, a másik mögött a tiara, ebben celebrálta miséjét Székelyföldön, a csíksomlyói hegynyeregben. A magyarok legnagyobb búcsújáró helyén. Mindkét ruhadarab arról tanúskodik, hogy Szent Péter földi helytartója méltó módon akarta megünnepelni a székelyekkel való találkozását. 

Magán a búcsún részt venni igazi megpróbáltatás, de a próbatétel boldoggá teszi azt, aki kiállja. Én magam egyszer jártam itt régebben, éppen a napján, de a közelébe se jutottam Csíksomlyónak. Van viszont egy ismerősöm Csíkszentdomokoson, Márton Áronnak, a tragikus sorsú mártir püspöknek a szülőhelyén, aki tudja a módját, és amikor százezrek ajkán száll az ének Csíksomlyón, az ő hangja is köztük van. Boros Piroskának hívják, és gyönyörű képeken számolt be az élményéről.  Az ő képein tavasz, zöld lombok, verőfény, fellelkesült tömeg, itt a templom előtt lombjukat vesztő fák, sötét fellegek. Ilyen Csíksomlyó ősszel. A székelyek Gyergyóból, Csíkból, a Gyímesekből elhozták amit földjük termett két kezük munkája nyomán, és lehet, hogy Szent Ferenc szavaira gondolnak:

“Áldott légy, Uram, Földanya-nénénkért,
Ki minket hord és enni ad,
És mindennémű gyümölcsöt terem,
Füveket és színes virágokat.”

 

Írta:
Ésik Sándor
Written by
Szerző: 2021. 10. 19.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése