Ősz Zoltán alkotása Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése
Nyolcévesen gyalogszerrel a csíksomlyói búcsúban
Regina nagymamám nagyon hívő asszony volt. A rózsafüzér társulat fejedelem asszonya

Megálltunk egy sátornál és vettünk két képet Máriáról. Ma is őrzöm az egyiket. A hátán: 1949.
Rendszeresen járt templomba, eljárt a szomszéd falukba a búcsúkra is.Unokatestvéremet, Irént és engem magával vitt. 1949. Pünkösd szombatja következett, a Csíksomlyói búcsú napja. Nagymama megígérte Irénnek és nekem, hogy elvisz a gyalogosan a búcsúra, Nyolc éves voltam, Irén hat, és 17 kilométer gyaloglás várt ránk. Megmondta szüleinknek.
Édesanyám: Mámá, ezt nem teheti, nem bírják meg az utat!
Róza néni: Édesanyám, Irén kicsike, elfárad, nem ér oda!
Irén és én, kalákába sírtunk.
Édesapám mondta ki a döntő szót: Édesanyám, elviheti őket, közben pihenjenek sokat. Mi a keresztaljával megyünk. Majd mise után a klastrom kapujában találkozunk. A leánykákat szekéren haza küldjük.
Aludni is alig tudtunk. Szép idő volt, öt óra után elindultunk. Végig a Sósréten az úton, utána „toronyiránt”, át a mezőkön. Közben ettünk, pihentünk. Amikor 11 órakor harangoztak be, ott is voltunk. A templom udvarán leültünk. Bent folyt a mise, mi kint imádkoztunk, nagymamával együtt mondtuk, amit tudtunk. Vége lett a misének, jöttek ki az emberek. Mi igyekeztünk bemenni, beállni a sorba. Elővettük az új, szép fehér zsebkendőt, amit ekkorra varratott édesanyánk. Nagymamánkkal közeledtünk az oltárhoz, Mária lábához. A lépcsőn mentünk felfele. Olyan magasan volt a szobor, felemeltük a tekintetünket. Ekkor nagymama mondta, hogy vegyük elő a zsebkendőket, fogjuk a kezünkbe, és, amikor felemel, töröljük meg vele Mária lábát. Először Irént emelte fel, aztán engem. Odatöröltük a kis zsebkendőnket. Keresztet vetettünk, majd jöttünk le a lépcsőn.
Kijöttünk a templomkertből. Kint nagy forgatag volt. Sátrak, sok mindent árultak, rózsafüzéreket, szentképeket, kis Mária szobrokat, mézeskalácsokat, szopogatós cukorkákat. Először mézeskalács szívet vásároltunk. Megálltunk egy sátornál és vettünk két képet Máriáról.
Ma is őrzöm. A hátán: 1949. Találkoztunk a szüleinkkel. Egy madarasi bácsi szekéren hazahozott. A keresztalja búcsúsai ott aludtak egy csűrben. Másnap mise után indultak haza a keresztekkel. Délután háromra értek a falu végére. Szokás volt, hogy az itthon maradottak összegyűltek a templomnál. Sorba szerveződve, négyes sorban mentek szembe a falu végére, az érkezőkkel. Itt egybe fonódtak, elől a zarándokok mentek, utána a várók. Pünkösdi énekeket énekelve érkeztek a templomba, itt egy rövid szertartás után együtt énekelték az: Oh, én édes jó Istenem… Hazajöttünk megáldott a Csíksomlyói SZŰZ MÁRIA.
Ez volt az utolsó búcsú, amit még megengedtek. Letiltották, a következő 1990-ben volt. Erre már felnőttként, 49 évesen, gyalogosan mentem el én is.
És a drága jó nagymama, 1954-ben, 61 évesen hagyott itt örökre. Ekkor már 6 unokája volt, de Irént és engem még addig vitt a Göröcsfalvi, Dánfalvi, Karcfalvi búcsúkra, mindig gyalogosan.
Miután én is nagymama lettem 46 évesen, akkor értettem meg, hogy mit jelent nagymamának lenni.
Hasonló
Országzászló avatás Csíkmad...
Fejkendőhímzés Csíkmadaraso...
Honnan jöttél kisbaba? Menn...
Katonaélet hajdanában Csíkm...
Katonaélet hajdanában Csíkm...
Katonaélet hajdanában Csíkm...
Regina nagymamám tervezte a...
Gyerekkoromban minden házba...
Aranykertben aranyfa, arany...
Székely babák, székely tört...
Mesélnek a csíkmadarasi szé...
Keresztek Csíkmadaras utcái...
Csíkmadarason három napig t...
Mesél egy öreg iskola Csíkm...
Csoma Pista bácsi a lelkét ...
Csíkmadaras második kicsi b...
Édesapám, a csíkmadarasi sz...
Vezérkürtös mindhalálig
Hová lett a csingilingi a g...
A székely ember házát a köz...
Téli alkony
Buckavidék Fülöpszállás
Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta vidéken, ahol mindig változik a terep, ahol a cipő, és zokni kérgessé válnak az éles homoktól, nem egy sétatér. Magasan a bucka tetején kapaszkodnak... Tartalom megtekintése
Charles Bukowski
Biszák László alkotása Ne szépítsünk, nem kívánja meg tőlünk senki sem, ha valami, valaki nyers, nem bűn!!! Legyen egyenes, őszinte, és férfias! Saját maga is kegyetlen őszinteséggel írta meg saját ... Tartalom megtekintése
Sceptrum
Tüttő József alkotása A fordítás szerint: Ősi hatalmi jelvény, ami alá tartozik az ítélkezés, igazságosság a jogszolgáltatás!! Jogar!! Életünket mindig beszorítani látszik rendszabályok közé, mivel bőven akadnak, akik ... Tartalom megtekintése
Santa Maria della Salute
Huszár Boglárka alkotása Mit kívánunk egy festménytől? Mi keltette fel a figyelmünket? Ki festette? Ki Ő? ….és még lehetne tovább is faggatnunk magunkat, de nem... Tartalom megtekintése
Büszke lázadók
Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése
Amikor még megénekeltük Romániát
„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A több szakaszból... Tartalom megtekintése
Az ínyencek piaca Tiranában
Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég
Szent István Bazilika, Budapest
Huszár Boglárka alkotása Kis túlzással: világjáró Boglárkám mindig boldogan fogadja be egy egy idegen ország szépségeit, áradozik a helyszínen, és a hazamentett látnivalók fotón rögzített emlékek, még nagyobb ... Tartalom megtekintése