Csíkmadaras második kicsi búcsúja a Hargitán

A Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepe, Krisztus keresztjének megtalálása, valamint visszaszerzése

Szeptember harmadik szombatján, a faluból nagyon sokan mennek ki a Madarasi Hargita 18o1 m magas csúcsára. Minden évben, ha esik, ha havaz, ha meleg van, itt búcsút tart Csíkmadaras egyházközössége Szent Kereszt felmagasztalása ünnep tiszteletére. Első kicsi búcsú a Szent Antal napi, majd a falu nagy búcsúja Szent Péter és Pál napján. Így három búcsús szentmisénk is van.

Nosztalgiázok, hiszen már nem tudok elmenni. Először is azon gondolkozok, milyen gyorsan elrohant az élet. Közel a 8-ik x. Egyre hosszabb lett a rövid út, egyre magasabbak a dombok is, a hegyek egyre elérhetetlenebbek.  Nagyon sokszor jártam a Madarasi Hargita csúcsra, amikor fiatal voltam. Búcsúra 6 évvel ezelőtt jártam, akkor még ki tudtam menni a csúcson tartott búcsús misére. Most nézem, hogyan csomagol az itthoni a családom, készülődnek, mert délután indulnak, ott alszanak, és holnap pihenten mennek ki a csúcsra. Évek óta mindig így készülődnek, és mennek.

Én csak elméletben leszek ott. Nézegetem a Hargitát az ajtómból és le is fotózom. Nem látom, hogy a Nagy gödör fehér lenne, a képen olyan őszi, hervadt fű borítja. Gondolom, csak kemény hóharmat van ott, és a tetőn is, és szél.

A Madarasi Hargita közigazgatásilag a falunkhoz tartozott mindig. Régen a népszámlálók télen vagy szánnal, vagy sível mentek ki a menedékházhoz, és a Halastóhoz.

A Madarasi Hargita a legnagyobb vulkáni kráter peremének maradványa, a vonulatban. A krátere 5 km széles. Egyben leglátogatottabb hely is. Nem nagyon régi eredetű a Székelyek Szent Hegye elnevezés. Ha kimész a tetőre, „az egész Erdély” a lábad alatt hever. Tiszta időben mindenfele hatalmas távolságokra lehet látni. Hihetetlen szép a panoráma. Egyben valami misztikus érzés hatja át az embereket.

Amikor az ötvenes, hatvanas években jártunk kirándulni, gyalogosan, többször megpihentünk. Akkor csak kőhalmok voltak, és a tiszta szűz természet a maga törpe fenyőivel, áfonya bokraival. Én csak nyáron, és ősszel jártam. Télen még szebb lehetett a szűz fehér hóval borítva. Szokásban volt, hogy, amikor a menedékháztól gyalogosan indultunk az egy órai gyalogútra, az aljból vittünk egy követ, és azt ott letettük egyik rakásra. Mostanára nem lehet ráismerni a régi Hargitára. Az a varázs már nincs meg. A nyáron menet jövet közben málnát, áfonyát szedegettünk, ősszel szedret. Akkor szekérrel, vagy gyalogosan mentünk. 

Utána néztem az ünnep eredetének. Szeptember 14. a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepe, Krisztus keresztjének megtalálása, valamint visszaszerzése. Ez 335. szeptember 13-án volt.  Jeruzsálemben felszentelték a bazilikát, amelyet Nagy Konstantin császár emeltetett Krisztus sírja fölé. A keresztet szeptember 14-én ünnepélyesen felmutatták a népnek. Innen az elnevezés. Amikor ezt az ünnepet kijelölték Csíkmadaras búcsús napjának. akkor jelölték meg a megtartás napját szeptember harmadik szombatjára. A madarasi nép lelkében úgy él, hogy védi, őrzi a falut ez a hegy. A két világháború alatt menedéket nyújtott a menekülőknek. A lábánál volt a vashámor, itt olvasztották a vasat és készítettek fegyvereket 1848-ban. Egész évben gyakran tekintünk a Hargita fele, ha hosszas szárazság van, innen várjuk az esőfelhőket, hiszen rendszerint erről jön az enyhet adó eső. Máskor meg félve, rettegve, mert a nagy égzengés is innen érkezik, a felhőszakadás, a jégeső, az árvíz. Sok kis ér ered, amelyek a Madaras patak két ágába jutva, majd a két ág egyesülésével árvizet okoznak. Most ezt enyhítette a patak medrének szabályozása. A menedékházat 1941-ben építették a kicsi magyar időben 165o m magasságban, innen 2 km a tető, ami 251 méterrel magasabban van. Az emelkedő nem nagyon meredek, de kipróbálja az ember erejét. Azt mondják, hogy, aki nem járt fenn a Madarasi Hargitán, nem is járt igazából a Székelyföldön. Aki, pedig járt, az soha el nem felejti.

Most már nagyon egyszerű eljutni, minden oldalról megközelíthető. Járművel egészen a menedékházakig lehet menni. Gyalogolni, csak a csúcsra kell. Jártam én szekérrel, majd remorkán, dubával, és legutóbb terepjáróval is, hiszen Ivó fele most nem okoz gondot. A remorkás utat nem felejtem soha. Végig zuhogott az eső, hegyen, völgyön, úttalan utakon, közeledtünk. Nagy nejlonokba burkolóztunk, kapaszkodtunk, imádkoztunk. Ott aztán meleg szállás fogadott. 

1985-ig nagyrészt a menedékházban volt a mise. 1985-ben, a terror legkegyetlenebb évében Szabó Lajos plébános úr javaslatára a néhai Bálint Lajos kántor megfaragta a keresztet, abban az évben, szeptember harmadik szombatján felvitték a csúcsra felállították, és kijelölték a búcsú idejét, minden szeptember harmadik szombatjára. Az első kereszten ez áll: „DICSÉRTESSÉK A JÉZUS KRISZTUS 1985. ÁLLÍTOTTÁK A CSÍKMADARASI HÍVEK 18O1 M.”

Templomi keresztekkel vonulnak ki, sorban a tetőre. Közben közösen imádkozták a Keresztútját, szent énekeket énekeltek. A kántor, Lajcsi vitte a tangóharmonikát, ezzel kísérte a szent énekeket az út során és a mise alatt.

Régebb csak köveket vittek a zarándokok, azt a hegyen rakásokba tették. Már 6 évvel ezelőtt nagyon megváltozott a csúcs fogadott. Rengeteg kopjafa, kereszt, ágakból eszkábált keresztutánzat, mindenféle építmény. Rendezetlenség, összevisszaság. Ha a Nyerges Tetőre nézünk, akkor engem személy szerint csalódás vesz hatalmába.

Szeretem Csíkmadaras  minden zegét, minden zugát. Köszönöm Istennek, hogy itt születtem, itt éltem, és is is lesz a végső pihenésem is.   

Írta:
Tankó Molnár Mária

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése