Kápolnát faragott Mikes Kelemen halott tölgyfájába

Új életre kél Székelyföldön, Zágonban egy 330 esztendős tölgyfa, amely a közelmúlt években meghalt, kiszáradt. Két tekintélyes nagyságú és formájú fa, a Mikes-tölgyek szemlélték itt a lassan lépegető évszázadokat a Mikes-kert mellett. Szerencsére az egyik testvér él és virul a másik, ágaival holtában is égbe nyúló ágai alatt. A hatalmas törzs tövében egy ősz szakállú férfi beszél munkájáról.

– Mónus Béla vagyok. Csécséről jöttem, Magyarországról. Ez egy Pásztó melletti kis falucska. A kötődésem azonban Zágonhoz már sokkal korábbi. A kopjafák jelrendszerét kutattam. Huszonvalahány évvel ezelőtt sok kis erdélyi falucskát meglátogattam, a temetőkben fotóztam, így keveredtem el Zágonba, ahol a másik tölgyfának egy óriási letört ágát találtam, s abból készítettem annak idején egy Mikes-emlékművet. A Mikes-kastély udvarán van most is felállítva.


Eltelt két évtized, én az alatt az idő alatt rengeteg szobrot készítettem a világ minden táján, Magyarországon is nagyon sokat.

– Elsősorban fafaragásokat…

– Elsősorban fafaragásokat. Kővel is dolgozom, de inkább a fát szeretem.

– A világ minden táján mit ért? Kiállításokon vett részt?

– Nem. Japánban dolgoztam, Törökországban is például Mikes-emlékművet én készítettem.

– Rodostóban?

– Rodostóban, igen. Azután Lengyelországban Rákóczi-emlékművet faragtam egy Jaroszlav nevű kisvárosban. Rákócziék először ott kaptak menedéket. A Rákóczi-kor valahogy így magába szippantott engem.

– Testvérvárosa Zágonnak.

– Igen! Lám-lám, mégiscsak összekötődnek, összekapcsolódnak a dolgok. Visszatérve Zágonhoz, a polgármester úr nemrég felhívott, hogy ez a tölgyfa kiszáradt, és hogy mit lehetne vele kezdeni. Magyarországról akkor még nem tudtam, hogy tömör-e, milyen állapotban van, de két tervet készítettem. Egyik az, hogy ha a fa tömör, akkor abból milyen emlékművet lehetne készíteni, vagy, amire számítottam, hogy belül üres, kikorhadt, akkor mit lehetne megvalósítani belőle.

És már az első mozdulattal amikor megkopogtattam, kicsit láncfűrésszel megvágtam, éreztem, hogy üres a közepe. Tehát már úgy is kanyarítottam az első nyílást, hogy egy ajtó kerekedjen ki belőle.

Végül is a belsejét kiürítettem. A korhadékot ki kellett szedni, egy konténernyi anyag jött ki belőle, és kitisztítottam a belsejét. Menet közben jött egy ötlet, amikor láttam, hogy két ember elfér a fa belsejében. Egy kétszemélyes kápolnának képzeltem én ezt el, illetve ennek szeretném kialakítani. Ezáltal lehetővé válna, hogy olyan embereknek, akiknek dolguk van egymással, vagy dolguk volt egymással az életben, be tudnak menni. Megbeszélni esetleg tisztázni nézeteltéréseiket, jövőbeli elképzeléseiket. Akár kisebb esküvői szertartást is lehetne itt celebrálni. Ennek aztán lesz még folytatása, mert a fa előtere egy kis boronás szerkezetű házikót kap.

– És nem ilyen kerítés lesz mint ez a mostani…

– A mostani fémszerkezetű kerítés csak a munkaterületet védi. Fúrunk majd egy kutat is, hogy a vándor, aki erre vetődik, a szomját tudja oltani. Egy ezoterikus hellyé válna a fa környezete. 330 éves ez a tölgy. Gondoljunk csak bele. Ha Petőfi Sándor erre vetődött volna, itt, alatta már akkor írhatott volna verseket. Időben történelmi korszakot ível át, térben pedig a gyökerek a földdel kapcsolódnak, a torony az égbe nyúlik. A fa szimbolikusan összeköti ezeket a dimenziókat.

– Honnan jöttek a figurális részek ötletei?

– Amit eddig elmondtam, abból az következik, hogy a békesség szigete legyen ezoterikus hely. Én az angyalokkal próbálom ezt kifejezni. Nem akarok leírni semmit, és elmondani sem,  viszont figurálisan, a szobrászat nyelvén ezt szeretném kifejezni, azért, hogy aki idevetődik, az valami ilyesmit érezzen. Itt egy kicsit szakadjon ki a valós világból, a zaklatott életből, leljen egy kis nyugalomra. A kis angyalkák a fán ezt fejezik ki.

Én nem is nevezem ezt művészetnek. Mély alázattal viszonyulok ehhez a fához. Nem akartam nagy faragványokkal megsérteni. Ezek a kis szobrok ennek a fának az anyagából, illetve hasonló tölgyfából készültek, és a fa formai adottságait kihasználva erősítettem fel.

Kívül is, meg belül is ugyanezeket szeretném ,,elmondani” a figurákkal. Ugyanilyen kis szobrocskákkal. Belül van egy gótikus boltív, gerendákból formázva. Tehát az, aki bemegy a fába, ugyanezt a csendben érezze, hogy ő most kiszakadt a világból. Egy olyan ezoterikus térbe került, ahol új gondolatok inspirálódnak.
Én érzem a fának ezt a sugallatát, ezt a lélegzetét, ezt az erejét, ezt a hatását, és gondolom nem vagyok egyedül. Többen látogattak erre, megnézni, hogy mi készül, azt láttam rajtuk érzik azt amit én. Megerősítettek szándékaimban.

– Azt mondja, hogy körülbelül hat hete dolgozik rajta. Már-már úgy látszik, mintha kész változatához közeledne.Körülbelül mikorra várható, hogy letegye a faragókést?

– Nagyon sok teendő van ezen még. A saját munkám olyan két három hét múlva fejeződik be Utána még el kell készülnie a kis kápolnának, a kerítésnek, és még néhány más dolognak, amivel kialakul a hely végleges képe. Azt gondolom, november elejére lesz készen.

Szerző: 2018. 09. 16.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése