Hol terem a furfangos székely fűszer?

A Csiki kúria bio-kertjében, Szentábrahámon

Varázslatos tájai, eseménydús történelmi múltja, a vidék egyedülállóan gazdag állat- és növényvilága, az itt élő emberek tartása, szilárd kitartása, megkülönböztetett tiszteletet és nosztalgiát ébreszt minden magyarban – és joggal – magukban a székelyekben is. A Székelykeresztúr szomszédságában, a hegyek ölelésében elterülő falucska szélén áll a Csiki kúria. Egyhektáros, napjárásra néző kertje szelíd lejtőn a völgyben csörgedező patakra nyúlik. Ha az első mondat állításait a “Csiki családra” vonatkoztatjuk, nagyobbrészt érvényesek maradnak a benne felsoroltak.

– Jöjjön csak, nem bántja a jó embereket – biztat barátságos mosollyal egy irigylésre méltóan dús fekete szakállt viselő férfi. – Gábos János vagyok – mutatkozik be, és szélesre tárja előttem a masszív vaskaput. Feszes “vigyázzban” állva rettegek, miközben egy hatalmas komondor szimatol körbe. – Csak illatmintát vesz, – nyugtatgat tovább, és valóban: barátságos farokcsóválással jön mellettünk otthonuk, egy szépséges fehér falú épület irányába.

“Illatmintát vesz” – visszhangzik bennem a két szó. Akár “szagmintát” is mondhatott volna. Felvillan az emlékezetemben a látvány a székelyudvarhelyi Helyénvaló nevű boltban látott fűszer és tea polcról – és megértem, az “illatminta” stílusos azon a portán, ahonnan azok a zacskók származnak.

– Emese! Emese! – Hívja a párját a házigazda. – Az előbb még megvolt, – néz körbe. – Gyere, vendég van! 

Egyelőre kettecskén várakozunk. Terebély diófa alatt egyszerű deszkából összerótt asztal és pad szolgál itt a vendég fogadására. Stratégiai pont ez, mert végiglátni a patakig futó feketeribizli sorokon. Balra  egy szép nagy tábla lila virág díszlik a maga teljes pompájában. Az épület végén ívben kanyarodó  levendula sövényt nyeseget egy fiatalember. Ha visszatekintek a kapu irányába, nagy sötétsárga folt, körömvirágok ontják illatukat. Van még egy szépen formázott minta rögtön mellettünk. Négy szív alakú sövény, hegyével egymás felé fordítva. Szív formák? Lehetne négylevelű lóhere is…

– Nem kellene walkie-talkie-t használni? – kérdezem a harmadik “Emese!” után.

– Van, – hangzik a válasz meglepetésemre. – Nagy a kert, elvész benne az ember.

De aztán megkerül. A közelmúlt napokban lezajlott, messze földön nagy érdeklődést keltett Csodakert napok háziasszonya, a beszámolók tanúsága szerint, az eseményekhez illő elegáns ruhában várta a vendégeket. Végigtekintve a kis falu nagy médiaeseményén, a részt vevők névsorán, sikeres promóciós napokon vannak túl. Ma, a munkás hétköznapon, itt-ott maszatos rövidnadrágja, az arcon felgyöngyöző néhány verejtékcsepp fölött a frizura még emlékeztet a hallgatóságnak előadó hölgy ünnepi szettjére. 

– Szereti a feketeribizli szörpöt? – invitál az asztalhoz. Ebben a hőségben mindent szeretek, ami nedves, nyalom meg kiszáradt ajkaimat.

Ketten maradunk szörpjeinkkel, néhány érdeklődő darázzsal a poharaink peremén. A párja dolga után nézett.

– Mire kíváncsi – kérdezi, s elégedetten nyugtázza, hogy egy húzásra leengedtem a torkomon a hűsítő italt.

– Mindenre – válaszolok. Idefelé autózva csoportosítottam magamban amiről tudni szeretnék, de most arra jutottam, Csiki Emese jobban tudja saját magáról, a kertjéről, és az innen kikerülő termékekről, mi a fontosabb.

– A kúria és a hozzá tartozó birtok a családunké, maga az épület háromszáz esztendős – kezd az ismertetőbe a ház asszonya.  – A korábbi férjemmel elkezdtük, és a mostani párommal folytatjuk, hogy kihasználva a ház, és a birtok adottságait, egy bio kertté alakítjuk, és amit csak lehet az itteni természeti környezetben termelni, azt idehozzuk.

A pontosság kedvéért, és hogy minél hívebben tájékozódjon az olvasó erről a munkáról, idézzük a honlapjukon közzétett leírást:

“A bio-kertünket két kézi munkával tartjuk gyommentesen, a talajt pedig saját komposzttal és háztáji trágyával dúsítjuk. A termést kézzel szüreteljük, szárítjuk, tisztítjuk, majd kézzel csomagoljuk. A gyógynövények levelei és virágai egészben, szármentesen kerülnek becsomagolásra, így maximális a hatóanyagtartalmuk.  Teakeverékeinket a gyógynövények hatóereje szerint válogattuk össze, úgy, hogy íz-, illat- és színvilágban is különlegesek legyenek. Termékeink semmiféle adalékanyagot nem tartalmaznak, kizárólag fűszer- és gyógynövény az alapanyaguk. Fűszerkeverékeink erdélyi uri családok receptjeiből ihletődnek, és nem csupán ízesítenek, de gyógyhatásuk is van, hiszen olyan gyógy- és fűszernövényeket keverünk össze, amelyeknek serkentik az emésztést és támogatják a gyomrot. Egyben arra is törekszünk, hogy régen használt és időközben elfelejtett hagyományos fűszereinket visszahozzuk a ma konyhájába. Wellness termékeink is kimagasló minőségűek, mert kertünk gyógynövényeinek hatóanyagait az ásványi sókban gazdag parajdi sóval, valamint bio tönkölybúza pelyvával keverjük.”

Azokat az embereket, akiket ilyen szenvedély szintű érdeklődés köt a számunkra ilyen sokféle módon hasznos növényekhez, termesztésük kultuszához és a szervezetünkre kifejtett hatásuk ismeretéhez, egy kis túlzással, szent őrülteknek tartják. Csiki Emese azonban közgazdász, és ez nagyon sok mindent megmagyaráz. A vertikális integráció, azaz a láncolat minden pontjának birtoklása a terméktől a feldolgozáson, csomagoláson át a kereskedelemig, megkíméli attól, hogy az egyes láncszemeknél máshoz kerüljön a haszon. A családban marad…

– Az egyik fiam keze munkája az internetes megjelenésünk, a másik a kereskedelemmel foglalkozik – ismerteti a munkamegosztást. – Ők pedig gyakornokok Magyarországról – követi a tekintetemet a levendulabokrokat nyesegető fiatalember irányába. Nagyon szeretnek nálunk dolgozni. Már rég elmúlt négy óra, s ahogy ismerem, nem hagyja abba, amíg az utolsó bokrot is meg nem nyírja. Ismeri azt a lila virágot? – mutat a levendulákon túlra.

Felkerekedünk, hogy közelebbről is megnézzük. Láttam már hozzá hasonlót, de ez itt szokatlanul magas, ha leguggol, hogy megszagolja valamelyiket, elvész benne.

– Bíbor kasvirág – mondja áhitatosan, és az arcához húz néhány szálat. – A kedvencem. 

Hosszú volna felsorolni mindazon fajok nevét, amelyek virága, levele az innen kikerülő füszer, tea vagy más célt szolgáló keverék hozzávalója. Most látom csak, miként lehetséges, hogy az üzletben már látott zacskók cellofán ablakán annyiféle szín csalogatja a tekintetet. Megmaradnak a színek, mennek az ízzel, az illattal. Az apróbb termetű virágok közül, az illata mellett, éppen a színe miatt szereti az ibolyát. A száraz kék szirmok szinte életre kelnek azokban a keverékekben, amelyikhez hozzáadják.

A kerti sétánk a körömvirágok közé vezet. A késő délutáni napfény még aranylóbbá teszi az amúgy is ragyogó sárga színt. A kúria oszlopainak és timpanonjának látványa az, ami leginkább megidézi a hely szellemét. Emese a párjáért kiált, János első szóra érkezik. Vele a kutyák, merthogy kettő is van, mint kiderült.

A fotózás után a raktárba vezet az utunk. A teák és fűszerek ugyanolyan követhetetlen gazdagsága fogad, mint a boltban, csakhát itt ipari mennyiségben. Leemel egy “Magyaros” feliratú keveréket, kóstoljam meg otthon. A fal mellett egy hatalmas üstszerű edény, tele feketeribizli bogyókkal. 

– A múlt héten szüreteltük, azért üresek a bokrok – utal vissza kertbéli sétánkra.

– Mikor főzik? – kérdezem, hogy beavatottnak tűnjek.

– Főzzük? – Mosolyogva húzza fel a szemöldökét. – Szárítjuk! Az egyik legfontosabb teaalapanyagunk. Színével, aromájával, beltartalmával együtt pótolhatatlan. 

Hm… Gondolom, de nem mondom. Azért egy jó befőtt sötétkék bogyói hideg kefirben…

A raktár ajtajában az embernél is magasabb málnasövénynél megállunk egy kis csipegetésre. 

– Leszedegették a vendégek, de ha széthúzzuk a lombokat, ott nagyon szép érett szemek vannak – mutatja. És tényleg. 

A kúria oldalához csatlakozó, a kijárathoz közelebb eső épületből kalapálás hangját hallom. Csiki Emese párja, János butorokat készít. Bútorlapok sorakoznak a munkaasztalon, kész darabok az asztal mellett. Leteszi a szerszámot, hogy ő is elkísérhessen a kapuig. Véget ért a vendégségem a Csiki kúriában. Nem állítom, hogy megtudtam a Furfangos székely fűszer minden titkát, de új ismeretekkel és egy rokonszenves pár ismeretségével gazdagabban távozok. 

Szerző: 2021. 07. 27.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Valahol a Hargitán

Ősz Zoltán alkotása Pasztell, 2009. Talán minden mese így kezdődik,” hogy valahol messze, az üveghegyen is túl” …valóban, a távolság, az érzékelhető messzeség, amit csak szemünk képes befogni a mindenek... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése

Karcolatok…

Huszár Boglárka alkotása 60×45 cm. Olaj, vászon. Arannyá vált a test, mint istenek szobrai a csendesen pislogó gyertyafényekben, amik hidegen sütnek és égetnek, marva a szem zugait, és piszkálva a... Tartalom megtekintése

Csendes utcán

Hargitai Beáta alkotása …olyan csendességgel lopodzott be az utcába az idő, hogy senki nem vette észre ezt az alattomos munkát. Megkoptak fenn magasan a cserepek, kicsit beázott a homlokzati fal,... Tartalom megtekintése