Szilveszter Székelyföldön 1978-ban, mennyei csemegével 

Szép, piros paradicsom volt, de ezt az egy darabot hogy tegye ki az asztalra?

Már majdnem mindennel végzett. Végigtekintett az asztalon: kocsonya, ecetes hagyma, kolbász, májas, francia saláta (vagyis száládé böff), majonézes vinetta, sajt, tepertyű, tepertyűs pogácsa, minden van. Nem hívtak sok vendéget, csak a szüleit meg a nagynénjééket. Azoknak nincs gyerekük, s annyira egyedül vannak. Hát jöjjenek le egy kicsit, rájuk fér a kimozdulás. Meg egyébként is, az Ilona nénje sokszor segít neki, ügyeli a gyermekeket, amíg ő a postával bíbelődik. Legalább ennyit ő is tehet, hogy meghívja őket egy szilveszteri vacsorára. Nem mintha ők olyan erősen szilveszterezni akarnának, az ura is mindig tréfával üti el, ha megkérdezik, hová mennek az évek közötti éjszakán.

– Szinajára! – vágja ki ilyenkor büszkén András, aztán ha értetlenül néznek rá, hogy mit akarnak a hegyekben, akkor megmagyarázza: a színnek (mármint a fásszínnek) az aljára.  Ekkor megakadt a szeme a paradicsomon. Szép, piros paradicsom volt, a barátnőjétől, Irmától kapta, aki egy városi cukrászdában dolgozott. Még egy doboz kínai konzervet is hozott, amiben valami párizsihoz hasonló húsdarab lapult, azt felszeletelte, s kirántotta. De ezt az egy darab paradicsomot hogy tegye ki az asztalra? Biztos nagy keletje lenne, hiszen soha nem ettek még télen paradicsomot, de ennyi embernek ez kevés. Inkább elteszi holnapra a gyermekeknek, azok biztosan örülni fognak neki. Csak éppen ne jusson eszükbe vacsora közben…

A vendégek együtt érkeztek, pirospozsgásan, vidáman mosolyogva. Kinn hó és hideg volt, hát nem csoda, hogy megcsípte az arcukat. Körbeülték az asztalt, a férfiak felhajtottak egy-egy pohár pálinkát, s már bele is bonyolódtak a háborús-katonás élményekbe. Az asszonyok a sok tennivalóról, süteményekről és a téli mosás nehézségeiről beszélgettek, de aztán egyszer Juliska bejelentette, hogy ideje lenne vacsorázni, ha még meg akarják hallgatni az óévbúcsúztatót meg újévköszöntőt, amit Péter bácsi szokott belekiabálni a szilveszteri éjszakába a templomtoronyból.

– Jó étvágyat mindenkinek, gyertek gyermekek ti is!

A gyermekek eddig a rekamié (errefelé rekamír) tetején foglalatoskodtak, a karácsonyra kapott játékokat tanulmányozták. Erre a szóra azonban ők is egy-kettőre asztalhoz ültek, szemükkel válogatva a sokféle finomságból. Juliska mindkettőnek tett a tányérjára, amikor hirtelen felcsendült a léánka hangja, aki imádott madárnyelven beszélni:

– Épén kopocsoponyápát képérepek épés papadicsomot!

Juliska úgy érezte, hogy az idő megállt. Mintha a kések, villák megálltak volna a levegőben, s hirtelen mindenki rábámult volna.

– Igen, a paradicsom… – bökte ki végül. Igen, kaptam egyetlen egy paradicsomot, de úgy gondoltam, hogy ennyiünknek túl kevés lenne. Hát nem is tettem az asztalra.

– Minek is lelkem? – mondta az Ilona nénje. Isten biza, én nem kívánom. Eszünk nyáron eleget. Add csak oda a gyermekeknek. Az ecetes hagyma sokkal finomabb.

– Én is ecetes hagymát akarok! – kiáltotta a léánka, s így a paradicsom ott maradt a kamrában.

Éjfélkor felöltöztek,s kimentek a kapu elé. Szívrepesve meghallgatták a köszöntőverseket, boldog új évet kívántak egymásnak, s mindenki hazament. Csak Juliska érezte rosszul magát a paradicsom miatt. S a léánka. Nem is kellett már a paradicsom. Addig tartogatták a kamarában, amíg teljesen meglágyult. Akkor aztán megették a tyúkok.

Írta:
László-Fábián Júlia
Written by
Szerző: 2023. 12. 30.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése