Szilveszter Székelyföldön 1978-ban, mennyei csemegével 

Szép, piros paradicsom volt, de ezt az egy darabot hogy tegye ki az asztalra?

Már majdnem mindennel végzett. Végigtekintett az asztalon: kocsonya, ecetes hagyma, kolbász, májas, francia saláta (vagyis száládé böff), majonézes vinetta, sajt, tepertyű, tepertyűs pogácsa, minden van. Nem hívtak sok vendéget, csak a szüleit meg a nagynénjééket. Azoknak nincs gyerekük, s annyira egyedül vannak. Hát jöjjenek le egy kicsit, rájuk fér a kimozdulás. Meg egyébként is, az Ilona nénje sokszor segít neki, ügyeli a gyermekeket, amíg ő a postával bíbelődik. Legalább ennyit ő is tehet, hogy meghívja őket egy szilveszteri vacsorára. Nem mintha ők olyan erősen szilveszterezni akarnának, az ura is mindig tréfával üti el, ha megkérdezik, hová mennek az évek közötti éjszakán.

– Szinajára! – vágja ki ilyenkor büszkén András, aztán ha értetlenül néznek rá, hogy mit akarnak a hegyekben, akkor megmagyarázza: a színnek (mármint a fásszínnek) az aljára.  Ekkor megakadt a szeme a paradicsomon. Szép, piros paradicsom volt, a barátnőjétől, Irmától kapta, aki egy városi cukrászdában dolgozott. Még egy doboz kínai konzervet is hozott, amiben valami párizsihoz hasonló húsdarab lapult, azt felszeletelte, s kirántotta. De ezt az egy darab paradicsomot hogy tegye ki az asztalra? Biztos nagy keletje lenne, hiszen soha nem ettek még télen paradicsomot, de ennyi embernek ez kevés. Inkább elteszi holnapra a gyermekeknek, azok biztosan örülni fognak neki. Csak éppen ne jusson eszükbe vacsora közben…

A vendégek együtt érkeztek, pirospozsgásan, vidáman mosolyogva. Kinn hó és hideg volt, hát nem csoda, hogy megcsípte az arcukat. Körbeülték az asztalt, a férfiak felhajtottak egy-egy pohár pálinkát, s már bele is bonyolódtak a háborús-katonás élményekbe. Az asszonyok a sok tennivalóról, süteményekről és a téli mosás nehézségeiről beszélgettek, de aztán egyszer Juliska bejelentette, hogy ideje lenne vacsorázni, ha még meg akarják hallgatni az óévbúcsúztatót meg újévköszöntőt, amit Péter bácsi szokott belekiabálni a szilveszteri éjszakába a templomtoronyból.

– Jó étvágyat mindenkinek, gyertek gyermekek ti is!

A gyermekek eddig a rekamié (errefelé rekamír) tetején foglalatoskodtak, a karácsonyra kapott játékokat tanulmányozták. Erre a szóra azonban ők is egy-kettőre asztalhoz ültek, szemükkel válogatva a sokféle finomságból. Juliska mindkettőnek tett a tányérjára, amikor hirtelen felcsendült a léánka hangja, aki imádott madárnyelven beszélni:

– Épén kopocsoponyápát képérepek épés papadicsomot!

Juliska úgy érezte, hogy az idő megállt. Mintha a kések, villák megálltak volna a levegőben, s hirtelen mindenki rábámult volna.

– Igen, a paradicsom… – bökte ki végül. Igen, kaptam egyetlen egy paradicsomot, de úgy gondoltam, hogy ennyiünknek túl kevés lenne. Hát nem is tettem az asztalra.

– Minek is lelkem? – mondta az Ilona nénje. Isten biza, én nem kívánom. Eszünk nyáron eleget. Add csak oda a gyermekeknek. Az ecetes hagyma sokkal finomabb.

– Én is ecetes hagymát akarok! – kiáltotta a léánka, s így a paradicsom ott maradt a kamrában.

Éjfélkor felöltöztek,s kimentek a kapu elé. Szívrepesve meghallgatták a köszöntőverseket, boldog új évet kívántak egymásnak, s mindenki hazament. Csak Juliska érezte rosszul magát a paradicsom miatt. S a léánka. Nem is kellett már a paradicsom. Addig tartogatták a kamarában, amíg teljesen meglágyult. Akkor aztán megették a tyúkok.

Írta:
László-Fábián Júlia

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése