Ősz Zoltán alkotása Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése
Anyóka az autóbuszon
Hogy ki volt ő? Egy egyszerű asszony, aki értett a beszéd nyelvén
Mindig szeretek autóbuszon utazni. Ott általában izgalmas beszélgetések hangzanak el, vagy éppen történik valami. Lehet, ezek másoknak lényegtelen apróságok, de én mindig hozzágondolom az előzményeket, próbálom kitalálni, hogy miért viselkednek vagy beszélnek éppen így. Beszédmodor, öltözet, kezdeményezés – mindezek fontosak egy személy definiálásában.
Itt van például most ez az öregasszony. Élénk és mosolygós, hetvenen túl, de meghatározhatatlan korral. Aztán ő maga ad erre választ, beszédbe elegyedve a sofőrrel.
– Én már nyolcvan nem leszek, se nyolcvanegy.
Szóval nyolcvankettő. Érdekes személyiség lehet.
– Mondták már nekem, hogy mit gondolok, azt hiszem tizennyolc vagyok? Hát éppen annyi, válaszoltam, csak fordítva. Aztán néztek rám, mint borjú az új kapura.
Meg vicces is. Jó kis tréfamester lehetett valamikor.
– Tudja, én szeretem az életet. Sokat imádkozom azokért is, akik háborút kell átéljenek. Mennyi szörnyűség történik ott! Azok a szegény emberek!
A körülülők beleegyezően bólogatnak. Csak a sofőr szól hátra:
– Nem kell mindent elhinni, amit a tévében mondanak, mama!
– Nem is a tévét nézem, az interneten láttam.
Erre többen elmosolyodnak. Elképzelem ezt a virgonc anyókát, amint a világhálón keresgél, de csak egy régi számítógép előtt látom valamelyest. Vagy az unokája, dédunokája mutogathatja neki a világ dolgait.
Megállunk egy jelzőlámpa előtt. Visszaszámlál a piros lámpa, az öregasszony is felfedezi.
– Milyen jó, hogy kitalálták ezeket a számokat! Az emberek tudják, hogy mennyit kell várni.
Mindegyre ellenkező autóvezetőnk ekkor is hátrafordul:
– Ettől még simán átmennek egyesek a pirosan.
– Jól van, na, nem értek én az autóvezetéshez. Csak úgy mondtam. Többet ültem szekeren, mint autón. De sosem mondhatjuk, hogy nekem nyolc, mennyit fogok állni és várni. Az idő kincs.
Bölcs ez az anyóka. Öltözetéből ítélve falun lakhat, netán kisvárosban. Kendő, vastag lájbi, szoknya, cicanadraág, régi, fekete bőrcipő. Többkilós szatyrot gyömöszölt be maga elé, azon egy kisebb válltáska is helyet kapott. Ha ezt egyedül cipelte, akkor minden elismerésem. Élénken forgatja a fejét, látszik, hogy minden érdekli.
Ismét megáll a busz, újabb utasok kászálódnak fel. Egyikük felismeri a nénit.
– Csókolom, há hol járt?
– Daógom vót! – kacagta el magát az öregasszony. Ahogy ismerős szólította meg, azonnal átváltott tájszólásba, diszkréten válaszolva a kérdezőnek: se többet, se kevesebbet nem mondott el, mint amennyit akart, de mégis kedvesen válaszolt.
Kisgyerekét karján cipelő nő közeledett, anyóka szemével követte, amíg megbizonyosodott, hogy talált magának helyet. Ha nem így lett volna, akkor biztosan felajánlta volna a sajátját, a többi utast megszégyenítve.
Már többen voltunk az autóbuszon, a családias hangulat elveszett. Az öregasszony előrebámult, többé nem szólalt meg. Pedig szívesen hallgattam volna még.
Hogy ki volt ő? Egy egyszerű asszony, aki értett a beszéd nyelvén. Aki szerette az embereket, az életet, a világot. Amit már jobban megértett, mint mi, akik még mindig csak tapogatózva keresgélünk. Keressük a bölcsességet, az ismeretlent, a magyarázatokat, az élet értelmét, s még ki tudja mennyi mindent! Pedig az orrunk előtt van, csak észre kellene venni.
Hasonló
Amikor még megénekeltük Rom...
Szállt a nótacsokor, fel a ...
Józsi seprűvel győzte le a ...
Zsiga felült a koporsóban, ...
A kis Timike elvarázsolta a...
Égi áldás az özvegyasszony ...
Történetek a füstölődő szal...
Szilveszter Székelyföldön 1...
Nótával veszekedtek, nótáva...
Fény derült az árnyékszéken...
Hol vagy, gazdám? Hol vagy,...
A szomszéd néni bécsi szele...
A torta esete a hirtelen me...
A falusi portáknak megvolt ...
Randevú a Nagyhídnál, aztán...
Farsangtemetés Alsósófalván...
A szőlőst kiszántják, a föl...
Székelyvaja aranycsapata
Kormi macskánk megnyitotta ...
A komlós, amit firmának nev...
Téli alkony
Buckavidék Fülöpszállás
Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta vidéken, ahol mindig változik a terep, ahol a cipő, és zokni kérgessé válnak az éles homoktól, nem egy sétatér. Magasan a bucka tetején kapaszkodnak... Tartalom megtekintése
Charles Bukowski
Biszák László alkotása Ne szépítsünk, nem kívánja meg tőlünk senki sem, ha valami, valaki nyers, nem bűn!!! Legyen egyenes, őszinte, és férfias! Saját maga is kegyetlen őszinteséggel írta meg saját ... Tartalom megtekintése
Sceptrum
Tüttő József alkotása A fordítás szerint: Ősi hatalmi jelvény, ami alá tartozik az ítélkezés, igazságosság a jogszolgáltatás!! Jogar!! Életünket mindig beszorítani látszik rendszabályok közé, mivel bőven akadnak, akik ... Tartalom megtekintése
Santa Maria della Salute
Huszár Boglárka alkotása Mit kívánunk egy festménytől? Mi keltette fel a figyelmünket? Ki festette? Ki Ő? ….és még lehetne tovább is faggatnunk magunkat, de nem... Tartalom megtekintése
Büszke lázadók
Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése
Amikor még megénekeltük Romániát
„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A több szakaszból... Tartalom megtekintése
Az ínyencek piaca Tiranában
Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég
Szent István Bazilika, Budapest
Huszár Boglárka alkotása Kis túlzással: világjáró Boglárkám mindig boldogan fogadja be egy egy idegen ország szépségeit, áradozik a helyszínen, és a hazamentett látnivalók fotón rögzített emlékek, még nagyobb ... Tartalom megtekintése