Anyóka az autóbuszon

Hogy ki volt ő? Egy egyszerű asszony, aki értett a beszéd nyelvén

Mindig szeretek autóbuszon utazni. Ott általában  izgalmas beszélgetések hangzanak el, vagy éppen történik valami. Lehet, ezek másoknak lényegtelen apróságok, de én mindig hozzágondolom az előzményeket, próbálom kitalálni, hogy miért viselkednek vagy beszélnek éppen így. Beszédmodor, öltözet, kezdeményezés – mindezek fontosak egy személy definiálásában.

Itt van például most ez az öregasszony. Élénk és mosolygós, hetvenen túl, de meghatározhatatlan korral. Aztán ő maga ad erre választ, beszédbe elegyedve a sofőrrel.

– Én már nyolcvan nem leszek, se nyolcvanegy.

Szóval nyolcvankettő. Érdekes személyiség lehet.

– Mondták már nekem, hogy mit gondolok, azt hiszem tizennyolc vagyok? Hát éppen annyi, válaszoltam, csak fordítva. Aztán néztek rám, mint borjú az új kapura.

Meg vicces is. Jó kis tréfamester lehetett valamikor.

– Tudja, én szeretem az életet. Sokat imádkozom azokért is, akik háborút kell átéljenek. Mennyi szörnyűség történik ott! Azok a szegény emberek!

A körülülők beleegyezően bólogatnak. Csak a sofőr szól hátra:

– Nem kell mindent elhinni, amit a tévében mondanak, mama!

– Nem is a tévét nézem, az interneten láttam.

Erre többen elmosolyodnak. Elképzelem ezt a virgonc anyókát, amint a világhálón keresgél, de csak egy régi számítógép előtt látom valamelyest. Vagy az unokája, dédunokája mutogathatja neki a világ dolgait.

Megállunk egy jelzőlámpa előtt. Visszaszámlál a piros lámpa, az öregasszony is felfedezi.

– Milyen jó, hogy kitalálták ezeket a számokat! Az emberek tudják, hogy mennyit kell várni. 

Mindegyre ellenkező autóvezetőnk ekkor is hátrafordul:

– Ettől még simán átmennek egyesek a pirosan.

– Jól van, na, nem értek én az autóvezetéshez. Csak úgy mondtam. Többet ültem szekeren, mint autón. De sosem mondhatjuk, hogy nekem nyolc, mennyit fogok állni és várni. Az idő kincs.

Bölcs ez az anyóka. Öltözetéből ítélve  falun lakhat, netán kisvárosban. Kendő, vastag lájbi, szoknya, cicanadraág, régi, fekete bőrcipő. Többkilós szatyrot gyömöszölt be maga elé, azon egy kisebb válltáska is helyet kapott. Ha ezt egyedül cipelte, akkor minden elismerésem. Élénken forgatja a fejét, látszik, hogy minden érdekli. 

Ismét megáll a busz, újabb utasok kászálódnak fel. Egyikük felismeri a nénit.

– Csókolom, há hol járt?

– Daógom vót! – kacagta el magát az öregasszony. Ahogy ismerős szólította meg, azonnal átváltott tájszólásba, diszkréten válaszolva a kérdezőnek: se többet, se kevesebbet nem mondott el, mint amennyit akart, de mégis kedvesen válaszolt. 

Kisgyerekét karján cipelő nő közeledett, anyóka szemével követte, amíg megbizonyosodott, hogy talált magának helyet. Ha nem így lett volna, akkor biztosan felajánlta volna a sajátját, a többi utast megszégyenítve.

Már többen voltunk az autóbuszon, a családias hangulat elveszett. Az öregasszony előrebámult, többé nem szólalt meg. Pedig szívesen hallgattam volna még.

Hogy ki volt ő? Egy egyszerű asszony, aki értett a beszéd nyelvén. Aki szerette az embereket, az életet, a világot. Amit már jobban megértett, mint mi, akik még mindig csak tapogatózva keresgélünk. Keressük a bölcsességet, az ismeretlent, a magyarázatokat, az élet értelmét, s még ki tudja mennyi mindent! Pedig az orrunk előtt van, csak észre kellene venni.

Írta:
László-Fábián Júlia

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése