Anyóka az autóbuszon

Hogy ki volt ő? Egy egyszerű asszony, aki értett a beszéd nyelvén

Mindig szeretek autóbuszon utazni. Ott általában  izgalmas beszélgetések hangzanak el, vagy éppen történik valami. Lehet, ezek másoknak lényegtelen apróságok, de én mindig hozzágondolom az előzményeket, próbálom kitalálni, hogy miért viselkednek vagy beszélnek éppen így. Beszédmodor, öltözet, kezdeményezés – mindezek fontosak egy személy definiálásában.

Itt van például most ez az öregasszony. Élénk és mosolygós, hetvenen túl, de meghatározhatatlan korral. Aztán ő maga ad erre választ, beszédbe elegyedve a sofőrrel.

– Én már nyolcvan nem leszek, se nyolcvanegy.

Szóval nyolcvankettő. Érdekes személyiség lehet.

– Mondták már nekem, hogy mit gondolok, azt hiszem tizennyolc vagyok? Hát éppen annyi, válaszoltam, csak fordítva. Aztán néztek rám, mint borjú az új kapura.

Meg vicces is. Jó kis tréfamester lehetett valamikor.

– Tudja, én szeretem az életet. Sokat imádkozom azokért is, akik háborút kell átéljenek. Mennyi szörnyűség történik ott! Azok a szegény emberek!

A körülülők beleegyezően bólogatnak. Csak a sofőr szól hátra:

– Nem kell mindent elhinni, amit a tévében mondanak, mama!

– Nem is a tévét nézem, az interneten láttam.

Erre többen elmosolyodnak. Elképzelem ezt a virgonc anyókát, amint a világhálón keresgél, de csak egy régi számítógép előtt látom valamelyest. Vagy az unokája, dédunokája mutogathatja neki a világ dolgait.

Megállunk egy jelzőlámpa előtt. Visszaszámlál a piros lámpa, az öregasszony is felfedezi.

– Milyen jó, hogy kitalálták ezeket a számokat! Az emberek tudják, hogy mennyit kell várni. 

Mindegyre ellenkező autóvezetőnk ekkor is hátrafordul:

– Ettől még simán átmennek egyesek a pirosan.

– Jól van, na, nem értek én az autóvezetéshez. Csak úgy mondtam. Többet ültem szekeren, mint autón. De sosem mondhatjuk, hogy nekem nyolc, mennyit fogok állni és várni. Az idő kincs.

Bölcs ez az anyóka. Öltözetéből ítélve  falun lakhat, netán kisvárosban. Kendő, vastag lájbi, szoknya, cicanadraág, régi, fekete bőrcipő. Többkilós szatyrot gyömöszölt be maga elé, azon egy kisebb válltáska is helyet kapott. Ha ezt egyedül cipelte, akkor minden elismerésem. Élénken forgatja a fejét, látszik, hogy minden érdekli. 

Ismét megáll a busz, újabb utasok kászálódnak fel. Egyikük felismeri a nénit.

– Csókolom, há hol járt?

– Daógom vót! – kacagta el magát az öregasszony. Ahogy ismerős szólította meg, azonnal átváltott tájszólásba, diszkréten válaszolva a kérdezőnek: se többet, se kevesebbet nem mondott el, mint amennyit akart, de mégis kedvesen válaszolt. 

Kisgyerekét karján cipelő nő közeledett, anyóka szemével követte, amíg megbizonyosodott, hogy talált magának helyet. Ha nem így lett volna, akkor biztosan felajánlta volna a sajátját, a többi utast megszégyenítve.

Már többen voltunk az autóbuszon, a családias hangulat elveszett. Az öregasszony előrebámult, többé nem szólalt meg. Pedig szívesen hallgattam volna még.

Hogy ki volt ő? Egy egyszerű asszony, aki értett a beszéd nyelvén. Aki szerette az embereket, az életet, a világot. Amit már jobban megértett, mint mi, akik még mindig csak tapogatózva keresgélünk. Keressük a bölcsességet, az ismeretlent, a magyarázatokat, az élet értelmét, s még ki tudja mennyi mindent! Pedig az orrunk előtt van, csak észre kellene venni.

Share on Facebook
Facebook
Ossza meg ismerőseivel!
Írta:
László-Fábián Júlia
Written by
Szerző: 2022. 04. 24.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Tavasz a gyimesi szorosban

Ősz Zoltán alkotása Pasztell 2011. Hol is maradtak ezek a káprázatos hegyek Ősz Zoltán sóhajából az évek alatt?? Ki tudja, hányszor feslettek fel ezek a finom szálak a lélek képzelt anyagán,... Tartalom megtekintése

A füzérradványi Károlyi-kastély

IMG_4516 IMG_4517 IMG_4519 IMG_4523 IMG_4521 IMG_4559 IMG_4556 IMG_4550 IMG_4551 IMG_4553 IMG_4525 IMG_4534 IMG_4529 IMG_4530 IMG_4532 IMG_4535 IMG_4538 IMG_4539 IMG_4546 IMG_4540   XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX  2022.05.02.   XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX IMG_4512 IMG_4510 IMG_4507 IMG_4506 IMG_4504 IMG_4501... Tartalom megtekintése

Anyóka az autóbuszon

Hogy ki volt ő? Egy egyszerű asszony, aki értett a beszéd nyelvén Mindig szeretek autóbuszon utazni. Ott általában  izgalmas beszélgetések hangzanak el, vagy éppen történik valami. Lehet, ezek másoknak lényegtelen... Tartalom megtekintése

Halk sóhaj

Hargitai Beáta alkotása Sóhaj voltál, mint tavasszal a szellő ha virágokat látogat, hogy kinyíljanak, egy gondolat voltál, amit rejtegetve ringattalak, zengő  madárdal,  mit  messzire  hord a csiklandó  napsugár,  tréfa voltál ... Tartalom megtekintése

Nagylegények, nagyleányok

Életünkben vannak olyan események, amelyek nemcsak nekünk, hanem egész közösségünknek fontosak. Ilyenek a születés, keresztelő, konfirmálás vagy elsőáldozás, ballagás, házasságkötés, aztán mindezek elölről kezdve a saját gyerekünkkel. Majd az unokánkkal.... Tartalom megtekintése

Hol bót, hol nem vót

Gyermekkorom egyik legendás helye volt a vámosoroszi vegyesbolt Hajdanában-danában a boltot még bótnak hívták és nem ABC-nek, vagy „tudomisén” minek. A bót egyet jelentett valamikor „Bótos Feri bácsival”. Feri bácsi... Tartalom megtekintése