Anyóka az autóbuszon

Hogy ki volt ő? Egy egyszerű asszony, aki értett a beszéd nyelvén

Mindig szeretek autóbuszon utazni. Ott általában  izgalmas beszélgetések hangzanak el, vagy éppen történik valami. Lehet, ezek másoknak lényegtelen apróságok, de én mindig hozzágondolom az előzményeket, próbálom kitalálni, hogy miért viselkednek vagy beszélnek éppen így. Beszédmodor, öltözet, kezdeményezés – mindezek fontosak egy személy definiálásában.

Itt van például most ez az öregasszony. Élénk és mosolygós, hetvenen túl, de meghatározhatatlan korral. Aztán ő maga ad erre választ, beszédbe elegyedve a sofőrrel.

– Én már nyolcvan nem leszek, se nyolcvanegy.

Szóval nyolcvankettő. Érdekes személyiség lehet.

– Mondták már nekem, hogy mit gondolok, azt hiszem tizennyolc vagyok? Hát éppen annyi, válaszoltam, csak fordítva. Aztán néztek rám, mint borjú az új kapura.

Meg vicces is. Jó kis tréfamester lehetett valamikor.

– Tudja, én szeretem az életet. Sokat imádkozom azokért is, akik háborút kell átéljenek. Mennyi szörnyűség történik ott! Azok a szegény emberek!

A körülülők beleegyezően bólogatnak. Csak a sofőr szól hátra:

– Nem kell mindent elhinni, amit a tévében mondanak, mama!

– Nem is a tévét nézem, az interneten láttam.

Erre többen elmosolyodnak. Elképzelem ezt a virgonc anyókát, amint a világhálón keresgél, de csak egy régi számítógép előtt látom valamelyest. Vagy az unokája, dédunokája mutogathatja neki a világ dolgait.

Megállunk egy jelzőlámpa előtt. Visszaszámlál a piros lámpa, az öregasszony is felfedezi.

– Milyen jó, hogy kitalálták ezeket a számokat! Az emberek tudják, hogy mennyit kell várni. 

Mindegyre ellenkező autóvezetőnk ekkor is hátrafordul:

– Ettől még simán átmennek egyesek a pirosan.

– Jól van, na, nem értek én az autóvezetéshez. Csak úgy mondtam. Többet ültem szekeren, mint autón. De sosem mondhatjuk, hogy nekem nyolc, mennyit fogok állni és várni. Az idő kincs.

Bölcs ez az anyóka. Öltözetéből ítélve  falun lakhat, netán kisvárosban. Kendő, vastag lájbi, szoknya, cicanadraág, régi, fekete bőrcipő. Többkilós szatyrot gyömöszölt be maga elé, azon egy kisebb válltáska is helyet kapott. Ha ezt egyedül cipelte, akkor minden elismerésem. Élénken forgatja a fejét, látszik, hogy minden érdekli. 

Ismét megáll a busz, újabb utasok kászálódnak fel. Egyikük felismeri a nénit.

– Csókolom, há hol járt?

– Daógom vót! – kacagta el magát az öregasszony. Ahogy ismerős szólította meg, azonnal átváltott tájszólásba, diszkréten válaszolva a kérdezőnek: se többet, se kevesebbet nem mondott el, mint amennyit akart, de mégis kedvesen válaszolt. 

Kisgyerekét karján cipelő nő közeledett, anyóka szemével követte, amíg megbizonyosodott, hogy talált magának helyet. Ha nem így lett volna, akkor biztosan felajánlta volna a sajátját, a többi utast megszégyenítve.

Már többen voltunk az autóbuszon, a családias hangulat elveszett. Az öregasszony előrebámult, többé nem szólalt meg. Pedig szívesen hallgattam volna még.

Hogy ki volt ő? Egy egyszerű asszony, aki értett a beszéd nyelvén. Aki szerette az embereket, az életet, a világot. Amit már jobban megértett, mint mi, akik még mindig csak tapogatózva keresgélünk. Keressük a bölcsességet, az ismeretlent, a magyarázatokat, az élet értelmét, s még ki tudja mennyi mindent! Pedig az orrunk előtt van, csak észre kellene venni.

Szerző: 2022. 04. 24.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése