Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése
Hol vagy, gazdám? Hol vagy, Feri?
– Bányász kutyám, egyelőre nem fogok itthon lakni. Beteg vagyok, mások vigyáznak rám.
Felemelte a fejét, és körülnézett. A szőlőfán néhány veréb csipegette a szőlőt, a csűrben egy galambpár turbékolt. Már nem zavarták, békén hagyta őket. Amióta senki sem lakik itt, még a néha szemtelen tyúkok sem, ő is lazábban hagy mindent. Meg néha úgy érzi, mintha a lábai alig tartanák meg fáradt testét. Nagyon idős, jócskán elmúlt már húsz éves – mondogatták körülötte az emberek, pedig ő nem tudta, hogy ez mit jelent, s mikor kellene neki öregnek lennie. Ellenben érezte, mennyi mindenre nem képes már, amit régebben gondolkodás nélkül megtett.
Fejét ismét a két első lábára hajtotta, szemeit lehunyta. Megpróbált az anyjára gondolni, de csak két, szelíd, barna szem jelent meg lelki szemei előtt. Fogalma sem volt, hogyan és mikor hagyta el őt, de arra tisztán emlékezett, amikor gazdájával először találkozott, aki mosolyogva emelte fel a magasba.
– Há te meg miféle jószág vagy? Hogy kerülsz ide? Mivelhogy válaszolni képtelen volt, hát vakkantott néhányat, ami nagyon megtetszhetett a gazdának, akit egyébként mindenki Ferinek szólított, mert gondolkodás nélkül hazavitte. A nyárikonyhában kapott szállást, s egy vidám kis öregasszony vitt neki tejet egy tálacskában. Még most is érezte a tej ízét, annyira éhes volt, hogy pillanatok alatt belefetyelte az egészet. Az öregasszony nevetett, s megpótolta a tejet egy darab kenyérrel. Miután azt is bekebelezte, perceken belül elaludt. Éjszaka ébredt meg, s nem tudott kijutni a konyhából. Ijedtében elkezdett alagutakat ásni, de egyiket sem tudta befejezni, mert megjelent a gazda, aki nagyot kacagott.
– Talán kincset kerestél? Vagy bányásztál? Tudod mit, legyen a te neved Bányász!
Ezentúl mindenki így szólította, s mindenki jól bánt vele. Igaz, ő is végezte a dolgát. Elkísérte gazdáját az erdőre, a földekre, körbeugrálta az öregasszonyt, mikor az enni adott, vagy vizet vitt a teheneknek, elkergette a madarakat, a rókákat meg az egereket, s nagyon jól megvoltak ők ott hárman. Aztán egyszer sok ember kezdett jönni-menni az udvaron, feketében, búsan, s az öregasszonyt többé nem látta. Gazdája sokáig szomorú volt, de lassan visszanyerte az életkedvét. Ismét elmentek az erdőre, szénát gyűjtöttek a Büdös-kútnál, s kapálták a kertfeje fölötti földet. Esténként Feri megfejte a teheneket, megetette a tyúkokat, reggel ismét fejt, a tejet meg levitte a csarnokba. Mármint a tejcsarnokba. De neki mindig jutott belőle.
Aztán egyszer nagy baj lett. Egyik reggel a gazdája nem tudott felkelni. Beosont a házba, s megpróbálta elmondani neki, hogy bőgnek a tehenek, s kotkodácsolnak a tyúkok. De Feri csak a fejét simogatta.
– Menj, Bányász, vigyázz mindenre, mert én már nem tudok.
Nemsokára megjelentek a rokonok. Elvitték a gazdáját, két hétig nem látta. Mások fejték teheneket, mások adtak neki enni. De egy napon mosolyogva jött haza.
– Bányász, hol vagy?! – kiáltotta már messziről.
Soha nem érzett ekkora örömöt. Itt a gazdám, hazajött, szeretem! – kiáltotta volna, ha tudott volna beszélni. De így csak ugrált, nyüszített, s örömtáncot járt.
Pár nap múlva elhajtották a teheneket. Feri nagyon szomorú volt.
– Már nem tudom rendezni őket, de nem baj, Bányász, mert nyugdíjassá váltam. Lesz miből megéljünk.
Ő nem bánta. Hiányzott a finom tej, de a bolti is megtette. Feri mindenféle jóval traktálta, ha hideg volt, akár a házban is alhatott. Milyen boldogok voltak akkor!
Teltek-múltak az évek, s egyszer Feri ismét nagyon szomorú lett. Észrevette, hogy többször könnyek folytak a szeméből. Azon a nyáron néhányszor elesett, s nehezen állt lábra. Tudta, hogy baj van, de amikor más embereknek kellett felemelniük gazdáját a földről, igazán megijedt. Mi történhetett vele? És ismét eljött egy nap, amikor rokonok jelentek meg, agyvérzésről beszéltek, mentőt hívtak.
A gazdáját elvitték. Őt a szomszéd gondozta, Ferit hosszú ideig nem látta. De egyszer mégis megjelent. Lassan jött, bottal.
– Gazdám, gazdám, barátom! – nyüszítette ő. Feri magához ölelte.
– Bányász, egyelőre nem fogok itthon lakni. Beteg vagyok, mások vigyáznak rám. De ígérem, hogy amíg lehet, mindig hazajövök hozzád, minden egyes nap.
Betartotta a szavát. Néhány hétig, ha esett, ha havazott, eljött. Mindig kitörő örömmel fogadta, és félve várta, hogy mikor fog elmenni, s visszajön-e másnap. De egyszer nem jött.
És soha többé nem jött. Pedig ő már olyan öreg! Már nem nagyon bírja várni. Saját magát sem igazán bírja.
Ismét felemelte a fejét. Barna szemeiből lassan gördült lefelé két könnycsepp.
– Hol vagy, gazdám? Hol vagy, Feri?
Hasonló
Égi áldás az özvegyasszony ...
Történetek a füstölődő szal...
Szilveszter Székelyföldön 1...
Nótával veszekedtek, nótáva...
Fény derült az árnyékszéken...
A szomszéd néni bécsi szele...
A torta esete a hirtelen me...
A falusi portáknak megvolt ...
Randevú a Nagyhídnál, aztán...
Farsangtemetés Alsósófalván...
A szőlőst kiszántják, a föl...
Székelyvaja aranycsapata
Kormi macskánk megnyitotta ...
A komlós, amit firmának nev...
Harmincezer nap és egy mar...
Virágok a mennyezeten, a ka...
Mert fontos a pihenés, a cs...
Anyóka az autóbuszon
Nagylegények, nagyleányok
Halk csipogás kezdett halla...
Égi áldás az özvegyasszony házasságára
Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren
Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése
Varázslat
Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta áll ez a nagyon régi épület, kicsit elvarázsolt szépségével kastély, kicsit bástya szerű repkénnyel befutott oldalával. Az idő ... Tartalom megtekintése
Az út
Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése