A komlós, amit firmának neveztünk

Annak idején alig vártam, hogy  tizennégy legyek, mert végre mehettem dolgozni a komlósba

Ha ennyi idős voltál, és rendelkeztél személyivel, amit nálunk amúgy buletinnek hívnak, akkor egyből munkaképessé váltál, egyébként fel is út, le is út, nem vettek fel, akárki fia-borja lehettél. 

De még a személyi sem volt biztosíték arra, hogy dolgozhatsz. Gerő, a technikus, Jóska ügyintézővel együtt  mindig terepszemlét tartott fölöttünk s kiválasztották azokat, akik nem roppannak majd bele a túlterheltségbe, s megbírják a három váltást. Meg aztán a helyek száma sem volt végtelen. Eléggé fogdmeg leány lévén abban az időben, szerencsére mindig bekerültem a válogatottba, s általában ugyanazon a pozíción, a nagyhengerek mellett foglaltam állást. Nem mondom, ez roppant egyszerű munkát igényelt, ellenben figyelmet annál  inkább. A leszedett komlót – levelestül, virágostul, de főleg virágostól – beöntötték a gépezet hatalmas tartályába, ami aztán ontott felém mindent, s folyamatosan egyengetnem kellett, hogy átcsusszanjon a következő, valamivel vékonyabb, forgó-pörgő hengerrendszerre. Egyszóval: varizsáltam. Volt, aki a leveleket szedegélte ki, mások zsákolták a komlóvirágokat, ismét mások a szárítóba szállították. Innen meg, gondolom, a sörgyártókhoz került. A délelőtti váltás volt a legnehezebb, mert nagyon korán kellett felkelni. Öt órakor már talpon voltam, s gyors mosakodás meg öltözködés után feltarisznyálva indultam, kezemben egy nagy darab zsíroskenyérrel, amit anyukám mindig sűrűn telerakott paradicsommal. Amíg a két kilométernyi távolságot megtettük – a farm Székelyvaja és Göcs között helyezkedett el -, a reggeli is elfogyott, s a sorra csatlakozó, vidáman cseverésző barátnőkkel félelem nélkül haladtunk a sötétben. Teljesen felébredve álltunk munkába, de ha netán még álmosak lettünk volna, akkor is kiment volna az álom a szemünkből, olyan hangosan zúgott a komlófeldolgozó gépezet.

Ilyenkor, vagy ha délutánra mentünk, ebéd is járt, ami mindig nagyon finom volt, nemhiába volt székelyvajai a főszakácsnő, vagyis Jolán néni, aki mindig vigyázott a jó hírnevére, s persze ránk. Az éjszakai váltás ellenben nagyon lassan telt, pedig előtte mindig átaludtuk az egész napot. De igazából mind gyerekek voltunk – kicsit korai lehetett még a három váltás.

Nem csak mi dolgoztunk a firmában – mivelhogy a farmot románul fermának nevezik, hát firma lett belőle magyarul -, sok román fiatalt hoztak még oda. A tavaszi munkálatokra főleg lipovánokat, az őszire máramarosi legényeket és leányokat, de akár vegyesen is. Vasárnap mindig szabadnapot kaptak, ilyenkor végigsétáltak a falun a gyönyörű népviseletükben, szoknyáik anyaga akár kalotaszegi is lehetett volna, térdig ért, és bő ráncba volt szedve. A cukrászdában, a bodegában és a postán lehetett velük találkozni, ugyanis süteményeket, italféléket vásároltak, meg leveleket adtak postára ilyenkor. 

Egyszer anyukám nem volt otthon, ezért nekem kellett kiszolgálnom a lányokat, akik mosolygósak, vidámak voltak, annak ellenére, hogy hétközben nehéz munkát végeztek. 

– Tréj  plíkurj, té rog! – kérte egyikük, én meg csak bámultam rá, mint borjú az új kapura. Értettem én, hogy tréj az három, té rog kérlek, de hogy mi a franc az a plikk, fogalmam sem volt ( még csak elsős voltam). Elkezdtem mutogatni nekik a postán fellelhető árucikkeket, de csak rázták a fejüket. Aztán a lány hirtelen az asztal mögé lépett, s a hatalmas postaasztalfiókból kiemelt egyet.

– Plik – mutatott rá, s visszaadta.

Gondolkodás nélkül kivettem még kettőt, s elvettem a borítékokért járó pénzt. A lányok búcsút intettek, s színes szoknyáikban kibillegtek a kapun. Következő héten a megírt leveleket hozták, néhány alma és cukorka  kíséretében, mivelhogy segítettem nekik, és nem kellett mégegyszer legyalogolniuk. Én meg nagyon örültem.

Visszatérve a mi munkánkra, ami csupán néhány hétig tartott: októberben mindig átvehettük a fizetést. Ilyenkor meg rettenetesen boldogok voltunk, megvehettük a rég áhított rózsaszín sportruhát, vagyis tréninget, edzőcipőt, könyveket, akármit – mert ilyenkor jogunk volt a keresetünk egy részének elköltési módjáról dönteni. Ez pedig annyira jó érzés volt.

Írta:
László-Fábián Júlia

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése