Farsangtemetés Alsósófalván Kordával, Reptérrel

Az idén Ilyést, vagyis a vén Dobait várták, fogadták, siratták és búcsúztatták Székelyföldön

Ha jártál már egyszer Alsósófalván, mondjuk éppen hamvazószerdán, akkor bizonyosan visszatérsz még oda. Hogy miért?  Talán mert mély benyomást tesz rád az ott élők közvetlensége, vidámsága, vendégszeretete. Na meg, persze, nem utolsósorban az a farsangvégi felvonulás, amely ilyenkor szokásos: nagy csindaratta-bummal, sirató-nevető emberekkel, rudakon hordozott szalmabábbal, agyafúrt székely észjárással rögtönzött beszédekkel, fogadó csoportok készülődéseivel, tréfáival.  Ez, a kicsinek nem éppen mondható falu, mely szinte teljesen összenőtt a szomszédos Parajddal, a hagyományőrzés nagymestere. Jó, jó, tudom, hogy a hagyományokat nem kell őrizni, mert nem szöknek meg, meg ápolni sem kell, mert nem betegek, de lehet, hogy ha nem vigyáznánk rájuk, egy idő után elillannának, lassan elfelejtődnének. Nem teljesen, hiszen annyi lejegyzés készült már róluk, hogy bármikor fel lehetne eleveníteni, de tudjuk, hogy az már nem lenne az igazi. A valódi hagyomány folyamatosan ismétlődik, mindig változik egy picit, hozzáadnak vagy elvesznek belőle, de él. Valamilyen formában mindig. Akárcsak Ilyés, a szalmabáb, akit még el sem égettek, de már előkerült a kicsi Ilyés, aki bátran nőhet, öregedhet a következő farsang végéig. Ő pedig az utolsó fogadóponton adatik át a papot játszó mókamesternek. 

Változnak az idők, alakulnak a szokások. Míg réges-régen a szalmabábos temetési menet olyan helyeken állt meg, ahol vénlegény, vénleány élt, vagy útkereszteződés volt éppen, netán érdekes dolgot tudtak az ott élő családról, régen meg terített, kapuba kiállított asztallal várták a mókás társaságot,  a jelenben már tematikusan felkészült csoportok fogadják a felvonulókat, egyre érdekesebb témákat találva ki. 

Vegyük például az utolsó, szám szerint a tizenkettedik helyet, ahol az idén Ilyést, vagyis a vén Dobait várták, fogadták, siratták és búcsúztatták. A fogadás az egyik újabb slágerrel történt, a Reptér volt az irányadó. E köré épült minden: fából, kartonból egy repülő- az Örvendő járat, amely az utca nevéről kapta a sajátját, a repülőt meg körbevette a Haromalja reptér a fogadásban résztvevő másik utcáról keresztelték el. Nem hiányzott onnan senki és semmi: volt pilóta és stewardeszek, utasok, rengeteg bőrönddel, turistacsalogató, csinos néger reklámarcok, jósnők, cigányasszonyok, akik alsóneműt árultak, a pénztárnál repülőjegyeket osztogattak, meg promócióba forralt bort, mentateát és mindenféle földi finomságot, akár puliszkatortát is lehetett kapni. Korda György személyesen is megjelent Fülöp József személyében, és teljes odaadással előadta a híres dalt.

De akadt a kapualjakban lakodalmas ház, frissen vágott, némileg még tollas tyúkokkal, pityókaásó kaláka,paraszt-zabálda,alsóbugyogós asszonytársaság meg mindenféle kitaláció. Ha csatlakoztál a temetési menethez, akkor nyomós okod volt arra, hogy állandóan jól érezd magad. Még ha akárhányszor is végighallgathattad a pap által felolvasott tudósítást:

"Meghótt már a vén Dobai, 
nem is vót ő már korai. 
Italos, de jó ember vót,
mikor meghótt, egyet se szólt."

És egyszer sem untad. A siratóasszonyok sem ismételték önmagukat, mindig akadtak újabbnál-újabb, a különböző helyzetekhez alkalmazkodó beszólások, improvizálások. S annyi népdal, annyi népi ének. 

Mert  ez egy igazi farsangtemetés volt. Igazi, vidám,hagyományéltető emberekkel, lelkes csoportokkal, jó zenével, a kapuban nézelődő kilencven éves Margit nénivel. A székely ember tudja: az élet mulandó, ezért örüljünk a mának. De azt is tudja, hogy  minden vég után jön egy másik kezdet.

Írta:
László-Fábián Júlia
Written by
Szerző: 2023. 02. 26.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése