Farsangtemetés Alsósófalván Kordával, Reptérrel

Az idén Ilyést, vagyis a vén Dobait várták, fogadták, siratták és búcsúztatták Székelyföldön

Ha jártál már egyszer Alsósófalván, mondjuk éppen hamvazószerdán, akkor bizonyosan visszatérsz még oda. Hogy miért?  Talán mert mély benyomást tesz rád az ott élők közvetlensége, vidámsága, vendégszeretete. Na meg, persze, nem utolsósorban az a farsangvégi felvonulás, amely ilyenkor szokásos: nagy csindaratta-bummal, sirató-nevető emberekkel, rudakon hordozott szalmabábbal, agyafúrt székely észjárással rögtönzött beszédekkel, fogadó csoportok készülődéseivel, tréfáival.  Ez, a kicsinek nem éppen mondható falu, mely szinte teljesen összenőtt a szomszédos Parajddal, a hagyományőrzés nagymestere. Jó, jó, tudom, hogy a hagyományokat nem kell őrizni, mert nem szöknek meg, meg ápolni sem kell, mert nem betegek, de lehet, hogy ha nem vigyáznánk rájuk, egy idő után elillannának, lassan elfelejtődnének. Nem teljesen, hiszen annyi lejegyzés készült már róluk, hogy bármikor fel lehetne eleveníteni, de tudjuk, hogy az már nem lenne az igazi. A valódi hagyomány folyamatosan ismétlődik, mindig változik egy picit, hozzáadnak vagy elvesznek belőle, de él. Valamilyen formában mindig. Akárcsak Ilyés, a szalmabáb, akit még el sem égettek, de már előkerült a kicsi Ilyés, aki bátran nőhet, öregedhet a következő farsang végéig. Ő pedig az utolsó fogadóponton adatik át a papot játszó mókamesternek. 

Változnak az idők, alakulnak a szokások. Míg réges-régen a szalmabábos temetési menet olyan helyeken állt meg, ahol vénlegény, vénleány élt, vagy útkereszteződés volt éppen, netán érdekes dolgot tudtak az ott élő családról, régen meg terített, kapuba kiállított asztallal várták a mókás társaságot,  a jelenben már tematikusan felkészült csoportok fogadják a felvonulókat, egyre érdekesebb témákat találva ki. 

Vegyük például az utolsó, szám szerint a tizenkettedik helyet, ahol az idén Ilyést, vagyis a vén Dobait várták, fogadták, siratták és búcsúztatták. A fogadás az egyik újabb slágerrel történt, a Reptér volt az irányadó. E köré épült minden: fából, kartonból egy repülő- az Örvendő járat, amely az utca nevéről kapta a sajátját, a repülőt meg körbevette a Haromalja reptér a fogadásban résztvevő másik utcáról keresztelték el. Nem hiányzott onnan senki és semmi: volt pilóta és stewardeszek, utasok, rengeteg bőrönddel, turistacsalogató, csinos néger reklámarcok, jósnők, cigányasszonyok, akik alsóneműt árultak, a pénztárnál repülőjegyeket osztogattak, meg promócióba forralt bort, mentateát és mindenféle földi finomságot, akár puliszkatortát is lehetett kapni. Korda György személyesen is megjelent Fülöp József személyében, és teljes odaadással előadta a híres dalt.

De akadt a kapualjakban lakodalmas ház, frissen vágott, némileg még tollas tyúkokkal, pityókaásó kaláka,paraszt-zabálda,alsóbugyogós asszonytársaság meg mindenféle kitaláció. Ha csatlakoztál a temetési menethez, akkor nyomós okod volt arra, hogy állandóan jól érezd magad. Még ha akárhányszor is végighallgathattad a pap által felolvasott tudósítást:

"Meghótt már a vén Dobai, 
nem is vót ő már korai. 
Italos, de jó ember vót,
mikor meghótt, egyet se szólt."

És egyszer sem untad. A siratóasszonyok sem ismételték önmagukat, mindig akadtak újabbnál-újabb, a különböző helyzetekhez alkalmazkodó beszólások, improvizálások. S annyi népdal, annyi népi ének. 

Mert  ez egy igazi farsangtemetés volt. Igazi, vidám,hagyományéltető emberekkel, lelkes csoportokkal, jó zenével, a kapuban nézelődő kilencven éves Margit nénivel. A székely ember tudja: az élet mulandó, ezért örüljünk a mának. De azt is tudja, hogy  minden vég után jön egy másik kezdet.

Írta:
László-Fábián Júlia

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése