Randevú a Nagyhídnál, aztán együtt mindörökké

– Hallad, fiam, nekem van égy gyönyörűszép onokám – mondta Lina néni Andrásnak

– Lina néném! Lina néném! Nem jött levelem? – pördült ki a kapun Rózsika.

– Nem, lelkem, nem jütt! – fordult meg Lina. Ma csak három levél érkezett. 

Rózsika bánatosan visszasomfordált, Lina folytatta az útját. Otthon már mindent sorrendbe rakott, az újságokat, a leveleket, képeslapokat,házszám szerint, tudta jól, hogy kinek mit kell odaadjon. A következő levél egy kedves fiatalembernek szólt, szép, egyenes, szálkás betűkkel megcímezve. Ugyanaz a név feladóként, mint címzettként.

– Biztosan az apja – gondolta Lina. Ügyes ember lehet, ha ilyen szépen ír. De a fiatalember sem olyan tedd el-ne vedd elé legény. Szemrevaló, dolgos. S hogy ért a traktorakhaz, ezekhez az újfajta szántó-vető szerkezetekhez! Bezzeg én mennyit kínlódtam az ökrökkel, tehenekkel, főleg miután az uram meghótt. De most csak béhuppannak a nagy gépjeikbe, aztán égy-kettőre megszántnak egy nagy darab fődet. Mennyit vátozatt a világ! Eközben megérkezett a levelen szereplő cím helyszínére. Többen laktak ott, mind fiatal fiúk, traktoristák.

– Aggyanisten! – kiáltott be Lina. András itthan van?

– Itt vagyok! – lépett ki mosolyogva András. Mi jót hozott, Lina néni?

– Levelet. Úgy látom, az apjától jütt.

– Igen, ő írta – vette át András a küldeményt. Köszönöm szépen, hogy elhozta. Megkínálhatom valamivel?

– Egy pohár víz jól esne, fiam, mert erősen meleg van.

– Hozom, Lina néni, üljön csak le egy kicsit az árnyékba.

Lina leült. Tetszett neki ez a legény. 

– Jó lenne az onokámnok, látom rajta, hogy pont összeillenének. Juliska is ügyes léán, szép pár lenne belőllek. Nállom ellakhatnánok, legalább nem lennék egyedül – gondolta magában.

András visszajött a vízzel. Vastag üvegpohárban hozta, s mint egy pincér, úgy tette le Lina elé, a facsutkóra. 

– Köszönöm, fiam, ügyes legén vagy. Honnan kőtöztél ide?

– Parajdról. Tudja hol van?

– Hogyne tudnám, ahajt Szovátán túl. Ott bányásszák a sót.

– Bizony, még sósvizes fürdőhely is van.

– Apád is a bányábo dógozik?

– Nem, ő erdész. Fenn a Bucsinban.

– S te hogy kerültél ide?

– Elvégeztem a traktoriskolát, aztán idehelyeztek. Szép kis falu, szeretem itt.

– Meg a léányok is szépek errefelé – kacagta el magát Lina.

– Hát igen. De nekem még nincs szeretőm – mosolyodott el András is. 

– Hallad, fiam, nekem van égy gyönyörűszép onokám. Most nincs itthan, mert elkűdte az apja szógálni, pedig megmondtam neki, hogy én megtaníttak mindent neki, ami kell égy háztartáshoz. De a vejem, az erősen régimódi. Azt mondta, hogy égy léán akkor lesz jó gazdasszan, ha vót szógálni. Pedig a postásné is minnyá mejen nyugdíjba, aztán bészerzem én Juliskát a helyibe. Szóval, ügyes égy léánko.

– Szívesen megismerkednék vele Lina néni, de ha nincs itthon…

– A, hazajün az, ne féjj! – emelte fel a vizespoharat Lina, elköszönt Andrástól, s ment tovább.

Két hét múlva András a Nagyhídnál cseverésző leányseregre lett figyelmes. Egyikük, a mindig eleven Emma, odaintette.

– Gyere csak, András, gyere beszélgessünk! Itt van Imre is, a barátod!

András szégyenlősen ballagott oda, sorra kezet nyújtott a lányoknak.

– András – mondta szerényen, aztán az egyik kék szemű, mosolygós lány nyújtotta a kezét.

– Juliska.

Még nem látta ezt a lányt, de rögtön tudta, hogy ki az. Beszélgetni kezdtek. Sokáig.

Három év múlva feleségül vette. És a lány postásnő lett.

Aztán boldogan éltek, amíg meg nem haltak.

Írta:
László-Fábián Júlia

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése