Randevú a Nagyhídnál, aztán együtt mindörökké

– Hallad, fiam, nekem van égy gyönyörűszép onokám – mondta Lina néni Andrásnak

– Lina néném! Lina néném! Nem jött levelem? – pördült ki a kapun Rózsika.

– Nem, lelkem, nem jütt! – fordult meg Lina. Ma csak három levél érkezett. 

Rózsika bánatosan visszasomfordált, Lina folytatta az útját. Otthon már mindent sorrendbe rakott, az újságokat, a leveleket, képeslapokat,házszám szerint, tudta jól, hogy kinek mit kell odaadjon. A következő levél egy kedves fiatalembernek szólt, szép, egyenes, szálkás betűkkel megcímezve. Ugyanaz a név feladóként, mint címzettként.

– Biztosan az apja – gondolta Lina. Ügyes ember lehet, ha ilyen szépen ír. De a fiatalember sem olyan tedd el-ne vedd elé legény. Szemrevaló, dolgos. S hogy ért a traktorakhaz, ezekhez az újfajta szántó-vető szerkezetekhez! Bezzeg én mennyit kínlódtam az ökrökkel, tehenekkel, főleg miután az uram meghótt. De most csak béhuppannak a nagy gépjeikbe, aztán égy-kettőre megszántnak egy nagy darab fődet. Mennyit vátozatt a világ! Eközben megérkezett a levelen szereplő cím helyszínére. Többen laktak ott, mind fiatal fiúk, traktoristák.

– Aggyanisten! – kiáltott be Lina. András itthan van?

– Itt vagyok! – lépett ki mosolyogva András. Mi jót hozott, Lina néni?

– Levelet. Úgy látom, az apjától jütt.

– Igen, ő írta – vette át András a küldeményt. Köszönöm szépen, hogy elhozta. Megkínálhatom valamivel?

– Egy pohár víz jól esne, fiam, mert erősen meleg van.

– Hozom, Lina néni, üljön csak le egy kicsit az árnyékba.

Lina leült. Tetszett neki ez a legény. 

– Jó lenne az onokámnok, látom rajta, hogy pont összeillenének. Juliska is ügyes léán, szép pár lenne belőllek. Nállom ellakhatnánok, legalább nem lennék egyedül – gondolta magában.

András visszajött a vízzel. Vastag üvegpohárban hozta, s mint egy pincér, úgy tette le Lina elé, a facsutkóra. 

– Köszönöm, fiam, ügyes legén vagy. Honnan kőtöztél ide?

– Parajdról. Tudja hol van?

– Hogyne tudnám, ahajt Szovátán túl. Ott bányásszák a sót.

– Bizony, még sósvizes fürdőhely is van.

– Apád is a bányábo dógozik?

– Nem, ő erdész. Fenn a Bucsinban.

– S te hogy kerültél ide?

– Elvégeztem a traktoriskolát, aztán idehelyeztek. Szép kis falu, szeretem itt.

– Meg a léányok is szépek errefelé – kacagta el magát Lina.

– Hát igen. De nekem még nincs szeretőm – mosolyodott el András is. 

– Hallad, fiam, nekem van égy gyönyörűszép onokám. Most nincs itthan, mert elkűdte az apja szógálni, pedig megmondtam neki, hogy én megtaníttak mindent neki, ami kell égy háztartáshoz. De a vejem, az erősen régimódi. Azt mondta, hogy égy léán akkor lesz jó gazdasszan, ha vót szógálni. Pedig a postásné is minnyá mejen nyugdíjba, aztán bészerzem én Juliskát a helyibe. Szóval, ügyes égy léánko.

– Szívesen megismerkednék vele Lina néni, de ha nincs itthon…

– A, hazajün az, ne féjj! – emelte fel a vizespoharat Lina, elköszönt Andrástól, s ment tovább.

Két hét múlva András a Nagyhídnál cseverésző leányseregre lett figyelmes. Egyikük, a mindig eleven Emma, odaintette.

– Gyere csak, András, gyere beszélgessünk! Itt van Imre is, a barátod!

András szégyenlősen ballagott oda, sorra kezet nyújtott a lányoknak.

– András – mondta szerényen, aztán az egyik kék szemű, mosolygós lány nyújtotta a kezét.

– Juliska.

Még nem látta ezt a lányt, de rögtön tudta, hogy ki az. Beszélgetni kezdtek. Sokáig.

Három év múlva feleségül vette. És a lány postásnő lett.

Aztán boldogan éltek, amíg meg nem haltak.

Írta:
László-Fábián Júlia
Written by
Szerző: 2023. 06. 10.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése