Halk csipogás kezdett hallatszani a tojásokból

András, csak egy tojás maradt kotlós! – örvendezett Juliska

– András, ma tyúkot ültetünk! – jelentette ki Juliska, aki járni már nemigen tudott, de kettőnek is elegendő akarat lakozott benne.

– Jól van, kedves – válaszolta beletörődően András, s tovább tett-vett a konyhában.

– Elé kéne készíteni a fészket! Rakd meg a kosarat szénával, s hozd bé, hogy melegedjen át.

András bólintott, s lassú, alapos léptekkel elindult parancsot teljesíteni. Kiválasztott egy, törökbúzaszedésre már nem alkalmas kosarat, s teletömködte szénával. Óvatosan, hogy ne hulljon ki egy szénaszál sem, betipegett vele a házba.

Tedd le a sarokba, s keress egy másik kosarat is, hogy legyen mivel leborítani.

A másik kosár is előkerült, aztán a kotló került sorra. Nagy, kendermagos tyúk volt, aki máris veszélyesnek bizonyult, ugyanis mindegyre megcsípte az András kezét, aki megadóan tűrte a megpróbáltatásokat. A kotló a fészekre került, hogy szokja meg az új helyét, s ott kityegett, ijedtében álldogálva, az üres fészken.

Eközben Juliska alaposan átválogatta a tojásokat, nehogy túl kicsi vagy korcsos kerüljön a tyúk alá. Az édesanyja jutott eszébe, aki kalapban átforgatta, megköpködte a tojásokat, miközben ezt mondogatta: mind kakas legyen, mind kakas legyen. Nem lett mind kakas, de állítólag így több tojásból kelt ki kiscsibe. A tojásokat, persze, sosem volt szabad megmosni ültetés előtt.

Huszonegy – számolta át utoljára, most már mehetnek a kotló alá.

András néhány kézcsípés árán kivette a tyúkot, behelyezte a tojásokat a fészekbe, és ismét pár csípés elszenvedésével minden a helyére került.

Három hét – sóhajtotta Juliska. András, jegyezd bé a naptárba!

A naptárban való bejelölés elmaradhatatlan volt, egyébként belefeledkeztek volna az ültetés időpontjába, pedig nagyon fontos a harmadik hét végén mindegyre szemrevételezni a tojásokat. Mert a tyúk agyontaposhatja a a csibét, vagy nem tud magától kikelni, ilyenkor meg muszáj szegénykének segíteni.

A napok lassan teltek. András mindennap kitette a kotlót, hogy járja meg magát, egyen néhány szem magot, s igyon egy kis friss vizet. Az pedig alig várta, hogy újra a fészekre kerüljön, a sok tojás felébresztette anyai ösztöneit. Már húsz napja kotolt, amikor  halk csipogás kezdett hallatszani a tojásokból.

Kelnek a csibék! – kiáltott fel Juliska. Szegény kotló lekerült a fészekről, ő meg egy  orvos szakértelmével meghallgatta a tojásokat. 

– Öt tojásban már csipog a csirke – mondta örömmel. A kotló visszaült a tojásokra, folytatódott a türelemjáték.

A huszonegyedik nap reggelén népes csirkesereg várta a háziakat. Tizenhat kiscsibe bújt meg a kotló alatt, négy akkor kászálódott ki a tojásból. – András, csak egy tojás maradt kotlós! – örvendezett Juliska, András meg nyugodtan mosolygott.  

– Jó a kotló – mondta, aztán kiment egy faládát előkészíteni, hogy legyen mibe áttenni az újszülött társaságot. Ezt a sárga seregecskét. A tavaszi apróságokat. A megújulást. A gazdaságot.

Share on Facebook
Facebook
Ossza meg ismerőseivel!
Szerző: 2022. 03. 19.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Tavasz a gyimesi szorosban

Ősz Zoltán alkotása Pasztell 2011. Hol is maradtak ezek a káprázatos hegyek Ősz Zoltán sóhajából az évek alatt?? Ki tudja, hányszor feslettek fel ezek a finom szálak a lélek képzelt anyagán,... Tartalom megtekintése

A füzérradványi Károlyi-kastély

IMG_4516 IMG_4517 IMG_4519 IMG_4523 IMG_4521 IMG_4559 IMG_4556 IMG_4550 IMG_4551 IMG_4553 IMG_4525 IMG_4534 IMG_4529 IMG_4530 IMG_4532 IMG_4535 IMG_4538 IMG_4539 IMG_4546 IMG_4540   XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX  2022.05.02.   XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX IMG_4512 IMG_4510 IMG_4507 IMG_4506 IMG_4504 IMG_4501... Tartalom megtekintése

Anyóka az autóbuszon

Hogy ki volt ő? Egy egyszerű asszony, aki értett a beszéd nyelvén Mindig szeretek autóbuszon utazni. Ott általában  izgalmas beszélgetések hangzanak el, vagy éppen történik valami. Lehet, ezek másoknak lényegtelen... Tartalom megtekintése

Halk sóhaj

Hargitai Beáta alkotása Sóhaj voltál, mint tavasszal a szellő ha virágokat látogat, hogy kinyíljanak, egy gondolat voltál, amit rejtegetve ringattalak, zengő  madárdal,  mit  messzire  hord a csiklandó  napsugár,  tréfa voltál ... Tartalom megtekintése

Nagylegények, nagyleányok

Életünkben vannak olyan események, amelyek nemcsak nekünk, hanem egész közösségünknek fontosak. Ilyenek a születés, keresztelő, konfirmálás vagy elsőáldozás, ballagás, házasságkötés, aztán mindezek elölről kezdve a saját gyerekünkkel. Majd az unokánkkal.... Tartalom megtekintése

Hol bót, hol nem vót

Gyermekkorom egyik legendás helye volt a vámosoroszi vegyesbolt Hajdanában-danában a boltot még bótnak hívták és nem ABC-nek, vagy „tudomisén” minek. A bót egyet jelentett valamikor „Bótos Feri bácsival”. Feri bácsi... Tartalom megtekintése