Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához

Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva.

Ha megnyomtuk a csengőt, Tata lejött a hosszú lépcsősoron, és beengedett bennünket. Ezután sokáig lihegett és pihent. Tata asztmás volt. Zsenge gyerekkorunkban néhány évig Tata és Mama vigyáztak ránk, attól fogva Kovács Gyulát csak egyszerűen Tatának szólítottuk. Mama már korábban meghalt, Tata egyedül maradt, így esett, hogy Tata azután a családunk valamiféle kiterjesztése lett, és sok évig  valamiféle pót-nagyapai minőségben játszott további szerepet az életünkben: talán nem múlt el nap, hogy ne kerestük volna fel.  Tata télen a szobában ült a rezsó mellett. Tata fázott. Mindig fázott, és később már nem jött le a hosszú lépcsősoron, hanem mi mentünk fel hozzá. Karácsonykor, templomból jövet mindig kötelező módon bementünk Tatához „kántálni”. Karácsony harmadnapján tatának születésnapja volt.

Tata 1918 december 27-én született Kolozson, még Trianon előtt, technikailag tehát még Magyarországon. Végigélte a huszadik századot, sokat mesélt a háborús élményeiről. Elmesélte, hogy a fronton „telefonista” volt, és egyszer kiment pisilni, közben találat érte a kis kuckóját, és mire visszatért, mindenki meghalt. Három testvére maradt ott a háborúban. A háború végén valahogy megsejtette, hogy jobb lesz valahonnan civil ruhát szerezni, a jegygyűrűét adta oda egy román szekeresnek, aki áthozta a határon, ökrös szekérrel Tordáról Kolozsra, így valahogy elkerülte a szibériai hadifogságot. Gyerekként mi ámulva hallgattuk a háborús és egyéb történeteket. Hogy hány pengőért lehetett Kolozsváron ebédelni. Hogy mindenki magyarul beszélt az utcákon. Aztán tovább zajlott a huszadik század, és Tata még három fiát is eltemette a későbbiekben. Így szokta mondani: „Fiam, megállt a vonat a kolozsvári állomásban, leszállt róla ezer ember, azok között egy se volt magyar”. Az én gyerekkoromban már nem szívesen járt be a városba, mert minden megváltozott és átalakult. Már nem ismert rá Kolozsvárra. Így hát otthon töltötte napjait: nyáron a garázs tetején a lugasban, télen a tévé előtt a rezsó mellett.

Tata suszter volt és sofőr. Tatának mindig volt mindene: az agyonkopott zöld kredencben mindig volt csavarkulcs, ragasztó, kalapács, és mindenhez utasítás és jó szó: hogy kell megszerelni, megvarrni, megjavítani. Hogy mi volt a titka, ma sem tudom, de ha átmentünk, húsz perc beszélgetés múlva mindig megnyugodva, kisimulva jöttünk el tőle. Anyámmal mindig úgy beszélt, mint egy hercegnővel: kezétcsókolommal köszönt és magázta. Valahányszor az anyámhoz szólt, mintha a régi magyar világ etikettje csendült volna vissza a szavaiban. Tata soha nem volt ideges. Soha nem hallottam káromkodni. Soha nem kiabált, mindig szelíd mosollyal igazított el bennünket, és la letértünk az igaz útról, szelíd felcsóválással igazított utunkra megint. Akkor gyerekként csak éreztük, most már tudjuk: Tatában ott lakott a Szeretet, a Szelídség és a Jóság.

Tata asztmás volt, nehezen mozgott, és utóbb már ki se mozdult a házból. A nagy és tekintélyes férfi kicsi és törékeny lett. Mindazonáltal szellemileg kristálytiszta maradt, kilencvennégy éves korában is teljesen világosan beszélt és racionális döntéseket hozott. E sorok írása közben igen sajnálom, hogy nem vettem videóra a háborús beszámolóit, és fényképem is alig van róla. Kovács Gyula élt kilencvennégy évet. Ha élne, ma lenne száznégy éves. Lassan tíz éve, hogy eltemettük a házsongárdi öreg fák alatt. Ha látsz bennünket valahonnan, kedves Tata, csak annyit szeretnénk mondani, hogy nagyon köszönjük, hogy voltál nekünk és fényeskedjék lelkednek az örök világosság. 

Írta:
Gál Levente

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése