Ősz Zoltán alkotása Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban
Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami nálunkfelé, Székelyvaján a padlás természetes neve.
Édesanyám eléggé aggódó természetű volt, ezért lehettem legalább négy éves, amikor először sor került a padláslátogatásra. A felvezető létrát anyukám megtámasztotta még egy faládával, hogy még véletlenül se csússzon el, aztán lassan elkezdtünk felmászni. Én mindig egy lépcsőfokkal előbb lépkedtem, hogy esés, csúszás esetén édesanyám meg tudjon tartani. Mikor felértünk, anyukám szépen visszaeresztette a lappancsot, s szabad teret engedett nekem, amíg ő az előszoba feletti részt kitakarította, s helyenként a tapasztást megfoldozta. Nos, a padlás tényleg tele volt kincsekkel! A tiszta szoba, vagyis elsőház fölötti rész gabonatárolóként működött, mellette hatalmas faládákban hagyma és fuszulyka pihent. Régi és új fazakak tornyosodtak egymáson, némelyik akkora volt, hogy háromszor-négyszer is belefértem. Ezt onnan tudom biztosra, hogy kipróbáltam, remek ülés esett az óriási fazekakban, lábosokban.
– Azokat a lakodalmakban szoktuk használni, meg givecsfőzéskor, zsírolvasztáskor – magyarázta édesanyám. Látod, meg vannak jegyezve, azért van piros huzal rájuk bogozva, hogy ne cserélődjenek el.
Enyhe füstszag terjengett a levegőben, akkor figyeltem fel a lassan pöfékelő kürtőcsőre. Fölötte csupa fekete volt minden, kivéve a nagy tábla szalonnákat, amelyek egy vastagabb farúdra felaggatva, törtfehéren szívták magukba a füstöt. Amit nem, az aztán a kéményen keresztül távozott. Amint a kémény felé pislogtam, megláttam a lécek között azt a valamit. És azonnal tudtam, mi az, mert az akkoriban három désnek mondható, kinyitáskor különféle alakzatokkal előrukkoló meséskönyvemben láttam már. Ezzel szúrta meg Csipkerózsika az ujját, mielőtt mély álomba szenderült volna. Ez egy orsó! Gyorsan kiugrottam a nagyedényből, s óvatosan kihúztam az elrejtett orsót.
– Vigyázz, meg ne szúrd az ujjad! – kacagott anyukám. Aztán várhatunk száz évet, amíg felébredsz.
De már akkor a régi cserépkorsókat tanulmányoztam, aztán egy ósdi faládára bukkantam, tele füzetekkel. Meg egy kis fadobozkával, amelyben mindenféle apró mütyür lapult, igazi kincsesláda volt. Még egy gyöngysor is volt benne! Magammal is vittem, mikor elhagytuk a padlást, mármint a hijút, ilyesmiket mégsem hagyhattam csak úgy ott.
Kicsit nyugodtabb voltam, hogy megnézhettem a padlást, ezentúl többször is felvittek.
De még mindig emlékszem édesanyám riadt arcára, amikor a tanító néniéknek kellett pár rúd igazi, otthon készített háziszalámit füstölniük, s felfedezte, hogy a macska is valamilyen úton-módon feljutott a padlásra, s biza vagy két rúd szalámit alaposan megrácskált. Hogy mi történt a szalámikkal meg a macskával, azt már nem tudom, de ez körülbelül akkor történt, amikor Klári néni átlibbent a szomszédban lakó tanító nénihez, s megkérdezte:
– Na, mit szól, jól áll ez a ruha rajtam?
– Hogyne, Klári néni, nagyon szép ruha, az anyaga is nagyon minőségi.
– Na, csak azért, mert ez a halatti ruhám. Gondoltam megszellőztetem.
Hasonló
Amikor még megénekeltük Rom...
Szállt a nótacsokor, fel a ...
Józsi seprűvel győzte le a ...
Zsiga felült a koporsóban, ...
A kis Timike elvarázsolta a...
Égi áldás az özvegyasszony ...
Szilveszter Székelyföldön 1...
Nótával veszekedtek, nótáva...
Fény derült az árnyékszéken...
Hol vagy, gazdám? Hol vagy,...
A szomszéd néni bécsi szele...
A torta esete a hirtelen me...
A falusi portáknak megvolt ...
Randevú a Nagyhídnál, aztán...
Farsangtemetés Alsósófalván...
A szőlőst kiszántják, a föl...
Székelyvaja aranycsapata
Kormi macskánk megnyitotta ...
A komlós, amit firmának nev...
Harmincezer nap és egy mar...
Téli alkony
Buckavidék Fülöpszállás
Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta vidéken, ahol mindig változik a terep, ahol a cipő, és zokni kérgessé válnak az éles homoktól, nem egy sétatér. Magasan a bucka tetején kapaszkodnak... Tartalom megtekintése
Charles Bukowski
Biszák László alkotása Ne szépítsünk, nem kívánja meg tőlünk senki sem, ha valami, valaki nyers, nem bűn!!! Legyen egyenes, őszinte, és férfias! Saját maga is kegyetlen őszinteséggel írta meg saját ... Tartalom megtekintése
Sceptrum
Tüttő József alkotása A fordítás szerint: Ősi hatalmi jelvény, ami alá tartozik az ítélkezés, igazságosság a jogszolgáltatás!! Jogar!! Életünket mindig beszorítani látszik rendszabályok közé, mivel bőven akadnak, akik ... Tartalom megtekintése
Santa Maria della Salute
Huszár Boglárka alkotása Mit kívánunk egy festménytől? Mi keltette fel a figyelmünket? Ki festette? Ki Ő? ….és még lehetne tovább is faggatnunk magunkat, de nem... Tartalom megtekintése
Büszke lázadók
Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése
Amikor még megénekeltük Romániát
„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A több szakaszból... Tartalom megtekintése
Az ínyencek piaca Tiranában
Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég
Szent István Bazilika, Budapest
Huszár Boglárka alkotása Kis túlzással: világjáró Boglárkám mindig boldogan fogadja be egy egy idegen ország szépségeit, áradozik a helyszínen, és a hazamentett látnivalók fotón rögzített emlékek, még nagyobb ... Tartalom megtekintése