Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők

Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány száz méterre van a vatikáni Szent Péter tértől. Nélkülöz minden luxust, de aki Vatikánt jött felfedezni és – amennyire egy rövid látogatás erre lehetőséget nyújt – megismerni, annak nagyon szerencsés választás. Sok tekintetben emlékeztet a csíksomlyói Jakab Antal Házra, amelyben maga a pápa is megszállt erdélyi látogatása alkalmával. Itt viszont a szomszédban van a rezidenciája, hivatala, és minden, ami Vatikánt a katolikus egyház székhelyévé teszi. A virágvasárnapi misére és körmenetre természetesen bárki elmehet, de azért mégis… Emlékezetes élmény a 31020-as sorszámú belépővel hazajönni az olajágakat lengető csillogó szemű emberek tömegéből. A földkerekség legnagyobb keresztény székesegyházának hihetetlenül hatalmas méreteit alig tudja befogadni az emberi szem. Az oszlopok tövében alig látszó sorban lassan lépkednek az emberek a bejárat irányába. Hozzájuk képest még két szélen látszó kivetítő képernyő, és középen a pápának és kíséretének helyet adó napsugaraktól védő ernyőzet is nagyon nagy méretű. A lámpaoszlop talpazatára akár le is könyökölhetnék, így azonban, két lépésnyire, szemügyre vehetem a Vatikán címerének motívumait.

A látogatók egyébként minden szerdai napon találkozhatnak Ferenc pápával. Az ugyancsak mindenki számára nyilvános audiencia az alkalom, és ugyanúgy a Szent Péter tér a helyszín. Arra gondoltam, kevesebben lesznek, mint a hétvégén, és könnyebb lesz szemügyre venni, fényképezni a hely nevezetességeit. Nem csalódtam.  Szép számmal gyülekeztek ugyan, de tömegről szó sem volt. A már kora délelőtt is melengetően sütő nap alatt Róma hét dombjának egyikén ott sorakoztak a város jellegzetes, terebélyes fenyői, a teret ölelő oszlopcsarnok tetején a szentek szobrai, magán a téren pedig a várakozók sétálgató, beszélgető ezrei. A szökőkút lezúduló cseppjeit időnként élénk szellő lendítette ki a függőlegesből, a cseppek csobogását elnyomta a beszélgető sétálgató emberek halk moraja.

Az apostolok és középütt maga Jézus Krisztus az épület peremén mozdulatlanul, ám méltóságteljes pózban figyelik a téren zajló eseményeket. Itt lent viszont pezseg az élet. Virágvasárnap van. Bíborosok vonulnak, a pápa is megérkezett. Trónusa előtt, mintha csak a hívők tízezreinek szemsugarát vezetnék a fókuszba, pálmaágak fekszenek a lépcsősoron. Még csak a liturgia előkészületei zajlanak. A jövő-menő, szelfizgető, nevetgélő tömegben – talán nem szentségtörés – nekem Louis Armstrong trombitája jut eszembe, és rekedtes hangja: “Oh when the saints go marching in”, azaz a szentek bevonulása. Ama bizonyos jeruzsálemi bevonuláson – amint az írva vagyon – pálmaágakon lépdelt Jézus Krisztus és olajfa ágakat lengetve üdvözölte az ünneplők serege. Elkezdődött a liturgia. Visszhangzik a tér az imáktól, a szép hangú fiatal papok énekhangjától. A terjedelmes kivetítőkön nagyon jól követhető minden, ami a bazilika bejárata előtti helyszínen történik. És az is, ami a téren zajlik. Egyetlen nagy kiáltássá hangosodik a lelkesedés, amikor a hívők tömege meglátja saját sokaságát a képernyőn. Csak az arcok látszanak a mindenki kezében ott lengetett olajág csokrok között.

A Virágvasárnap fénypontja a körmenet. A Szent Péter téren megfelelő szélességű “utcát” kerítettek el erre a célra. Nem sok dolga akad a rendezőknek, mindenki fegyelmezetten tiszteletben tartja, és türelmesen vár arra, amikor elindul majd a bíborosok sora, természetesen az ő kezükben is virág. A pápa díszőrsége is inkább a hely rangjára emlékeztet, mint arra, hogy bármilyen beavatkozásra volna szükség. Az emberek tudják, hogy rövidesen a pápamobil halad el itt, és beteljesedik az a lelki vágy, amiért a világ minden sarkából idesereglettek. A pápa feléjük nyúló áldásra emelt keze.

Ez utóbbiról lemaradt e sorok írója, mégpedig egy nagyon prózai ok miatt. El kellett érnie a repülőgépet. A teret viszont még azelőtt hagyhatta el, mielőtt a meghívóján olasz nyelven írott Domenica delle palme passione del signore, azaz a virágvasárnapi mise végén a tömeg elindult volna az oszlopok között. Szerencsére a zarándokház annyira közel van a Vatikánhoz, hogy mégis látta a legfontosabbat, a pápamobilról áldást osztó Szentatyát. A portán ügyeletet adó nővér mi mást nézett volna a számítógépe monitorán…

Aztán utamra bocsátott, én pedig az utcán a továbbra is ragyogó kék ég alatt, a pálmaágakkal szembe jövő emberek átszellemült arcát nézve ismét Louis Armstrongnak adtam igazat: What a wonderful world… Milyen szép a világ.

Írta és fényképezte:
Ésik Sándor
Written by
Szerző: 2024. 04. 19.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése