Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők

Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány száz méterre van a vatikáni Szent Péter tértől. Nélkülöz minden luxust, de aki Vatikánt jött felfedezni és – amennyire egy rövid látogatás erre lehetőséget nyújt – megismerni, annak nagyon szerencsés választás. Sok tekintetben emlékeztet a csíksomlyói Jakab Antal Házra, amelyben maga a pápa is megszállt erdélyi látogatása alkalmával. Itt viszont a szomszédban van a rezidenciája, hivatala, és minden, ami Vatikánt a katolikus egyház székhelyévé teszi. A virágvasárnapi misére és körmenetre természetesen bárki elmehet, de azért mégis… Emlékezetes élmény a 31020-as sorszámú belépővel hazajönni az olajágakat lengető csillogó szemű emberek tömegéből. A földkerekség legnagyobb keresztény székesegyházának hihetetlenül hatalmas méreteit alig tudja befogadni az emberi szem. Az oszlopok tövében alig látszó sorban lassan lépkednek az emberek a bejárat irányába. Hozzájuk képest még két szélen látszó kivetítő képernyő, és középen a pápának és kíséretének helyet adó napsugaraktól védő ernyőzet is nagyon nagy méretű. A lámpaoszlop talpazatára akár le is könyökölhetnék, így azonban, két lépésnyire, szemügyre vehetem a Vatikán címerének motívumait.

A látogatók egyébként minden szerdai napon találkozhatnak Ferenc pápával. Az ugyancsak mindenki számára nyilvános audiencia az alkalom, és ugyanúgy a Szent Péter tér a helyszín. Arra gondoltam, kevesebben lesznek, mint a hétvégén, és könnyebb lesz szemügyre venni, fényképezni a hely nevezetességeit. Nem csalódtam.  Szép számmal gyülekeztek ugyan, de tömegről szó sem volt. A már kora délelőtt is melengetően sütő nap alatt Róma hét dombjának egyikén ott sorakoztak a város jellegzetes, terebélyes fenyői, a teret ölelő oszlopcsarnok tetején a szentek szobrai, magán a téren pedig a várakozók sétálgató, beszélgető ezrei. A szökőkút lezúduló cseppjeit időnként élénk szellő lendítette ki a függőlegesből, a cseppek csobogását elnyomta a beszélgető sétálgató emberek halk moraja.

Az apostolok és középütt maga Jézus Krisztus az épület peremén mozdulatlanul, ám méltóságteljes pózban figyelik a téren zajló eseményeket. Itt lent viszont pezseg az élet. Virágvasárnap van. Bíborosok vonulnak, a pápa is megérkezett. Trónusa előtt, mintha csak a hívők tízezreinek szemsugarát vezetnék a fókuszba, pálmaágak fekszenek a lépcsősoron. Még csak a liturgia előkészületei zajlanak. A jövő-menő, szelfizgető, nevetgélő tömegben – talán nem szentségtörés – nekem Louis Armstrong trombitája jut eszembe, és rekedtes hangja: “Oh when the saints go marching in”, azaz a szentek bevonulása. Ama bizonyos jeruzsálemi bevonuláson – amint az írva vagyon – pálmaágakon lépdelt Jézus Krisztus és olajfa ágakat lengetve üdvözölte az ünneplők serege. Elkezdődött a liturgia. Visszhangzik a tér az imáktól, a szép hangú fiatal papok énekhangjától. A terjedelmes kivetítőkön nagyon jól követhető minden, ami a bazilika bejárata előtti helyszínen történik. És az is, ami a téren zajlik. Egyetlen nagy kiáltássá hangosodik a lelkesedés, amikor a hívők tömege meglátja saját sokaságát a képernyőn. Csak az arcok látszanak a mindenki kezében ott lengetett olajág csokrok között.

A Virágvasárnap fénypontja a körmenet. A Szent Péter téren megfelelő szélességű “utcát” kerítettek el erre a célra. Nem sok dolga akad a rendezőknek, mindenki fegyelmezetten tiszteletben tartja, és türelmesen vár arra, amikor elindul majd a bíborosok sora, természetesen az ő kezükben is virág. A pápa díszőrsége is inkább a hely rangjára emlékeztet, mint arra, hogy bármilyen beavatkozásra volna szükség. Az emberek tudják, hogy rövidesen a pápamobil halad el itt, és beteljesedik az a lelki vágy, amiért a világ minden sarkából idesereglettek. A pápa feléjük nyúló áldásra emelt keze.

Ez utóbbiról lemaradt e sorok írója, mégpedig egy nagyon prózai ok miatt. El kellett érnie a repülőgépet. A teret viszont még azelőtt hagyhatta el, mielőtt a meghívóján olasz nyelven írott Domenica delle palme passione del signore, azaz a virágvasárnapi mise végén a tömeg elindult volna az oszlopok között. Szerencsére a zarándokház annyira közel van a Vatikánhoz, hogy mégis látta a legfontosabbat, a pápamobilról áldást osztó Szentatyát. A portán ügyeletet adó nővér mi mást nézett volna a számítógépe monitorán…

Aztán utamra bocsátott, én pedig az utcán a továbbra is ragyogó kék ég alatt, a pálmaágakkal szembe jövő emberek átszellemült arcát nézve ismét Louis Armstrongnak adtam igazat: What a wonderful world… Milyen szép a világ.

Írta és fényképezte:
Ésik Sándor

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése