Fény derült az árnyékszéken a káposztatolvajokra

Péter este beült a klozetre, pipára gyújtott, s várta a fejleményeket

Mindig jó társa volt a szegény embernek a káposzta. Még szép, hiszen annyiféleképpen variálhatta! Jó volt az levesnek, megfelelt második fogásnak, de deszertként is megállta a helyét. Savanyúságként meg egyenesen isteni volt, akár hamarkáposzta, akár sarvalt vagy éppen sóskáposzta készült belőle. 

Termesztettek hát a falusi emberek jócskán, télit, nyárit egyaránt, hogy legyen mindig. A melegebb periódusokban a nyári káposztát használták el, az őszi meg a téli maradt a hidegebb évszakokra. Október végén, november elején levágták, megpucolták a káposztafejeket, lyukat fúrtak a torzsájába, azt megtöltötték sóval, egy hatalmas csebret kibéleltek száraz kaporszárral, csomborttal, s erre ráhalmozták a káposztákat. Kiástak egy nagy halom tormát, ami mindenfelé termett a kertben, csak úgy, önállóan, s azokat is becsúsztatták a fejek közé. Vízzel telítették, mindegyre megforgatták a levet rajta, s mire eljött karácsony, már finom volt a káposztacika. Volt keletje, bármilyen formában. Főzték töltött káposztának, székely gulyásnak, kolozsvári káposztának, dinszteltnek oldalassal, de savanyúságként hódított leginkább.  A káposztalé pedig nemcsak ízletes és gyomornyugtató hatással bírt, igazi gyógyír volt minden betegségre. Persze, azt se feledjük el, hogy akkoriban nem tápozták, vegyszerezték a földeket, hanem ganéval dúsították, s tavasztól őszig kapálták. A gyomot pedig, ami nálunk burján névre hallgat, jóízűen megették a disznók, a tyúkok, meg egyéb majorság.

De nemcsak sózott káposztát tettek el télire az emberek, hanem nyerset is. Tövestől kihúzták a földből, egy verembe helyezték, felföldelték, s megvolt a tartósítás. Ha nagy fagyok voltak, akkor kissé nehezen tudták kiásni, de szerencsére minden háznál volt csákány, s előbb-utóbb kikotorták.

Károly is imádta a káposztát. Ültettek hát minden évben jó sokat a kertbe, de sosem eleget. Nem volt nagy kertjük, be kellett osztani. Fuszulykát, pityókát a kertföldbe tettek, de a káposztát ott megették a nyulak meg az őzek. Maradt az otthoni variáns, de mindig csak pár fő maradt meg elsózásra.

Három szomszéddal odébb laktak Péterék. Nekik bezzeg jókora kertjük volt, elfért benne akármennyi káposzta. De Péter egy napon mérgesen állapította meg, hogy erősen fogynak a káposzták. Méghozzá tövestől, mindenestől. 

– Hogy a sánkérak egyék meg! Hova tűnnek a káposztáim?

Eléggé vakargatta a fejebúbját, de hiába, legalább tizenöt fej káposztának nyoma sem volt. Másnap újfent hiányosságokat észlelt, de már nem nézhette tétlenül. Este beült a klozetre, pipára gyújtott, s várta a fejleményeket. Már el is bóbiskolt a nagy várakozásban, amikor hirtelen halk neszezés ütötte meg a fülét. Lassan kinyitotta az árnyékszék ajtaját, s meglátta kedves szomszédját, Károlyt.

– Károly! Te meg mi a csudát csinálsz itt?

– Jaj, szomszéd, ne is kérdezd! Éppeg zártam bé a kaput, amikor látom, hogy egy egész őzcsorda járkál a kertedben. Hamar futottam, s elkergettem őket. Most meg éppen összeszedem, amit meghagytak, nehogy azt is megegyék az éjjel.

– Jó szomszéd vagy, te Károly. Tudod mit, ha már ilyen jól megmentetted a káposztáimat, vidd csak haza, amit összegyűjtöttél. Holnap leszedem a többit, s elsózom. Hátha ma már nem jönnek ma többet azok az őzek.

Mihály a bajusza alatt somolyogva ment be a házba. Tudta ő, honnan fúj a szél. Másnap káposztaszüretet tartottak, következő évben bekerítették a kertet. Ezután biztonságban voltak a káposztafejek.

Írta:
László-Fábián Júlia

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése