Ősz Zoltán alkotása Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése
A szomszéd néni bécsi szelet levese mindig finomabb
– Jaj, te Irén, én már azt se tudam, mit főzzek, Sanyika állandóan csak piszkálja az ételt
A gyerekek mindig szerettek, és jelenleg is szeretnek szomszédolni Székelyvaján. Nem állíthatom, hogy többszintes felmérést végeztem ezen a téren, csupán tapasztalatból beszélek. A szomszédban mindig történik valami érdekes, bármivel lehet nyugisan játszani, nem szidnak meg, ha cipőstől rontasz be a házba, a szomszéd néni mindig csudajókat főz, általában van egy-két cicája, s a kamrájában legtöbbször fellelhető valamiféle édesség, legyen az cukorka vagy valamilyen fincsi sütemény. A szomszéd néni gyerekei többnyire már felnőttek, ezért midenféle mütyürkét szívesen neked ad, sőt, ha észreveszi, mennyire örülsz, akkor régi dobozokból még előkotorász néhányat, hogy minél nagyobb legyen az örömöd. Megkóstolhatod az éppen kifőzött lekvárt, simizheted az apró csibéket- lehetőleg csak óvatosan, hogy ki ne tekerd a nyakukat, gyámbászhatod a macskát, szaladhatsz a kakas elől, ha netán meg akarna csípni, s tanulmányozhatod a lépcső alá beköltözött békacsaládot. Ha éppen tél van, akkor építhetsz csuszatornyot, vagy lovagolhatsz a fejreállított kisszéken. Építhetsz hóembert is, mert annak a szomszéd nénik nagyon örülnek, s azonnal előkeresik a leghosszabb murkot a pincéből, hogy legyen már elég hosszú orra annak az emberkének, nem sajnálván az ágseprűt sem feláldozni. Estefelé kaphatsz nála finom mentateát egy kis rántottával, vagy bármit, hiszen neked úgy sem számít, mert a szomszédban minden nagyon finom.
Sanyika is mindig remekül érezte magát a szomszédban, vagy egyikben vagy másikban, de leginkább Irén néninél. Irén néni mindig mosolygott, általában vicces dolgokat mesélt, s igaz, ami igaz, nagyszerűen főzött. Evett is nála Sanyika jóétvággyal, pedig Sári mama mindig arról panaszkodott, hogy ez a gyermek alig eszik valamit.
– Jaj, te Irén, én már azt se tudam, mit főzzek, Sanyika állandóan csak piszkálja az ételt.
– Én nem tudam, te Sári, de nállom, akármivel kínálom, megeszi.
Sári mama szakácstudományát senki sem vonhatta kétségbe, zokon is vette, hogy az unokája máshol szívesebben falatozik. Mikor másnap Sanyika ismét bejelentette, hogy ő nem éhes, egyébként sem szereti a fokhagymáslevest, Sári mama kissé sértetten kérdezte:
– Mondd csak, lelkem, mit főzzön mama neked? Milyen finomságokat ettél Irén néninél? Én is elkészítem neked, szívesen.
– Tudod, mama, Irén néni mindig olyan finom bécsi szelet levest főz.
– Mi a csudát?! Hát az milyen leves?
– Bécsi szelet leves. Ekkora bécsi szeletek úszkálnak benne, né! – mutatta meg egyik kezén Sanyika.
Sári mama nagy gondban volt. Szégyen ide vagy oda, de ő biza még életében nem hallott bécsi szelet levesről. Mihelyt elmosogatott, át is ugrott gyorsan Irénhez.
– Ne haragudj, Irén, de muszáj megkérdezzem, hogy mi az a bécsi szelet leves.
– Milyen leves? Életemben nem hallattam ilyent.
– Hát Sanyika mondta, hogy azt ett nálad, s erősen finom volt.
Irén néni kacagni kezdett.
– Tudad mit ett? Rántottás levest.
Ekkor már Sári mama is nevetett.
– Hát persze! Kitalálhattam volna. Na, nem baj, főzök én neki, ne félj.
Másnap el is készült a rántottás leves, amit azonnal elkereszteltek bécsi szelet levesnek. Sanyika vígan kanalazta, de azért magában megállapította, hogy a szomszédban mégiscsak finomabb volt.
Hasonló
Amikor még megénekeltük Rom...
Szállt a nótacsokor, fel a ...
Józsi seprűvel győzte le a ...
Zsiga felült a koporsóban, ...
A kis Timike elvarázsolta a...
Égi áldás az özvegyasszony ...
Történetek a füstölődő szal...
Szilveszter Székelyföldön 1...
Nótával veszekedtek, nótáva...
Fény derült az árnyékszéken...
Hol vagy, gazdám? Hol vagy,...
A torta esete a hirtelen me...
A falusi portáknak megvolt ...
Randevú a Nagyhídnál, aztán...
Farsangtemetés Alsósófalván...
A szőlőst kiszántják, a föl...
Székelyvaja aranycsapata
Kormi macskánk megnyitotta ...
A komlós, amit firmának nev...
Harmincezer nap és egy mar...
Téli alkony
Buckavidék Fülöpszállás
Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta vidéken, ahol mindig változik a terep, ahol a cipő, és zokni kérgessé válnak az éles homoktól, nem egy sétatér. Magasan a bucka tetején kapaszkodnak... Tartalom megtekintése
Charles Bukowski
Biszák László alkotása Ne szépítsünk, nem kívánja meg tőlünk senki sem, ha valami, valaki nyers, nem bűn!!! Legyen egyenes, őszinte, és férfias! Saját maga is kegyetlen őszinteséggel írta meg saját ... Tartalom megtekintése
Sceptrum
Tüttő József alkotása A fordítás szerint: Ősi hatalmi jelvény, ami alá tartozik az ítélkezés, igazságosság a jogszolgáltatás!! Jogar!! Életünket mindig beszorítani látszik rendszabályok közé, mivel bőven akadnak, akik ... Tartalom megtekintése
Santa Maria della Salute
Huszár Boglárka alkotása Mit kívánunk egy festménytől? Mi keltette fel a figyelmünket? Ki festette? Ki Ő? ….és még lehetne tovább is faggatnunk magunkat, de nem... Tartalom megtekintése
Büszke lázadók
Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése
Amikor még megénekeltük Romániát
„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A több szakaszból... Tartalom megtekintése
Az ínyencek piaca Tiranában
Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég
Szent István Bazilika, Budapest
Huszár Boglárka alkotása Kis túlzással: világjáró Boglárkám mindig boldogan fogadja be egy egy idegen ország szépségeit, áradozik a helyszínen, és a hazamentett látnivalók fotón rögzített emlékek, még nagyobb ... Tartalom megtekintése