Zsiga felült a koporsóban, ráijesztett a milicistára

Minden ember életében eljön az az idő, amikor elkezd azon gondolkodni, hogy hová fog majd temetkezni.

Sírhelyet választ, esetleg sírkövet állíttat, és próbál nem töprengeni azon, hogy miért kezdődnek mindezen szavak a sír előtaggal. De beletörődik. Mindegy, a halált még emberfia túl nem élte, előbb-utóbb mindenkinek eljön az ideje. Hogy mi történik azután, az már egy másik kérdés. Egy biztos: a test lassan eggyé válik a földdel, s azontúl az életet adó Föld aprócska része lesz.

Zsiga is úgy volt vele, hogy nem szeretett volna gondot okozni az utódainak. Főleg, miután a fia megszólította, hogy ne pallja el minden pénzét, mert az se lesz majd, amiből eltemessék. Na tessék, hát akkor ne legyen erre senkinek se gondja. Miután meglett a sírkő és a sírkeret, arra az elhatározásra jutott, hogy ő biza a koporsót is megvásárolja. Egyszerű koporsót vett, s jobb ötlete nem lévén, felvitte a padlásra. S hogy még hasznát is vegye, belepakolta a száraz fuszulykát. Ezt azonban már nem tudta titokban tartani, túl sokan tudtak róla. Meg is kérdezte egyik este a komája a kocsmában:

– Hallod-e, Zsiga, te tényleg koporsó tartasz otthon?

Zsiga próbálta csűrni-csavarni a dolgot, de aztán kibökte, hogy ő biza a koporsót bebiztosította magának.

– Osztán hol van? Netán az első házban?

– Na, még csak az kéne! Nem, nem ott van, hanem a hijúban.

– Te komám, s aztán kipróbáltad?

– Kellett vóna?

– Legalább éreznéd, hogy milyen fekvés esik benne. S nem mennél tudatlanul a másvilágra.

– Tudod mit, komám? Ha lehozod a hijúból, bizony Isten kipróbálom.

A koma körbenézett a kocsmában, s nem  kellett szóljon egy szót sem, mert mindjárt heten is ugrottak, hogy ők majd segítenek. Így alakult teljes mókává koporsó próba, amit szépen leengedtek a padlásról, beleraktak egy díszpárnát meg egy szőttes pokrócot, s a tiszta szoba közepére helyezték. 

Zsiga a fejét vakargatta, nemigen akaródzott belefeküdni.

– Ha már így összegyűltünk, legalább kártyázhatnánk egyet előtte- próbálta halogatni.

– De aztán beléfekszik?

– Há hogyne! – motyogta Zsiga.

A kártyaparti, némi borral fűszerezve, annyira jól sikerült, hogy Zsigának túlontúl megjött a kedve, s kijelentette:

– Tudjátok mit? Én béfekszek a koporsóba, de egyúttal tartsuk meg a tort is utána!

Nosza, előszedtek egy csomó finomságot a kamrából, megterítették az asztalt, s várták a folytatást. Zsiga átszellemülten beleereszkedett a koporsóba, megigazította  a díszpárnát, szemeit lehunyta, kezeit a mellén összekulcsolta. A többiek meg, hogy már igazából adják meg a módját, elkezdtek halotti énekeket énekelni, de leginkább kornyikálni.

Eközben, kint az utcán, egy milicista baktatott. Furcsállta, hogy a Zsiga bá házából hangos énekszó hallatszik, fogta magát, s bekopogott. Persze, hogy senki sem hallotta, annyira beleélték magukat a saját jelenetükbe.

A rendőr belépett. Minden ajtó nyitva volt, hát teljes rálátást kapott a tiszta szobára. Megilletődve vette le a kalapját, de ahogy észrevették, egyből mindenki elhallgatott, Zsiga pedig felült a koporsóban. De ez a milicista sem látott addig senkit, aki halottaiból feltámadt volna, ezért úgy megijedt, hogy hátralépve megbotlott a küszöbben, s az ajtón kiesett.

Ellenben a toron már részt vett, a koporsó pedig visszakerült a padlásra, legalább húsz évre. 

Írta:
László-Fábián Júlia

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése